Kék kopott kabátban álldogál egy 12 év körüli fiúcska a kaszásdűlői panelrengeteg közepén, egy téren, tétovázik, merre menjen.

– Nem akarok hazamenni még, anyu nincs otthon, apu meg… mindegy. Ide néha lejárok – mutat az irodaépületre zavartan a fiú, majd előzékenyen nyitja az ajtót, és beinvitál. Barátságos helyre lépünk, kényelmes puffok a sarokban, a radiátoron szárad a papír. Az előtérben csocsó- és biliárdasztal. Délután két óra van, a gyerekek szinte egymásnak adják a kilincset.

A Jövőbarát Alapítvány önkéntesekkel és néhány főállású munkatárssal tizenöt évvel ezelőtt azt tűzte zászlajára, hogy segít azoknak a lakótelepi fiataloknak, akik az éjszakában bolyonganak céltalanul, magányosan. Az éjszakai nyitva tartás ötlete Amerikából származik, ahol a külvárosi csellengő fiatalokat hívták éjjel kosarazni, hogy értelmes elfoglaltságot és menedéket adjanak a tengődő gyerekeknek. Úgy vélik, a rossz szociális körülmények, identitás- vagy magatartászavarok, és iskolai kudarcok miatt ezek a gyerekek sokkal könnyebben kerülnek veszélyhelyzetbe, és nagyon könnyű őket elcsábítani a rossz útra.

– Egyre fiatalabb gyerekek jönnek hozzánk. Amikor az alapítványt elkezdtük, 18-20 év körüli ifjak jöttek be – emlékszik vissza a kezdetekre D. Horváth Piroska, az alapítvány programmoderátora.

Mint mondja, megdöbbentő, hogy most 12-13 évesek éjszakáznak az utcán, illetve térnek be hozzájuk.

– A gyerekek nagyon szeretetéhesek. A plázavilág kiszolgáltatottjai: mennek, rohannak az emberek, végzik a dolgukat, és a gyerekek felneveléséhez legtöbbször nincs meg a kulturális, szerető háttér – teszi hozzá.

A kaszásdűlői kis szigeten lehetőségeikhez mérten próbálnak segíteni a kallódó fiatalokon. Főleg saját erőből hozták létre a klubot, támogatókra azonban, mint mondják, mindig szükség van: a gyermekvédelmi törvény ugyan előírja, hogy támogatni kell az alternatív napközbeni programok lehetőségét, ám normatív támogatást nem adnak hozzá. Ennek ellenére a szervezők színes szabadidős programok segítségével nyújtanak segítséget a kallódó fiataloknak.

– Hétvégenként éjjel 60-80 gyerek is megfordul az óbudai klubban. Karácsonykor több mint 80-an voltak itt – meséli Piroska. Hétköznapon, mint mondja, kevesebben jönnek, akkor főképp a 18 év alattiakat várják, míg hétvégén a huszonévesek is betérnek. A programok is eszerint alakulnak: hétköznap az alternatív napközbeni foglalkozások (például papírmerítés, pingpongozás, gyöngyfűzés, drámajáték) mellett a tanulás segítése is cél: egy önkéntes angol nyelvtanár segítségével a gyerekeknek lehetőségük van középhaladó szinten angolt tanulni.

Hétvégeken sportolási lehetőségekkel, kulturális programokkal próbálnak a gyerekeknek tartalmas szabadidőt biztosítani. Hamarosan egy Guinness-rekord-kísérlettel próbálkoznak meg, aminek a komoly fizikai erőpróbán túl nem titkolt célja, hogy közösségteremtő erővé is váljon.

– Ha valakinek van egy szilárd önismerete, társismerete, valamilyen meggyőződése, kulturáltsága, akkor hamarabb fog olyan biztos talajon állni, amikor nemet tud mondani és ellenállni a kísértésnek.

Ami sokszor nem könnyű. A hivatalos statisztikák szerint, míg a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények száma az utóbbi években stagnál, az elkövetés módja súlyosbodik. Magyarországon a fiatalkorúak – tehát a 14 és 18 év közöttiek – ellen évente több mint 3500 bírósági eljárás folyik. A bűnesetek 80 százalékát a vagyon elleni bűncselekmények teszik ki, melyből az esetek közel fele a lopás, ezt követi a betöréses lopás, de kiveszik a részüket a gyermekkorúak a súlyosabb megítélésű rablásokból is, míg életellenes bűntettet tavaly 1-5 alkalommal regisztráltak. A regionális megoszlás is árulkodó: főképp Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyéből, tehát a legszegényebb régióból kerülnek ki a gyermek-, illetve fiatalkorú bűnelkövetők. A hiedelmekkel ellentétben a gyermekkorú elkövetők háromnegyed részét a szülők közösen nevelik (2003-ban 74,7 százalék), azaz legalábbis papíron ép családdal állunk szemben, és meglepően kis arányban szerepelnek az elvált szülők által nevelt gyerekek (12-13 százalék). A nevelőotthonban, gyermekvédő, nevelő- és más intézetben élő gyermekkorú elkövetők aránya pedig csak 5-7 százalék volt. A lányok részvétele a bűnesetek elkövetésében 10 százalék alatti.

