Kedves diktafonom!

Titkos dokumentáció 3/3. Kelt miniszterelnök-jelöltségem huszonötödik napján.

Itt vagyok a Szemlőhegyen, a nappaliban váratnak. De csitt, megérkezett.

Hirdetés

Gy. hangja: Leültetnélek, de még félreértenéd. Nos, nem egészen erre számítottunk, a hétszázát, de nézzük, merre tovább. Hogyan tudnál kormányozni? Mert az nem lesz sétagalopp. Hány képviselőd lesz?

Én: Ott lesz ugyebár a Jobbik-frakció…

– Kac-kac. Az az én frakcióm, kérdezd meg a Petit!

– Magamat? Magamat mindig szívesen kérdezem.

– Jakab Petit, ostoba.

– Ne merj ostobának nevezni. (A diktafonnak: ezt megjegyeztem, fölírni a vastag kockás füzetbe: egyszer majd megbosszulni!)

– A DK-frakció eleve az enyém. A többi pedig nem is fog látszani.

– És ha a Kutyapárt lesz az ellenzék vezető ereje? Integrálom az egész társaságot.

– Most akartad rábírni őket a visszalépésre. Bocsáss meg, éppen jó rész jön.

(Megjegyzés a jegyzőkönyvnek: Gy. F. figyelme folyton elkalandozik. A háttérben egy tévé, amiben az Elk*rtuk film megy. Értetlenkedő tekintetemre csak mosolyog. „Mindig ezt nézem, olyan jól néz ki benne a Klára.”)

– Jobb lenne, ha rám figyelnél – jegyzem meg sértetten –, én is jól nézek ki. Listás helyeket kérek, sokat!

– Engedd meg, hogy kacagjak.

(Kacag, csapkodja a térdét, aztán az enyémet, még egy nyakleves is elcsattan, „csak atyai pofon”, vigyorog, ezt is feljegyzem. Kicsit unom már, mint Karácsony a miniszterelnök-jelölti vitát. De aztán folytatja.)

– Magyarországon az emberek inkább jobboldaliak. Emlékszünk Rákosi elvtársra, aki 17 százalékot kapott, amikor még másra is lehetett szavazni. Kilencmillió fasiszta vesz körül minket. Ha nyerni akarunk, imázst váltunk. Te is keresztény vagy, megmondtad. Én is egy csomószor bérmálkoztam, megmondtam. A Gergő is keresztény, ő is megmondta. Voltaképpen mi vagyunk a kereszténydemokraták. – Felderül az arca. – A Fidesz hatósági árazik, dotál, semmibe veszi a piacot; ők a szocik. Ha elmész, add le a portásnak a diktafont!

Korábban írtuk