Az éjjel még ne érjen véget!
„Számomra rendkívül stresszes volt ez az Európa-bajnokság, nem tudtam élvezni egyetlen pillanatát sem. A szörnyű kezdés rendkívüli módon befolyásolta a tornát, hiába jöttünk vissza a folytatásban, a hangulatot alapjaiban határozta meg a Svájc elleni első félidő” – nyilatkozta Marco Rossi magyar szövetségi kapitány, miután kiderült, hogy a sors (vagy inkább más csapatok) szeszélye folytán nemzeti együttesünk nem került a legjobb csoportharmadikok közé, így nem jutott be az Európa-bajnokság nyolcaddöntőjébe.
Valóban, szurkolói szempontból furcsa Európa-bajnokság volt ez. A Svájc elleni találkozóról talán elmondható: mind a mutatott játékot, mind az eredményt illetően – Szoboszlai szép gólpassza és Varga Barna találata ellenére – csalódásként éltük meg. A németek ellen sokkal jobban teljesítettünk, de hogy finoman fogalmazzunk, a játékvezető sem velünk volt. A Skócia elleni utolsó csoportmeccs pedig igazi drámának bizonyult Varga Barnabás szörnyű sérülésével. Csoboth Kevin 100. percben szerzett győztes, három pontot jelentő góljával pedig szó szerint az utolsó pillanatban élhettük át az eksztázist…
Szégyenkezni semmiképpen nincs okunk: szégyenkezzenek inkább azok a csapatok – főleg Anglia vagy Portugália juthat eszükbe –, amelyeknek játékosai, tisztelet a kevés kivételnek, utolsó csoportmeccsükön meg sem próbálták kiadni magukból a maximumot, hiszen nekik már mindegy volt az eredmény. Mit számít az a több tízezer szurkoló, aki kedvenceit látni utazott Németországba, meg az a több millió néző, aki tévé előtt bosszankodott?
Ehhez képest a magyar együttes kapcsán elmondhatjuk: lehet, hogy több kulcsjátékos is rosszabbul teljesített a reméltél, de mindenki megpróbált mindent megtenni a csapatért, Szoboszlai Dominik például még sérülten is. És persze utólag, amikor már mindenki okos, kritizálhatjuk a szövetségi kapitány bizonyos személyi döntéseit is – csakhogy itt is felemás a mérleg: Csoboth Kevint valószínűleg a drukkerek többsége nem vitte volna ki a kontinenstornára, erre Skócia ellen ő hozta a győzelmet. Azt pedig, hogy mi történik, ha Svájc ellen Dárdai Márton kezd Szalai Attila helyett, vagy a Skócia ellen a mezőny egyik legjobbjának bizonyuló Botka Endre az első két meccsen is szerepet kap, sosem tudjuk meg. Ahogy azt sem, hogy az egyébként jól védő Gulácsinál lett volna-e több bravúrja a kijutásból oroszlánrészt vállaló Dibusz Dénesnek, vagy épp ellenkezőleg.
Ami biztos, hogy a magyar csapat Marco Rossi vezetésével, a kerettagok munkájának köszönhetően jutott el odáig, hogy immár rendszeres Eb-résztvevő, bravúros, olykor sporttörténelmi sikereket ér el, és komolyan veszi a futballvilág. Az elmúlt években magyarok millióinak szereztek feledhetetlen perceket. Kár volna első csalódottságunkban valamilyen elhamarkodott döntést hozni. Bár lehetünk kicsit szomorúak, újra hangsúlyozzuk, szégyenkezni egyáltalán nincs okunk, sőt, joggal gondolhatjuk: az éjjel még nem ért véget, varázsolhatnak nekünk még számtalan szépet.