A bűnesetek elkövetésében a leggyakoribb indokok közt szerepel az anyagi haszonszerzés, a rosszra biztató baráti kör, az átmeneti pénzzavar, az agresszivitás. A gyermekkorú elkövetők esetében a jelenlegi jogszabályok szerint átmeneti nevelésbe vétel jöhet szóba, ha a családi környezet alkalmatlan a kiskorú egészséges fejlődésének biztosítására. A fiatalkorúakat viszont felelősségre vonhatják: a bíróság az azonnali következmények nélküli próbára bocsátástól a javítóintézeti nevelésen keresztül a börtönbüntetésig többféle szankciót alkalmazhat.

– Az itt lévő lányok mindegyike erőszakos bűncselekményeket követtett el: rablást vagy kifosztást. Megnőtt azoknak a fiataloknak a száma, akik saját kortársaikkal vagy még kisebbekkel szemben követtek el bűncselekményt. A lányok már nem szorulnak a fiúkra – meséli B. Aczél Anna, a rákospalotai leánynevelő intézet igazgatónője.

Kivesztek már a régi bűncselekmények is: mint mondja, a 80-as évek végén a mostanra már nem büntetendő prostitúció és zsebelés miatt kerültek be a lányok a javítóintézetbe. A rákospalotai patinás intézetnek 78 férőhelye van, ebből kevesebb, mint húsz a „javítós”, a többi lány előzetesét tölti, mivel 10 éve a törvény lehetőséget ad a fiatalkorúak számára, hogy itt töltsék ki idejüket.

– A javítóintézet egy lehetőség, ami megelőzhet egy sokkal keményebb szankciót. Ez egy nevelésközpontú intézmény még akkor is, ha keményebb keretei vannak, mint egy nevelőotthonnak – teszi hozzá Mátrai Márta, az intézmény egyik fiatal szociális munkása. A javítóintézet napirendje, az iskolai tanítás, illetve a szabadidős foglalkozások szigorú rend szerint zajlik.

Bár a javítóintézeti életet legtöbben büntetésként élik meg, előfordult már az is, hogy a gyerekek szívesebben maradnak bent.

– Volt olyan, hogy szabályos hisztériás rohama volt valakinek, és mentőt kellett hívni, mert nem akart karácsonyra hazamenni – emlékszik vissza az igazgatónő.

Az intézetben más hangsúlyt kapnak a dolgok: jutalmazás és büntetés nem a kinti világ értelmezése szerint alakul.

– Az embernek mindig eszébe kell hogy jusson, hogy kimaradt a gyerekkor – meséli B. Aczél Anna. – Ennek értelmében a 16-18 éves lányok okleveleket, szaktanári dicséretet, illetve csokit, tollat, apró ajándékokat kapnak, amitől szinte szárnyakat kapnak.

A rákospalotai javítóintézetben a fiatalkorúak családjának 90 százalékában nincs dolgozó felnőtt: nyomorból jönnek, így van olyan gyerek, akinél a szülők alig várják, hogy a gyerek hazamenjen, és a megmentett zsebpénze töredékét hazavigye. Az is előfordul, hogy csak akkor fogadják otthon a gyereket, ha az intézetben pakolnak nekik csomagot, hogy legyen mit enni. B. Aczél Anna elmondta, sok a széteső család, és új jelenségnek számít, hogy az utóbbi években az anyák hagyták el a gyermekeiket, míg az apák próbáltak egyedül helyt állni.

– Sok családban életvitelszerűen fordul elő a deviancia, s bent van minden családtag valamilyen zárt intézményben. Ez azért is nehéz, mert egyre többször fordul elő, hogy a fiatal erőfeszítéseket tesz: itt jól viselkedik, és mi mégsem tudjuk hova hazaengedni, mert nincs, ahol fogadnák. Ilyenkor tehetetlenek vagyunk – magyarázza az igazgatónő.

A bekerülő fiatalkorúak java része pszichológusra szorul, legtöbben fizikailag és mentálisan is sérültek. Az évek során az intézetbe került lányoknál elhanyagolt cukorbetegséget, a hepatitis különböző fajtáit, illetve kilyukadt dobhártyát is diagnosztizáltak. Sokszor érkezik olyan fiatalkorú lány, akit az egyik családtag megerőszakolt, és akad olyan gyerek is, akit egész életében vertek.

– A gyereknek fogalma sincs, milyen más módon lehet kommunikálni – vélekedik B. Aczél Anna.

