Megbízás
– Mi már a nagy háború utánra tervezünk. Eddig az elképzelések szerint haladnak a dolgok, akinek kell, jól végzi a munkáját. Vannak azonban még homokszemek a gépezetünkben…
– Mi mindent elkövettünk…
– Ezt most ne firtassuk. A lényeg: a maguk országa sok borsot tört az orrunk alá…
– Az a kormány miatt van, meg az…
– Ne magyarázkodjon. Ismerjük az okokat. Ne térjünk el a tárgytól.
– Mi is a tárgy?
– A háború utáni helyzet. Úgy értem, majd ha igazán elkezdődik a háború, nem csak ez az operettbohóckodás… Nos, ha egyszer vége lesz… Öt-tíz év? Az is lehet, hogy az országukat egyszerűen leírjuk háborús veszteségként. Kis terület, kevés lakos. Annyi, mint New Yorkban. Lesz belőle egy radioaktív zóna, mint Csernobilnál. Ha viszont úgy alakul, hogy megmarad, akkor mindenképpen beolvasztjuk az Európai Egyesült Államokba. Ha ez lesz egyáltalán a neve… Ezt ügyesen le lehet vezényelni, az armageddon után nem fog nehézséget okozni. Ha pedig az a döntés születne, hogy mégis önálló államként funkcionálhat, akkor szükséges az együttműködő hazai elit. Erre is van már példa is, forgatókönyv is, ugye, mint a nagypapáék idejében?…
– Már nagyon várom. Úgy érzem, testhezálló…
– Ne pörögjön rá túlzottan, előbb még itt ez a háború, azt túl is kell élni, a nagy kék vízen túl, Volodimir villája mellett maguknak is fenntartunk egyet.
– És ha nem vállalom?
– Viccel? Miért ne vállalná? De van alternatívánk, ne legyenek kétségei. Most ugyan a B tervünk még babázik egy kicsit, de ha szólítjuk, nem fog habozni.
– Na és ha elmarad a háború?
– Azon leszünk, hogy ne maradjon el. Azért is lett volna jó, ha áprilisban győznek…
– Akkor nem én voltam a jelölt…
– Jó, jó, mindketten tudjuk, hogy miért. De most már szeretnénk valami eredményt látni. Nagyon sok pénzt és energiát öltünk ebbe a projektbe.
– Készülünk. Az első lépést megtettük.
– Apró lépés. No de kis lépés az emberiségnek, ellenben nagy lépés lehet maguknak. De most már ne hibázzanak többet!
