Javasoltam, hogy Ildi kapjon kárpótlási jegyeket, amelyeket idővel porcelán csészékre válthat be, de ezt gyorsan elvetettük, mert a végén ezek úgyis a kommunistákhoz kerültek volna, így maradt a feleségem elképzelése: a törpe. A korábban vásárolt Hófehérke mellé (copyright by Walt Disney; arra kérem Magor-felhasználó antiglobalista kedves olvasóimat, hogy az vesse rám az első követ, akinél kizárólag a hét vezér áll odahaza plüssből) szerettük volna a hét törpét, illetve ennek anyagi vonzatai miatt a hétből egyet. Ildi ragaszkodott a Kukához, mint kiderült, azért, mert annak nincs szakálla. Ezt félve írom le, Semjén Zsolt példáján okulva, a szakálltól való irtózásban harcos jogvédők esetleg lányom rejtett antiszemitizmusára ismernek, mentségére legyen mondva, ő még nincs tisztában e szó jelentésével. A fogyasztói társadalomban – vélnénk – nem okoz gondot egy Kuka megvásárlása. Hát, barátaim, ez súlyos tévedés! Az első üzlet – tele törpével – eladója még segített a Kuka-keresésben, s a tömött polcokról alázuhanó Morgók és Hapcik tengerében csak kisvártatva ismerte el, hogy nem szolgálhat valamennyi fajtával. A következő boltban már csak kacagott a pénztáros: "Jaj, a Kuka? Az hiánycikk! Mindig az fogy el először! A Kukát elkapkodják, a sok Vidor meg itt rohad a nyakunkon!"

Döbbenten álltunk: hol vannak a Kukák? Aztán a minap Merjünkkicsiklenniország törpe minisztereit láttam a híradóban. Azóta már tudom, miért vannak tele a boltok Tudorral, és hogy hová lettek a Kukák.