Az élet igazolta a készpénz nélkülözhetetlenségét

„Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez, valamint a készpénzzel történő fizetéshez.” A tizenötödik módosítással áprilisban került be az alaptörvénybe a készpénzzel történő fizetés jogáról szóló fél mondat, amelyet Orbán Viktor a februári évértékelő beszédében jelentett be. „A készpénz szabadságkérdés, ezért használata nem szokás, hanem jog. Azt hallom, hogy a digitális pénzé a jövő. Meglehet, de igazi, kézzelfogható biztosíték csak a készpénz lehet. Nem akarunk a bankok rabszolgái lenni! A bankkártya a banké, a készpénz a tiéd” – jelentette ki akkor a miniszterelnök.

Azóta az Országgyűlés még egy fontos jogszabály-módosítást fogadott el, amelynek révén minden magyarországi településen lehetővé kell tenni a készpénzfelvételt. A törvénymódosítások nemcsak arról szólnak, hogy mindenhol legyen bankjegykiadó automata, hanem azt is rögzítik, hogy az automatából egyszerre kivehető maximális összeget ne lehessen 150 ezer forintnál alacsonyabb értékhatárban korlátozni. Az adott település önkormányzata egyébként köteles ingyen megfelelő helyszínt biztosítani és a feltételek megteremtésében együttműködni a szolgáltatóval. Ugyanakkor a banknak akkor is teljesítenie kell az előírást, ha az önkormányzat nem tud ebben részt venni. Fontos, hogy pár hónapos türelmi időt követően a Magyar Nemzeti Bank bírságára számíthatnak azok a szolgáltatók, amelyek nem teszik lehetővé az ATM-es elérést.

Megkérdőjelezett szabadság

Az előterjesztő nevében az Országgyűlésben Répássy Róbert arról beszélt a mostani jogszabály-módosítások vitájában, hogy az elektronikus pénzforgalom alapvető fontosságú a gazdaság működéséhez, ugyanakkor a pénzügyi tranzakciók teljes digitalizációja és a készpénzhasználat korlátozása, megszüntetése nem lehet cél. Az igazságügyi tárca parlamenti államtitkára kifejtette, hogy a magyarok a készpénzes fizetést továbbra is jobban szeretik, mivel a készpénz és az elektronikus fizetések nem egymás tökéletes helyettesítői. A készpénzt nem csak fizetési célra használja a lakosság, a növekvő készpénzigény hátterében ugyanis „óvatossági megtakarítási célú felhalmozás” is állhat. A készpénz biztonságot nyújt és előnye, hogy bármikor rendelkezésre áll, bárhol lehet vele fizetni. Répássy Róbert szerint a versengés helyett az összhangot kell erősíteni, vagyis azt, hogy a digitális fizetési lehetőségek egyre szélesebb körben történő elterjedése mellett továbbra is megmaradjon a készpénzes fizetés, meghagyva az emberek döntési szabadságát.

Az elmúlt években éppen mintha ez a döntési szabadság kérdőjeleződött volna meg.

Noha az embernek olyan érzése van, hogy szinte már a múlt homályába vész, hogy volt egyszer egy koronavírus-járvány; a Covid számos, a jelenlegi életünkre kiható következménnyel járt. Ilyen a készpénzkérdés kiéleződése is, a járvány kitörésével lett ugyanis a közbeszéd része, hogy a kézzel fogható – és ily módon „fertőző” – bankjegyek és érmék helyett „felelős” szolgáltató, kereskedő és persze fogyasztó az érintésmentes fizetési módokat részesíti előnyben.

Jóllehet a vírus készpénzzel való terjedésének módját természetesen azóta sem igazolta senki, ezzel a jelenséggel párhuzamosan kezdtek felerősödni a készpénzellenes hangok hazánkban is. Fontos látni, hogy az elmúlt években zajló közéleti vitában lapunkon kívül (Demokrata, 2023. augusztus 16. és 2024. április 17.) alig néhány jobboldali médiumban lehetett olvasni a készpénzhasználat fontosságáról, ezzel szemben se szeri, se száma a digitális „megoldásokat” a földi paradicsomhoz vezető útnak beállító cikkeknek, amelyek a készpénzzel való fizetést valami ósdi, meghaladandó hóbortnak állították be. Gazdasági lapokban vagy pénzügyi-tanácsadó internetes oldalakon az elektronikus fizetés nagyszerűségét taglaló írások hangvétele az utóbbi időben már-már olyan irányt vett, hogy az esetleg készpénzt használó egyszeri olvasó bolondnak vagy megátalkodott bűnözőnek érezhette magát eme káros szokása miatt.

