„Az 1990-es évektől kezdődően gyors ütemű modernizáció tapasztalható a pénzügyi életben. Mára már jó néhány, korábban elképzelhetetlen megoldás (érintésmentes fizetések, elektronikus számlanyitás stb.) vált napi rutinunk részévé; a Bitcoin 2009-es megjelenésével pedig a fizetőeszközök egy új generációját ismerhettük meg az ún. digitális/virtuális valuták képében” – írta elemzésében az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány. A Fetter Bálint jegyezte tanulmány szerint most már a digitális jegybankpénzek (central bank digital currency, azaz CBDC) tesztelésénél tartunk, amelyekről kiterjedt diskurzus zajlik szerte a világban, miközben az Egyesült Államok mellett Kína is figyelemre méltó kísérleti projekteket indított.

Hirdetés

Orwelli világ

Utóbbi, a digitális jüan vagy e-CNY (mely 1:1 arányban kötött a jüanhoz), lényegében a hagyományos kínai valuta digitális kiskereskedelemben használatos megfelelője. Ez az elemzés szerint felfogható a kínai kormány ama törekvéseként, hogy a készpénzforgalom folyamatos csökkentése és a gazdaság digitalizálása mellett ne veszítsen átfogó befolyásából a pénzügyi szférában. Peking az elmúlt évtizedben igyekezett mindinkább visszaszorítani a Bitcoinhoz hasonló eszközök forgalmát, mivel az az állami hatóságok számára nehezen nyomon követhető csatornákon zajlik. A digitális jüan esetében viszont

magyar szemmel nézve nem árt tudatosítani, hogy a rendszer egy központosított szoftveren keresztül működik, ahol a felhasználók mindegyike közvetlen kapcsolatban áll a jegybankkal, amely hozzáfér a személyes adataikhoz.

Ahogy arra a tanulmány is kitér, a digitális úton elérhető pénzügyi-kereskedelmi szolgáltatások köre és a készpénzmentes tranzakciók száma különösen a koronavírus-járvánnyal bővült látványosan. Lapunk korábbi cikkében ugyanakkor arra is rámutattunk, hogy a Covidra hivatkozva elképesztő túlkapásoknak is tanúi lehettünk, így például a fősodrú média elterjesztette, hogy a vírus terjedésének veszélye a papírpénzzel is jelentős – nem véletlen, hogy a „felelős” szolgáltatók és áruházak világszerte az érintéses és online vásárlás felé terelték vásárlóikat.

Elharapózó online csalások

Az Oeconomus tanulmánya arra is felhívta a figyelmet, hogy a digitális fizetési csatornák kiszolgáltatottak az online csalók számára. A pénzügyi rendszerekre irányuló kibertámadások kockázata szintén hatalmas, 2016 februárjában például bűnözők egy csoportja 101 millió amerikai dollárt tulajdonított el a Bangladesh Banktól, az ottani jegybanktól. Az ehhez hasonló események a tetemes gazdasági kár mellett alááshatják a pénzügyi rendszerek stabilitásába vetett bizalmat. Az elemzés szerint

Korábban írtuk

a kiberbűnözés már 2019-ben több mint 1000 milliárd dollár veszteséget okozott globális viszonylatban, idén pedig ez az érték meghaladhatja a 10 000, 2029-re pedig a 15 000 milliárd dollárt.

„A kibertámadásokkal szembeni védekezés két okból kifolyólag is körülményes: egyrészről a technológia gyors ütemű fejlődése egyre bonyolultabb információs struktúrákat eredményez, amelyeket körülményes hatékony védelem alá helyezni. Másrészről az új technológiák szabályozásának felelősségi körei nem minden esetben tisztázottak; a törvényi szabályozás nem tud lépést tartani a fejlődés ütemével” – áll a tanulmányban, amely megjegyzi, hogy jól képzett szakemberekkel csupán mérsékelni lehet a felmerülő károkat és a további kockázatokat. A szerző végkövetkeztetése ezért az, hogy egy kizárólag digitális tranzakciókra épülő, egész országokat lefedő gazdasági struktúra működtetése még nehezen elképzelhető.

Tegyük hozzá, hogy a készpénzes fizetési módok elhagyása érdekében annak állítólagos költségessége miatt szoktak még a legtöbbször érvelni. Ezt azonban éppen a Magyar Nemzeti Bank szakemberei cáfolták egy korábbi tanulmányukban. E szerint 2019-ben össztársadalmi szinten továbbra is a készpénzes fizetés volt a legolcsóbb: az egy tranzakcióra jutó társadalmi költség készpénz esetén 67, kártyás fizetésnél 109, míg átutalásnál 228 forintot tett ki abban az évben.