Zrínyit barátai figyelmeztették, hogy ellenségei mindenre képesek, hiszen az ő eltiprása a nemzeti függetlenség halála lenne egyben. És csakugyan; néhány héttel később vérbe fagyva találták az erdőben, az orgyilkos pedig elmenekült. A nemzeti oldalhoz tartozó közéleti személyek a gyilkosság alapos kivizsgálását, a vétkesek megbüntetését követelték, bárkik legyenek is azok.

„Na, ebből nem másznak ki a Habsburgok…”, vélték a borúlátóbbak a bécsi udvarban. "Találjuk ki, hogy a tettes egy vadkan!” „Ugyan már, vadkan!” ”Miért, Szent Imre halálát is arra fogtuk. Birka nép ez, mindent elhisz!”

Rövidesen forgatócsoport érkezett Csáktornyára, ahol sikerült is a TV2 stábjának egy szemtanúra bukkannia, aki erdei gombászása közben összeakadt egy vaddisznóval. Még hangfelvételt is készített, amelyen a vadkan így dörmög magában:

„Én, a vadkan, jól elbántam az imént azzal a Zrínyivel. Nem biztatott erre engem senki, csak úgy, a magam szórakoztatására döftem le.”

E perdöntő anyagra hivatkozva a Népszabadság vezércikkben támadta meg azokat, akik – kizárólag a széthúzás és az árokásás szándékával – minden alkalmat megragadnak a koronás fő lejáratására.

„Sokan azt mondják – írja az újság -, hogy a Habsburgokban nem lehet megbízni. Pedig mi, itt a lapnál jól tudjuk, hogy ezek reform-Habsburgok, akik szakértelmüket az állampolgárok javára fordítják. Nem igazak az uralkodó nemzetietlenségéről hangoztatott híresztelések, hiszen Lipót császár már szívére tett kézzel énekli a Boldogasszony anyánkat.”