Mindez persze nem véletlen. Mert ugyan Gyurcsány azt mondta, ő legfeljebb hibázott, de „soha bűnbe nem esett”, ám az emberek többsége szerint a hazugsággal történő hatalomszerzés nem hiba, hanem bűn. És többé nem hisznek neki. De kudarcot vallottak a magukat nemzeti radikálisoknak nevezők is. Bár hosszas és lelkes szervezés előzte meg az ellentüntetést, összeállt Budaházy György, Toroczkai László, Vona Gábor, Morvai Krisztina és a Jobbik pártseregévé lett Magyar Gárda, ők sem tudtak kétezernél több embert megszólítani. És ez sem véletlen. Mert igaz ugyan, hogy egyre többen elégedetlenek, vagy éppen elkeseredettek azt látva, hogy az országot tönkretevő és parlamenti többségét elveszítő kormányt eddig nem lehetett elmozdítani a helyéről, de ez a többség azt is tudja, hogy a rendőrautók felgyújtása, a rendőrök megtámadása, a kődobálás nem „hazafiság”, hanem randalírozás. És a józan többség tisztában van azzal is, hogy a hasonló esetek nem az ország, hanem a kormány érdekét szolgálják.

A kudarcot vallók sorából ne felejtsük ki Kolompár Orbánt sem. A sikkasztással gyanúsított cigányvezető minden korábbinál nagyobb romatüntetést ígért, de ők is csak pár százan jöttek össze. A társadalom egészénél tapasztalt tendencia pontosan érezhető a cigányság körében is: ott is elfogyott a baloldal. „Ha szavazásra akarjuk bírni az embereket, ellenséget kell keresni, ha nincs, akkor démonizáljunk valakit, mert ma már csak ettől mennek el az emberek voksolni” – mondta Nyakó István nemrégiben egy nagyváradi politikai fórumon. Ennél pontosabban nem lehet leírni a kormánypárt módszereit. Emlékezhetünk, az első parlamenti ciklusban fasisztaveszélyt kiáltott a balliberális szekértábor. A Demokratikus Charta segítségével összekovácsolták az MSZP és az SZDSZ szavazóit, majd elsöprő győzelmet arattak a széthulló jobboldal felett.

2002-ben és 2006-ban a hazugságok és felelőtlen ígérgetések mellett ismét a démonizálás volt a fegyver, Orbán Viktort igyekeztek diktátorként beállítani. Ezek a módszerek akkor még sikeresek voltak, a mostani Demokratikus Charta azonban már hatástalan. Volt, akiknek előbb, másoknak csak az utóbbi két évben lett világos, hogy Orbán Viktor nem diktátor, a Fidesz nem fasiszta párt, a jobboldal pedig nem azonos a csuklyás huligánokkal. De a többség már tudja, mint ahogy azt is, hogy az MSZP alkalmatlan az ország irányítására. Persze, a provokátorok mind folytatják, és valószínű, hogy október 23-ig lesz még néhány furcsaság a közéletben. De a kormány távozását akaró többségnek a nemzeti ünnepen is józannak kell maradnia. Ha sikerül, és ha Gyurcsány Ferenc alulmarad a számára létfontosságú őszi parlamenti szavazásokon, lehet végre egy többséggel rendelkező kormánya Magyarországnak. Olyan, amely képes arra, hogy kivezesse hazánkat a válságból. Mert a többség ezt akarja.