Bőrönd
Felpattintotta a bőrönd zárját, aztán kinyitotta a fedelét. A belsejében száz- és ötveneurós kötegek sorakoztak szép rendben, megtöltve a táskát. Az alelnök szeme mohón csillant.
– Itt a pénzed, a szokásos apanázson felül – szólt a megbízó.
– Cserébe ezúttal azt kell aláírnod, hogy a magyar kormány korrupt. Hogy pénzért bármire képesek, ellopják az adófizetőktől, a saját zsebüket tömik ahelyett, hogy a közjóra fordítanák. Pfuj, undorító ez a korrupció – folytatta.
– Értem, már írom is. Van még valami?
– Hát azt is nyomatni kell, hogy ezek a magyarok magasról tesznek a szólásszabadságra, az emberek félnek elmondani, amit gondolnak, a nagy vezért nem szabad bírálni…
– Bocsánat, de néha az az érzésem…
– Kussolsz és jegyzetelsz. Ha még egyszer kétségbe mered vonni…
– Jaj, nem, dehogy, hiszen ilyen közismert filantrópról hogy is gondolhatnék bármi…
– Nem gondolkodsz, arra megvannak a megfelelő szereplők. De persze nem az írókról beszélek. Tudod, ezeknek a független művészeknek csak a szabadság számít, és meg is merik írni az ostoba könyveikben, mennyire függetlenek és mennyire rühellik a diktatúrát, amelyik beléjük fojtja a szót a hun barbarikum mucsai rögvalóságában. Majd emlékeztess, hogy olvassak már bele egy kicsit a hülyeségeikbe, elég erősen kidomborították-e a félelmüket attól, hogy a hatalom beleavatkozhat a művészi szabadságukba, és esetleg nem mindig azt írják és mondják, ami a szívükön van…
– És mi legyen a demokratikus, független magyar politikusokkal, akik a torz választási rendszer miatt nem tudnak parlamenti többséget szerezni?
– Nekik a jövő héten utalok, ha addig legalább hetvenszer nyilatkozzák, hogy az Orbánék elhallgattatják a nép szavát és a propagandistáik hazugságaiból építenek virtuális világot a megtévesztett, primitív gombáiknak. Ezek a szerencsétlen magyarok nem értik, milyen a független média, milyen egy igazán szuverén művész és hogy néz ki egy korrupt politikus. De most megmutatjuk nekik!
– De meg ám!
