Egyértelmű

Adenauer cigarettával kínálta a másik két öregurat. Az olasz el is fogadta, rágyújtott, hosszan fújta a füstöt.

– Európa nem bírna ki még egy háborút – kezdte Robert Schuman, a luxemburgi születésű francia politikus, korábbi miniszterelnök. – Meg kell szüntetni a zsigeri szembenállásokat, amilyen például a németek és franciák között van.

– Egyetértek – kapcsolódott be De Gasperi, az olasz kormányfő. – Kétszer egymásnak ugrasztották Európa népeit, teljesen feleslegesen. Belső árulók és külső érdekcsoportok miatt tízmilliók haltak meg, a kontinens el fogja veszíteni vezető szerepét a világgazdaságban. 

– És ezt csakis saját magának köszönheti – bólogatott Schuman.

– Vagyis mindent el kell követnünk azért, hogy ne így legyen. Hozzunk létre egy közösséget, egy összetartó, egymás sikereiben is érdekelt uniót, ami kívülről kikezdhetetlen! Európa valamennyi országát integrálni kell, hogy senki se érezze magát másodrendűnek.

– Na és mi lesz Közép- és Kelet-Európával? – kérdezte az olasz.

– Persze, persze, hiszen ott is fehér emberek laknak. De hát egy pufferzónára azért csak szükség van az oroszok felé. Mi már jártunk a végtelen orosz síkságon, nem vágyunk oda vissza.

– Nincs ember fia Európában, aki visszavágyna oda. Már csak az a kérdés, mi legyen az ideológiai ereje, a belső kohéziója ennek az egységnek. Mi fűzi össze az európai népeket?

– Én nem tudok mást elképzelni – mondta Schuman –, mint hogy Európa keresztény lesz, mert csak annak van jövője. 

– Natürlich, natürlich – pattogott Adenauer. – Mi más lehetne? Európa a kereszténységtől Európa. Ezt mindenki érti és érteni fogja.

– És ha esetleg, egyszer… netalántán véletlenül jön egy generáció, amelyik ezt nem érti, akkor mi lesz? – akadékoskodott De Gasperi.

Schuman türelmetlenül legyintett, mint akit bosszant, ha nem figyelnek a szavaira.

– Megmondtam: vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Ez világos, mint az egyszeregy.

Ebben aztán nem is volt köztük több vita. Ha valami egyértelmű, akkor egyértelmű.