A párt agytrösztje idegesen vakargatta a füle tövét, miközben apró fejrángásokkal próbálta feldolgozni a mestertervet, amit az előbb a számítógépes program kidobott.

– Ha jól értem – magyarázta –, valamennyien az ellenzéki összefogás listáján fogunk indulni.

Hirdetés

– Kivéve a Fideszt, mert azt utáljuk. Meg a Mi Hazánkat, mert azt utáljuk a legjobban.

– De hát a Gyurcsányt is utáljuk. Én emlékszem, amikor beléptem, azt kérdeztétek: „Utálod a Gyurcsányt?” Mondtam, nagyon. Na, akkor fel vagy véve. Most meg egy listán vele?

– Ez a garancia a győzelemre. Ki van ez találva, nálad okosabbak találták ki, gondolhatod.

– De bakker, ezek mind baloldali pártok. Nekünk meg ott van a nevünkben, hogy jobb. Ráadásul kiderült, hogy ikes ige. Na most a választóink akkor balosok vagy jobbosok? Nem fog ez káoszt okozni?

– Az emberek komplett hülyék – vélekedett a pártelnök. – Tök mindegy nekik, milyen oldali vagy, csak ne legyél Orbán. Én nem vagyok Orbán, a Gyurcsány se az, a Szél Detti se. Nyilvánvaló.

– És mi lesz, ha nyerünk?

– Mármint ki?

– Hát mi. Meg a Gyurcsány, a Szél Detti, a fura kis szakállas gyerek, a maszoposok, a vásárhelyi polgi, a Konyakos, az LMP, a Karácsonyék…

– Közösen fogunk kormányozni.

– A maszoppal meg a Fletóval? Elment az eszetek.

– Én már értem! – pattant fel a sarokban hirtelen egy régi harcostárs. – Zseniális ötlet. Megszerzünk a balosok listáján egy csomó helyet, megnyerünk pár egyéni körzetet, aztán ha bent vagyunk a parlamentben, jól bemutatunk nekik, és külön ülünk tőlük.

Az őstagoknak tetszett az elképzelés, de a pártelnök kétségbeesetten integetett a kezével.

– Nem, nem! Nem különülünk. Közös ülés lesz, megígértük, s ha mi egyszer elkötelezzük magunkat valami mellett, akkor ott tűzön-vízen át kitartunk. Igaz?

– Így van! – zúgta a stáb. – Mi nem változtatjuk nyakra-főre a véleményünket. Ha megígértük Fletónak, akkor lesz közös ülés.

– A támogatóink is általában ezt javasolják nekünk… – tette hozzá halkan a sajtófőnök.

Korábban írtuk