"Mi, haladó, modern, okos, szép, ügyes és mindenkor tökéletes baloldaliak úgy véljük, nem helyes, ha a puszta kommunikáció átveszi a politika, a tettek szerepét. Nem ildomos sóműsorokban olcsó népszerűséget hajhászni, helyette cselekedni kell, felelős döntéseket hozni. Komikusan hihetetlen elveszett kisgyerekeket megtalálni, s ezzel telekürtölni a médiát. Mi nem szólalunk fel lépten-nyomon, mert megvetjük az olyanokat, akik utcára, templomokba viszik a politikát, és akár még zsinagógákban is képesek önnön népszerűségüket hajhászni. Mi a régi korokba való révedezés helyett a jövőbe tekintünk, nem terhel minket a múlt öröksége; elődeink nem vettek fel jelentős hiteleket, nem nyomorították meg a lakosságot, nem államosították a polgárok vagyonát, és később nem privatizálták maguknak ezt a vagyont. Mi nem szolgáltunk ki idegen megszállókat, szemben Orbán Viktorral, aki Nagy Imre temetésén (emlékszel, Imre?) behívta az oroszokat és a Kádár-rendszert éltette. Mert Orbán Viktor számára a Kádár-rendszer lelki szükséglet, hiszen KISZ-vezetőként hasznot húzott belőle, miközben engem a Batthyány-mécsesnél a rendőrök vertek. Erről fotó is készült, sajnos, láthatatlan kezek – mert az elhárítás is nekik dolgozik – később az én alakomra Orbán fejét montírozták. Nem, nekem nincsen Orbán-fóbiám, és tudok másról is beszélni, mint róla. No, persze, Orbán visszasírja a Kádár-kort, mert anyósának apja magas beosztást töltött be akkor, s annak köszönheti mostani karrierjét is.

Míg mások csak beszélnek, mi dolgozunk. Nem kenyerünk a demagógia. A realitás talaján állunk, ezért nem fizettük ki az ápolónők hűségjutalmát, amit a választási kampányban a Fidesz megígért nekik, mert ha kifizetjük, összeomlik a költségvetés. Ez annyira jó döntés volt, hogy tucatnyi levelet kaptam ápolónőktől, amelyben megköszönik az ország érdekében tett felelős döntésemet. Ezzel szemben felépítjük az ötös, hatos és hetes metrót, rövidesen légpárnás járatok kötik össze Budapestet Péccsel, Pápát a Vatikánnal és Kaposvárt Lamperth Mónikával."

A kormányfő újból végigjártatta barátságos-szúrós tekintetét a hallgatóságon.

"Nos – fejezte be -, ahogy a költő mondja: ez az én programom, és nem is kevés."