„Készpénz, mindig”

„Az elektronikus fizetési rendszerre való áttérés számos aggályt vet fel. És itt nem csupán azokra a kézzelfogható jelenségekre utalok, amelyek mindnyájunk életét megkeserítik, például a ránk erőltetett, személyre szabott reklámok áradatára, hanem az ennél sokkal félelmetesebb, ugyanakkor gyakran rejtve maradó folyamatokra, amelyekkel minden egyes általunk indított tranzakció során egy hatalmas, személyes adatainkat és fogyasztási szokásainkat monitorozó adatbázis kiépülését szolgáljuk. Ezek a mára árnyékkormányként működő adatbázis-építő cégek már napjainkban is képesek a mindennapi életünk folyamatos megfigyelésére. A bankszektor által bevezetett negatív kamat gyakorlata nem egyszerűen a bankszámla eredeti célját rombolja le, de ami ennél is sokkal aggasztóbb, a fejlett társadalmak polgárait esztelen költekezésre sarkallja, és ezáltal képtelenné tesz minket arra, hogy megakadályozzuk a vagyonunk folyamatos elértéktelenedését.” Mindezt David Engels történelemprofesszor írja nagy sikerű Mit tegyünk? című kötetében, amely egyfajta útmutatóként szolgál azoknak a jobboldaliaknak, konzervatívoknak, akik keresik a helyüket, a megoldásokat a mindinkább liberalizálódó, „az eget bedeszkázó” modern világunkban. Nem véletlen, hogy egyre több konzervatív gondolkodó feszegeti a pénz, a készpénz kérdését, hiszen a fogyasztói világ általános velejárója lett a pazarlás, a teljes eladósodás, amely korántsem független a virtualizálódó pénzhasználattól. Ráadásul mind élesebben merül fel a készpénz megszüntetésének lehetősége, a digitális jegybankpénz (CBDC) bevezetése.

Éppen ezért Európa-szerte mind több szuverenista, jobboldali párt vette napirendre a készpénz kérdését, aminek látható eredményei is vannak már. Szlovákiában tavaly nyár elején mindenki számára alkotmányos joggá tették a készpénzzel fizetést. Hasonló döntés Ausztriában is napirenden van, ahol az alkotmánymódosítás lehetőségét a néppárti Karl Nehammer kancellár maga vetette föl, Svájcban pedig népszavazást kezdeményeztek az elegendő mennyiségű készpénzről.

Külön ember figyel

Idehaza is jól kirajzolódik a jobboldali és a progresszív-liberális erők közötti törés. Amikor tavaly ősszel Szijjártó Péter külügyminiszter egy cipővásárlás során a kérdésre, miszerint készpénzzel vagy kártyával rendezi-e a fizetést, rávágta, hogy „készpénz, mindig”, a liberális sajtó egyből szörnyülködött egy sort, hogy felelős miniszter hogy lehet ilyen maradi és hogy mutathat ennyire rossz példát. Nem sokkal később balliberális újságírók Gulyás Gergelynek is nekiszegezték a kérdést egy Kormányinfón, aki jelezte, hogy a kormány tagjainak többsége a készpénzt részesíti előnyben. „Talán többnyire inkább készpénzzel fizetnek. Én is inkább készpénzzel, mint kártyával, de előfordul a másik is”, mondta a Miniszterelnökséget vezető miniszter, megjegyezve, hogy azért sem tartja jónak a kártyás fizetést, mert abból teljes személyiségprofilt lehet felállítani egy emberről. Gulyás Gergely kijelentette, hogy éppen emiatt a kormány nem tereli a kártyás fizetés felé a magyarokat. „Külön ember figyeli a kormányzatban, hogy olyan javaslat, ami a készpénzforgalmat visszaszorítja, ne legyen”, tette hozzá a tárcavezető.

Eközben a Mi Hazánk a külföldi példákra hivatkozva idehaza is felvetette a készpénzhasználat jogának alkotmányba emelését. Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának első napján Toroczkai László pártelnök az azonnal kérdések órájában erről kérdezte Orbán Viktort. „Azt gondoltuk, hogy mivel mi a készpénzhasználat mellett vagyunk, ezért nem szükséges jogi védelmet nyújtani azon túl, ami van, mert mi így is meg tudjuk védeni a most fönnálló lehetőséget. De ha önök azt gondolják, hogy ezt érdemes alkotmányos szintre emelni, nem leszünk akadályai ennek”, válaszolta Toroczkainak a miniszterelnök. Orbán Viktor arra utalt, hogy mivel amúgy is napirenden van három-négy olyan téma, köztük a kegyelmi ügyek kérdése, amelyet az alaptörvény szempontjából meg kell vizsgálni, ezért ezek közé kerülhet akár a készpénzhasználat joga is.

„Rengeteg ilyen javaslat érkezik a bankszektorból, rengeteg ilyen javaslat érkezik nemzetközi szervezetektől, ez egy divatos téma ma a világban: iktassuk a ki a készpénzhasználatot”, mutatott rá Orbán Viktor, utalva rá, hogy az ezt propagálók erre mindenfajta „jól vagy kevésbé jól sikerült” érvvel szoktak előhozakodni. Leszögezte ugyanakkor, hogy „a kormány semmilyen ilyen igényt nem fogadott be, nem ismer el, nem engedjük szűkíteni a készpénzhasználatot”, és megerősítette a Gulyás Gergely által korábban elmondottakat, miszerint külön miniszter foglalkozik a kérdéssel a kabinetben, hogy a készpénz visszaszorítását célzó javaslatok ne nyerhessenek teret.

