Belépés

Grüß Gott, hi, ciao, salut, magyarok! Ezen a szép tavaszi napon, 2003 áprilisában szavazzatok az Európai Unióra, a jólétre és a szabadságra! Egy összetartó, szerető közösségre! A bécsi cukrászdára és a…

Nos, nézzük, még mi mindenre. Nem árulunk zsákbamacskát.

Ne hallgassatok azokra a megtévesztő, hazug, önérdekű és szélsőséges hangokra, amelyek olyasmiket sustorognak, hogy nem fog 2,8 százalékos tejjel és a pusztuló méhektől gyűjtött mézzel folyni a Kánaán. Vannak hamis próféták, akik szerint a magyar iparnak veszteségeket okozna a csatlakozás. Például cukorgyárakat zárnának be. Esetleg az orosz piacokra termelőket embargóval sújtanák. Vagy a kelet-közép-európai országokban silányabb minőségű élelmiszereket forgalmaznának ugyanazokból a márkákból; hogy a magyar boltokban más íze lenne a Nutellának vagy a Coca-Colának.

Bízzatok benne, hogy az EU megoldást jelent a határon túli magyarok gondjaira. A Beneš-dekrétumokat, a szlovák nyelvtörvényt, a székely zászlók és a székely himnusz román üldözését, az Erdélyben elvett egyházi és egyéb magyar javak visszaszolgáltatásának problémáját mind-mind megoldja egyetlen apró kis iksz a megfelelő rubrikába. Ismerjük a magyarok büszke szabadságát, ezért nem fogunk titeket többet háborgatni megtorló cikkelyek életbe léptetésével, Tavaresekkel és Sargentinikkal. Kinyílik számotokra a világ: olyan klassz ötletekkel szembesülhettek, mint hogy többé már nem csak nő lehet anya és férfi az apa, vagy hogy az uszodák női öltözőjébe nem csak született nők mehetnek be. Kiszabadítjuk a tyúkokat a ketrecekből, a szívószálakat az őrlőfogak közül.

És aki még most sem rohant, hogy igennel szavazhasson, annak húsz év múlva egy kis bónusz: közösen óvhatjuk a környezetet; nem pocsékoljuk tovább az energiát, mi itt, Nyugaton belefáradtunk ebbe a jólétbe a hatvanas évek óta. Ha a ruhánk koszos lesz, csak kiszellőztetjük. Aki pedig fázik, fűtés helyett pulóvert húzhat, esetleg rendelkezésére áll majd afrikai muszlimok meleg ölelése.