Az Európai Parlamentben éppen a szokásos ügymenet szerint zajlottak a dolgok: a képviselők egy része a pad alatt számolta az euró- és dollárkötegeket (ezekből valamennyi közben odagurult a magyar ellenzék tagjaihoz), míg a felszólalók az Orbán-kormány korrupciójáról beszéltek. Egyszerre izgatott moraj töltötte be a termet. Híre jött, hogy zurumbiai csapatok az éj leple alatt lerohanták a szomszédos Nyenyerét.

Hirdetés

A parlament gyorsan elfogadta az A magyarok újabb vétkei című dokumentumot, majd a frakcióvezetők bejelentették: ha az unió következetes akar maradni, akkor nem hagyhatja válasz nélkül a zurumb agressziót. A szabadság, a demokrácia, a jogállamiság, a területi integritás, a kortalan és nemtelen szerelem legfőbb őreként az EU-nak kötelessége minden áldozatnak segíteni. Ahol valaki megtámadja a szomszédját, ott az unió az erkölcsi fölény teljes súlyával csap le.

A deklarációt ováció köszöntötte (akinek nem volt a markában bankjegy, tapsolt is), és azonnal megszavaztak egy nagyobb fegyverkontingenst a védekező országnak. Rögvest betiltották a zurumbiai mangóimportot, és törölték a menetrendből a havi egy alkalommal indított Brüsszel–Zurumbaváros repülőjáratot. A Facebookot ellepték a Je suis nyenyere feliratok; Hollywoodban filmek készültek a hős ellenállókról, és a nyenyerei elnök felszólalt a Super Bowl szünetében. A zurumbiai sportolókat kizárták a világversenyekről.

Többen ugyan háborogtak, vajon mi közünk a nyenyerékhez, akik megeszik az ellenzéki politikusokat és irtják a csimpánzokat, és vajon minden helyi konfliktusban határozottan állást kell-e foglalnia az EU-nak, de ezeket a demoralizáló hangokat gyorsan elfojtották.

Amikor már az egész világ elfogadta, hogy nincs nemesebb cél Nyenyere szuverenitásának megmentésénél, bombaként robbant a hír: vanuatui légideszantosok, ejtőernyősök és egy megfelelően kiképzett kajak-kenu csapat partra szállt Tuvalun. Az EU azonnal befagyasztotta a vanuatui számlákat, és bojkottot hirdetett a koprabehozatalra.

Korábban írtuk