Szabad akarat

A feltámadás után, holdfényes éjszakán, a Genezáreti tó partján ült a Mester Péterrel. Halat sütöttek. Minden nyugodt volt és szép. Jézus megpiszkálta a tüzet, a parázs felizzott, arcát a lángok fénye vörösre festette.

– Most már minden tökéletes lesz ezen a világon! – falatozott boldogan Péter.

– Még mindig nem érted – sóhajtott Jézus. – A földi élet sohasem lesz tökéletes. Nem is ez a célja. Megpróbáltatások és nehézségek várnak rátok. Megmondtam: helytartók és királyok elé hurcolnak; megbüntetnek, megaláznak és kigúnyolnak benneteket az én nevemért. Lesznek korok, amikor azt hirdetik, hogy csak az anyagi világ létezik, és csak az számít, amit birtokolni, élvezni, fogyasztani tudunk. Akik ezt állítják majd, maguk is érezni fogják, hogy hamis ábrándokat kergetnek, és még jobban bőszíti őket az én követőimnek másfajta gondolkodása. Mert mi, akik tudjuk, hogy az Úr szabad akaratot adott az embernek, nem teszünk erőszakot rajtuk. Akik viszont nem hisznek az Úrban, azok nem hisznek a szabad akaratban, csak a saját akaratukban. Hangzatos kinyilatkoztatásaikban a földi életet tartják egyedül fontosnak, de azt is megtagadják. A háborút dicsőítik a béke helyett, vagyis a halált az élet helyett. Azt hiszik, csak ez a létforma van, mégis eldobják és eldobatják másokkal. Megölnek kicsinyeket és öregeket, ezeknek a gyilkosságoknak hangzatos neveket adnak, joggá teszik és küzdenek érte. A halált a semmivel, a szenvedés megszűnésével azonosítják, mert fogalmuk sincs róla, mi következik utána.

– Hát el kell nekik mondani, Uram! Hirdetni kell az evangéliumot, és megszűnik a gonoszság, a sötétség.

– Hirdetheted az örömhírt akár kétezer évig, Péter, lesz, akinek a füle mégsem nyílik meg a hallásra.

– Az nem lehet, uram!

– Mondanám, hogy fogadjunk, de az Emberfia biztosra nem fogad.

– Mi legyen? Győzködjük a megátalkodottakat a végtelenségig?

– Ne. Ha valaki nem hallgat a szavatokra, hagyjátok ott a házát, a városát, de még a port is rázzátok le a lábatokról.