A szavak ereje

Tudjuk, hogy a szavak uralásával a gondolatokat is uraljuk. A balliberális sajtó és politika ezt tökéletesen alkalmazza, mi megrekedünk azon a szinten, hogy ezt a jelenséget elemezzük.

Az index.hu-n megjelent cikk címe szerint „Szélsőjobboldali aktivisták hekkelték meg az SZFE-s diákok tüntetését”. Az történt, hogy kifeszítettek egy molinót „Itt nem lesz 1968” felirattal. Az olvasóban pedig rögzül, hogy a jobboldaliak (akik egyébként nem „diákok” vagy „fiatalok”, mint a színművészetisek, hanem „aktivisták”) szélsőséges, vagyis rendzavaró, sőt bűnöző elemek.

Hogy mennyiben szélsőséges cselekedet egy visszafogott üzenet közlése, az persze erősen véleményes. (Nem baseball ütőkkel rontottak a színészpalántákra, nem gyújtották fel az egyetem épületét, és nem azt írták, hogy „Kibelezünk benneteket” – ezek valóban szélsőséges cselekedetek lettek volna.)

A színművészetisek akciója ellenben valóban szélsőséges: szembefordultak a törvényes fenntartóval, blokádot vontak egy intézményben, emberek (köztük a törvényes, demokratikus hatalom képviselőinek) belépését akadályozzák, valóban szélsőséges, szemkilövető politikusok és kábítószer-használatért elítélt színészek biztosítják őket szolidaritásukról. Mégsem írja következetesen a nemzeti sajtó a témáról született cikkeiben állandó jelzőként, hogy a „szélsőséges színművészetisek”. Ocsmány háború ez a szavakkal, de szükséges, hogy ne tévedjünk el a valóság útvesztőjében. 

A címnek helyesen így kell hangoznia: „Konzervatív érzelmű fiatalok üzentek a szélsőséges csepűrágóknak”.