Nincs ingyenes bankolás

Tegyük hozzá, a készpénzhasználatot érintő jogszabály-módosításokkal kapcsolatban megszólaló Magyar Bankszövetség megjegyzése is ebbe a körbe illik. Mint május 9-i közleményükben írták, „a készpénz szerepét újra kell gondolni, mert annak folyamatos biztosítása és használata költséges”. Ez egy alapvető érvelési hiba, melyet hamis dilemmának neveznek:

elhallgatják ugyanis, hogy a digitális csatornákon történő fizetésnek, az elmúlt évek technikai fejlesztéseinek szintén irdatlan költségei vannak – megkockáztatjuk, még nagyobbak is, mint a készpénz kezelésének, raktározásának és védelmének.

Hogy aztán természetszerűen ezek az irdatlan költségek jelenjenek meg az átutalásra, a számlavezetésre és a bankkártyára rakódó szemérmetlenül magas díjakban, a kereskedők számára pedig a terminálok, és a használatukhoz szükséges egyéb fejlesztések költségeiben és természetesen a bankkártyás fizetések után fizetendő díjakban.

Merthogy azt sem árt tudatosítani, hogy a bankkártyás fizetésnek is van díja, még ha mi, fogyasztók hajlamosak vagyunk is úgy gondolkozni erről, hogy „a bankkártyás fizetés ingyenes” – holott éppen a jegybank eggyel korábbi elnökétől kellett volna megtanulni, hogy „nincs ingyenebéd”. Olyannyira nincs, hogy

a bankkártyás fizetés díja a korábbi egy helyett mára sok esetben a 3 százalékot (!) is elérheti, ami az infláció és az árrésszabályozás idején további érdekes kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy miért is olyan magasak az árak a boltokban.

A bankszövetségnek egyébként azért sem kellene túlságosan ágálnia a készpénzhasználat könnyítése ellen, mert noha felmerült, a kormány – legalábbis egyelőre – nem emelte az ingyenes készpénzfelvétel limitjét. Pedig ez sem volna ördögtől való: a 2014-ben bevezetett szabályozás idején a teljes munkaidőben foglalkoztatottak nettó átlagkeresete alig több mint 155 ezer forint volt, vagyis tíz éve sokan akár a teljes fizetésüket fel tudták venni készpénzben. A nettó átlagkereset a KSH szerint 2024-ben viszont már 445 ezer forintra rúgott, vagyis ma az ingyenes készpénzfelvétel ennek alig harmadához elég.

Legyen alternatíva!

Ám mint tudjuk, az élet a legjobb forgatókönyvíró. Ebbe az egyoldalú, sematikus, a teljes digitalizációt erőltető „szakmai” diskurzusba csaptak bele elemi erővel az áprilisi délnyugat-európai nagy áramszünetek. A spanyolországi és portugáliai teljes leállások éppen azt mutatták meg élesben, amire jobboldali gondolkodók régóta próbálták felhívni a figyelmet: nagyon jó, hogy a technikai fejlődés segítségével ma sokat egyszerűsödött az életünk, de a virtuális világ kiterjesztésének komoly veszélyei is vannak.

A totális áramszünet bebizonyította, hogy ha mindenünk az elektromos áramtól függ, akkor egy disztópikus filmben látottakhoz hasonlóan akár teljesen összeomolhat az életünk, ha nincsenek alternatíváink. S hogy itt most csak cikkünk szűkebben vett témáját említsük, láthattuk a híradókban, a közösségi médiában, hogy micsoda kígyózó sorok torlódtak fel a bankautomaták előtt, hiszen a kártyás fizetés meghalt, és

hirtelen mindenki készpénzhez akart jutni.

Éppen emiatt kell megmaradnia az átlagos napokon is az egymás közti adásvétel és csere egyik alternatívájaként a készpénznek, hogy a lakosság ne pánikszerűen reagáljon ilyen helyzetben.

Azt egyébként is tapasztalhatjuk, hogy informatikai hiba miatt olykor kiesik a bankkártyás fizetés lehetősége. De áramszünetben sehol nem fogunk tudni fizetni a telefonunkkal vagy a bankkártyánkkal, miközben egy egyszerű, kézzel írt nyugtát, blokkot ilyenkor is ki tud állítani az eladó, a vevő pedig készpénzzel kifizetheti az áru ellenértékét. S az is nyilvánvaló, hogy áramszünetben hiába van akár hét vagy több számjegyű összeg a virtuális számlánkon, ha abból egy fillérhez sem férünk hozzá.