Kijelöltek egy stadiont, ám nézőnek nem kerülhetett be akárki. – Hogyisne! – mondta Gy. F. – Idejönnek a polgári körösök és meg nem engedett eszközökkel, buzdítással, frissítővel, zászlólengetéssel támogatják az ellenfelemet. Nem, nem, csináljuk szabályosan és demokratikusan!

Így a jegyek értékesítésére közbeszerzési eljárást írtak ki, amit az Altus Rt. nyert meg, és saját hatáskörében kiosztotta a belépőket.

A belügyminiszter startpisztolya eldördült, s mivel a golyó néhány centivel elkerülte O. V.-t, elkezdődött a küzdelem. Eleinte O. V. csak néhány méterrel vezetett, a helyi műsorközlő kommentárja szerint fej fej mellett haladtak. Utána azonban a korábbi miniszterelnök egyre jobban elhúzott, s lassan félkörnyi előnyt szerzett. A bemondó gyorsan eszmélt: „A korábbi kiegyenlített állás után most már tetemes Gy. F. előnye, s O. V. megpróbálja lefaragni”. A harmadik kör végére aztán szinte egyszerre érték el a célt, igaz, a korábbi kormányfő éppen lekörözte a mostanit. O. V. a nézőkhöz fordult, tegyenek igazságot, ám a többség csak annyit látott, hogy egyszerre értek be, s valóban, mintha valami nem stimmelt volna a megtett távval, de hogy ki körözött le kicsodát, arról megoszlottak a vélemények.

Az interjúszobában Gy. F. már frissen nyilatkozott a döntetlen közeli eredményről, s bár úgy érezte, egy kicsivel előbb ért be, mint ellenfele, azért igazi sportemberhez méltóan megígérte, megnézi még a célfotót, mielőtt kialakítja álláspontját.

Később a közvélemény-kutató cégek felmérést készítettek, amelyből kiderült, hogy az emberek hasonló százalékban látták jobbnak a két versenyzőt. A „Ha ma újra versenyt futnának, ön melyiküket látná győztesnek?” kérdésre közel azonos számú válasz érkezett.