Arra a kérdésre, hogy vajon a fiatalkorúak mutatnak-e megbánást a bűnelkövetés után, B. Aczél Anna elmondta, a hazai jogi procedúra a megbánás ellen dolgozik. A fiatalkorú bűnelkövető csupán haragot érez az áldozatával szemben, amiért az őt ilyen helyzetbe kényszerítette.

Az intézet utáni életet követően van, akinek sikerül újra kezdeni: körülbelül 80 százalékuk alul megkapaszkodik, s egy szűk réteg érettségit tesz, és jó szakmát kap.

– Van olyan gyerek, aki itt volt gyakorlaton, kollégaként – teszik hozzá.

Azonban az is előfordul, hogy a fiatalok börtönbe kerülnek a javítóintézetben töltött évek után.

– Azt látom, hogy segít a gyerek sorsán, ha bekerül egy ilyen helyre. Persze nem mindenkinél ez a megoldás. Aki rendszeresen jár iskolába és viszonylag stabil családi háttere van, és lehet vele együtt dolgozni, nem kell kiemelni a környezetéből. Ha a jelek azt mutatják, hogy folytatni fogja azt az életvitelt, akkor jó, hogy ha egy évig kicsit leszakadnak róla a barátok – érvel Márta.

Radoszáv Miklós, a Fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat igazgatóhelyettese a Demokratának elmondta, a gyerek-, illetve fiatalkorú bűnözés összetevői a mélyszegénységgel, illetve az iskola, a család és a média funkciójának átalakulásával szoros összefüggésben állnak.

– A média a szülői és az iskolai mintának a helyére lépett elő. Ha a zenei csatornák videoklipjeit, vagy akár a filmeket nézzük, azt látjuk, hogy a konfliktuskezelés és -megoldás bevett és legelfogadottabb módja valamilyen erőszakos cselekmény – érvel Radoszáv Miklós.

Kiemeli, hogy a reklámok nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek önértékelését is ahhoz kötik, hogy a fogyasztói társadalomban milyen pozíciót tudnak elfoglalni, illetve milyen javakhoz jutnak hozzá. Mindezekkel együtt, mint mondja, ma már pszichológiai tény, hogy a gyerekeknek és a fiataloknak a biológiai érésük sokkal előrébb tolódott, miközben a morális és a szociális érés éppen ellenkező tendenciát mutat.

– El kell fogadni, hogy ez egy komplex probléma. Minden egyes gyerek, aki elkövet valamit, segítségért kiált. Minden olyan válasz rossz, amely azt mondja, koncentráljunk csak a gyerekre, vonjuk ki a forgalomból, védjük meg a többieket – mondja Radoszáv Miklós.

Véleménye szerint bár a javítóintézeti nevelés a fiatalkorúaknál sok esetben eredményesnek bizonyul, az intézetbe küldés, illetve a szabadságvesztés a legritkább esetben kellene, hogy előforduljon.

– A jelenlegi rendszerben levinni a büntethetőség korhatárát, nem vezet semmire, mert mire a gyerekkorú elkövetőnek meglenne az első ítélete, addigra még lesz rengeteg ügye, és az erősödik meg benne, hogy nincsen következménye a tetteinek. Ezzel szemben a gyors felelősségre vonással, szembesítéssel, illetve jóvátétellel, vagy akár értelmes közmunkával sokkal inkább megakadályozható, hogy a gyerek továbbmenjen azon az úton, amin egy lopással elindult.

Radoszáv Miklós úgy látja, az állam által felkínált lehetőségek, nevelőotthonok, javítóintézet helyett a családoknak nagyobb bizalma van egy civil szolgáltatóval szemben. Az életút programok, mint amit a Csányi Alapítvány ajánl fel, hatásosak lehetnek. Az alapítvány csak hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozik, egészen addig, amíg az önálló életüket megkezdik. Felméri a tehetséget, és annak lehetséges irányait, a gyerek a modern világban nélkülözhetetlen kommunikációs és számítástechnikai ismereteket kap, s eközben nem emelik ki a családból.

– Ez egy hosszú távon megtérülő befektetés, a társadalomnak ilyenekben kéne gondolkodnia. De ha súlyos bűncselekményről van szó – mondja Radoszáv –, akkor a felelősségre vonás csak egy önálló bíróság, illetve erre felkészített gyerekvédelmi szakemberek, bírák, rendőrnyomozók és ügyészek közreműködésével lehet hatékony.

Arra a kérdésre, hogy kit nevezünk gyermeknek ma, Radoszáv Miklós elmondja, a világban egy furcsa kettősség kezd körvonalazódni: egyrészről a büntethetőség korhatárát igyekeznek lefelé tolni, míg bizonyos szempontból 21, illetve 24 éves kornál akarják meghúzni a kiskorúság korhatárát.

– A számoktól függetlenül hadd idézzem Csaba testvért, aki azt mondta, Isten nem teremtett selejtet, magunknak kell a dolgok mögé nézni, mit rontottunk el.

Usztics Anna