Csatlakozás
Amikor végre az oroszok megtették azt a szívességet, hogy megtámadták Ukrajnát, a Pentagonban elégedetten dörzsölték a tenyerüket. Sok más tennivaló mellett az is napirendre került, hogy a szövetségesi elköteleződéstől eddig ódzkodó svédeket is léptessék be a NATO-ba.
Ez igazán komoly jelzés lenne a ruszkik irányába, a semlegességet feladó skandinávok erős üzenetet küldhetnének a világ nemzeteinek: nagy a baj az oroszok miatt. Amellett erősítené a demokratikus országok összetartozását, megnövelné az Észak-atlanti Szövetség erejét, no és persze új helyekre is kiterjesztené az amerikai befolyást.
Így szépen, menetrend szerint lezajlott a csatlakozási szándék, majd kérelem benyújtása, de valahogy a zavartalan, teljes és folyamatos örömérzetbe fals hangok is belerondítottak. Némely amerikai fegyvergyártó cég konkurenciát gyanított a birtokon belülre kerülő svédekben, de ugyanígy Stockholmban is aggódtak a hazai hadiipar esetleges lenyúlása miatt. Amellett, töprengtek a vikingek szigorúan a zárt ajtók mögött, magunkra haragítjuk az oroszokat, akikkel eddig nem sok bajunk volt.
– Ha a háború tovább eszkalálódik – vélte egy képviselőjük –, akkor potenciális célponttá válhatunk. Pláne, ha még atom is kerül a töltetekre! Emlékezhetünk, hogy Csernobilből is mekkora dózist kaptunk, pedig akkor még nem is voltunk a NATO-ban. Az Északi Áramlatot is itt robbantgatják a kertek alján, nem biztos, hogy bele kellene ebbe keverednünk.
– Na de mi legyen, már beadtuk a jelentkezést, a sok hülye szövetséges meg is szavazta anélkül, hogy rendesen végiggondolták volna, mivel jár mindez…
– Úgy látszik, nem maradt más reményünk, csak a törökök és a magyarok. Ők igazán megtehetnék azt a szívességet, hogy megtorpedózzák a dolgot. Ha ügyesen provokáljuk őket, meg is teszik. A törökök bosszantására Koránt égetünk, a magyarok meg azt utálják legjobban, ha kioktatják őket, vagy a szuverenitásukat birizgálják. Ezeket a vasakat kell ütni. Ha szerencsénk van, megússzuk.