Baloldali bagatellizálás

A parlamenti kérdés-válasznak folytatása is lett. Lázár János építési és közlekedési miniszter március folyamán két alkalommal is tárgyalt a kormány nevében Toroczkai Lászlóval. „Sokan úgy vélik, hogy a készpénzhasználat visszaszorítását célzó intézkedések indokolatlanul és aránytalanul korlátozzák a polgárok szabadságát. Ezen az állásponton van a Mi Hazánk Mozgalom is, amelynek elnöke az Országgyűlésben sürgetett fellépést a készpénzhasználat hátrányos megkülönböztetése ellen. Miniszterelnök úr megbízásából ma Toroczkai Lászlóval tárgyaltam, hogy részletesen megismerjem az általa vezetett ellenzéki párt álláspontját”, írta a tárcavezető a közösségi oldalán az első találkozó után. Majd március végi második találkozójuk után a Mi Hazánk elnöke azt közölte, hogy pártja ragaszkodik az alaptörvény módosításához, és húsvét után benyújtják az Országgyűlésnek az alaptörvény módosítására vonatkozó önálló kezdeményezésüket (ez lapzártánkig nem történt meg – a szerk.).

Lázár szerepe egyébként azért is érdekes a történetben, mert éppen a közlekedési tárca egyik intézkedése váltott ki nagy felháborodást a készpénzpártiak körében. Az egyébként rendkívül sikeres ország- és vármegyebérlet bevezetésének farvizén ugyanis Lázár János azt is bejelentette, hogy szeptembertől megteremtik a kártyás fizetés lehetőségét az összes sárga buszon, csakhogy aki készpénzzel fizetne, 200 forintos adminisztrációs költséget is meg kellene térítenie.

Miután a készpénz kérdése ennyire előtérbe került a hazai közéletben, a balliberális sajtó is számos cikkben, beszélgetésben foglalkozott vele az utóbbi időben. Tették mindezt abban a jól ismert stílusban, amellyel a jobboldalnak, a konzervatívoknak fontos témákat szokták bemutatni: mintha az adott ügy bagatell volna a világ más, a progresszívok szerint sokkal fontosabb ügye mellett, és mintha egyenesen hülyék lennének azok, akik a készpénz fontossága mellett érvelnek. A 444 podcastjának három beszélgetőpartnere például röhögcsélve tárgyalta ki, hogy náluk bizony egy fillér készpénz nincs. Egyikük azonban elismerte, hogy pár száz forint van a zsebében, mert a kisboltban, ahol reggelente a 300 forintos kávét szokta venni, inkább készpénzzel fizet, hogy a boltost ne sújtsa a kis összegű vásárlás után is a 40 forint tranzakciós díj. De láss csodát, a készpénz létjogosultságát megkérdőjelezni szándékozó beszélgetés számos ponton lyukadt ki oda, hogy sok esetben bizony milyen fontos szerepe van fizikai pénznek.

A legolcsóbb mód

Azt, hogy Magyarországon mennyire elterjedtek a digitális csatornák, két fő adat mutatja meg. Az egyik, hogy 2020-ban a felnőtt lakosság 75 százaléka elektronikus úton kapta meg rendszeres jövedelmét. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) tervei szerint az elektronikus arányt 2030-ra 80 százalékra kellene növelni. Ugyanakkor a másik oldalon a jegybank adatai szerint az látszik, hogy az elektronikus tranzakciók aránya mindössze 31 százalék, amit az MNB általános használatösztönzéssel legalább hatvanra emelne 2030-ig. A jelenlegi egyharmadnál is kisebb arány furcsának tűnhet a Budapesten, a főváros közeli agglomerációban vagy más nagyvárosban élőnek – ezeken a helyeken sok üzletben, szolgáltatónál már szinte mindenki csipogva, kártyával vagy mobiltárcával fizet. A kistelepüléseken azonban egészen más a helyzet, és többek között éppen ezért teljesen abszurd szándék a jövőbeli készpénzmentesség.

Korábbi írásunkban (Demokrata, 2023. augusztus 16.) számos szempontot és érvet összegyűjtöttünk a készpénzhasználat létjogosultsága mellett. Itt most csak egy érdekességet fűzünk mindehhez hozzá. A készpénzellenesség egyik fő érve ugyanis a drágaság, hogy tudniillik a bankók és érmék szállításának, előállításának, kezelésének komoly költségei vannak. Ezzel kapcsolatban éppen jegybanki szakemberek közöltek beszédes tanulmányt a Portfolio.hu-n, amely szerint 2019-ben össztársadalmi szinten továbbra is a készpénzes fizetés volt a legolcsóbb. Az egy tranzakcióra jutó társadalmi költség készpénz esetén 67, kártyás fizetésnél 109, míg átutalásnál 228 forintot tett ki (2009-ben még nagyobb volt a különbség a készpénz javára). A digitális csatornák egyre szélesebb körű alkalmazásával persze utóbbi két fizetési mód fajlagos költsége érdemben csökkenni fog a közeljövőben, csakhogy az újabb POS-terminálok, az informatikai infrastruktúra folyamatos karbantartása és továbbfejlesztése és a többi a másik oldalon irdatlan kiadásokkal járnak.