A mártír püspök emlékezete

32-ik születésnapja volna a ma 132 éve született Apor Vilmosnak. 1892-ben, ami Julius Caesarnak hála szökőév volt, február 29-én látta meg a napvilágot a később mártírhalált halt győri püspök. (Azért nem 33., mert – hála Gergely pápának – 1900 nem volt szökőév.)

Az erdélyi arisztokrata családból (anyai ágon a gróf Pálffyaktól) származó Vilmos az innsbrucki teológián végzett, 1915-ben szentelték pappá. 1918-ban nevezték ki egyetlen plébánosi állásába, Gyulára, ahol a város életében mély nyomot hagyott. Egy alkalommal a román királynénál is közbenjárt a túszul ejtett helyi polgárok szabadon bocsátását kieszközölve. A franciául kiválóan beszélő pap mély benyomást tett a királynéra, aki felvetette neki, hogy ha Gyula – reményei szerint – a béketárgyalások után Romániához kerülne, szívesen intézne neki egy püspöki széket. Bukarestből visszatérve Apor megállt a csíksomlyói szűznél azért imádkozva, hogy inkább lehessen plébános Magyarországon, mint püspök Nagyromániában.

Ez az óhaja teljesült, sőt az egyházmegye vezetése is megadatott neki; 1941-ben győri püspökké nevezték ki. Rendhagyó módon eredeti állomáshelyén, Gyulán szentelték püspökké.

Elsősorban halála és annak körülményei miatt vált történelmünk kiemelkedő alakjává. 1945 márciusában, amikor a front elérte Győrt, a Püspökvár pincéjében menekültek sokaságát bújtatta. 

Március 30-án, Nagypénteken szovjet katonák rontottak be az óvóhelyre, és kilencven nőt követeltek „krumplipucolásra”. Apor megtagadta, hogy a részeg katonáknak kiszolgáltasson bárkit is, kilökdöste a két fegyverest a pincéből. Egyikük rálőtt; több sebet kapott, amik nem tűntek halálosnak. Még aznap átszállították a kórházba, megműtötték, de a hasüregébe fúródott golyó mégis végzetesnek bizonyult. Utolsó leheletével megkérdezte az őt meglátogató titkárától, mi történt az asszonyokkal. Amikor meghallotta a választ – a szovjetek nem tértek vissza, senkinek sem esett bántódása –, azt mondta: 

„Akkor a Jóisten elfogadta az én áldozatomat.” 

Ennek tudatában hunyt el április 2-án, húsvéthétfőn, a később őt boldoggá avató lengyel pápával egy napon.

Hamvai 1986 óta a győri székesegyházban nyugszanak. Szentté avatási eljárása folyamatban van.