Frigy

Kedves nézőink, nagy izgalommal várjuk a két legesélyesebb ellenzéki kihívó közös sajtótájékoztatóját. Egyikük pártelnök, a másikuk rövidesen az lesz. Figyeljünk csak! Az esemény moderátorának bevezetőjét halljuk:

– A köztársaság sokban különbözik a monarchiától. Másfelől az emberek mindig vezérben, egyszemélyű irányításban gondolkodnak. Azt nem nagyon értik, hogy Momentum meg Párbeszéd, DK, MSZP és egyéb betűk; ennyi-annyi százalék, összefogás, lista, koalíció. Ami világos nekik: Orbán vagy Gyurcsány. Karácsony vagy Vitézy.

Elsőként a férfi reagál, akinek pártját a szőke folyóról nevezték el:

– Pontosan. Erre hegyeztük ki most is. Orbán vagy Magyar. Nagy M-mel. A Gyurcsány már lejárt lemez.

– A számból vette ki a szót – csicseregte a nő. – Feri jött és ment. Közben kicsit sok idő telt el, hogy mennyire, annak talán én vagyok leginkább a megmondhatója. De ne beszéljünk róla! Ő már a múlt. Szép volt, tán igaz se volt…

– Vagyis a monarchikus szemléletnél tartottunk – vágott a szavába udvariasan MP –, és beláthatja, hogy csak egy trónörökös lehet. Aki most én vagyok.

– A trónörökösök általában a felmenőik helyébe lépnek – történészkedett kissé az asszony. – De akad arra is példa, hogy a házasságával kerül valaki pozícióba. Mint Luxemburgi Zsigmond, aztán a litván nagyfejedelem Ulászló Anjou Hedviggel kötött frigyével, Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella liezonja az egységes Spanyolországért, vagy Isabel Perón esete, aki a férjét követte az államfői székben, és kis híján Hillary Clinton. Mi mindketten így kerültünk a politika élvonalába, vagy legalábbis az emberek ezt gondolják rólunk.

– Önök most még riválisok, hogyan akarják így leváltani az egységes Fideszt?

– Egyesítjük erőinket. A politikában nem ismeretlen az érdekházasság fogalma. A Habsburgokról veszünk példát.

– Leendő partnere elég rossz hírű ebben a témában…

– Igen, olvastam. „Zúgva, bőgve törte át a gátot, el akarta nyelni a világot!” Majd lesz hozzá néhány szavam…