Az utolsó törpe

Ha az embert magától nem szállja meg az ihlet, jól jön egy pályázat. Ezúttal a Labrisz Leszbikus Egyesület (ez még nem gyűlöletbeszéd, így hívják őket) hirdetett meseíró-pályázatot. A felhívásban óvodásoknak és kisiskolásoknak szóló, hiánypóló meseátiratokat keresnek, amelyek a világ sokszínűségét ünneplik. Így mai közegben játszódó történeteket várnak, amelyek szereplői „nem felelnek meg a hagyományos nemi szerepeknek, LMBTQ-emberek, nem fehér bőrűek, nem keresztények, menekültek, mélyszegénységben élők, testi fogyatékossággal vagy mentális zavarral élnek, idősek, határon túliak, alkoholbeteg, börtönviselt szülők gyerekei.”

Noha remek mesét írhatnék a határon túli sorsról, ahol a gonosz román mostoha kínozza a szépséges magyar Hamupipőkét, mégsem érezném elegánsnak, ha leszbikusok, börtönviseltek és határon túliak közös nevezőre kerülnének. Ezért egy másik pályaművel indulnék.

Hét törpe éldegél a dzsungel mélyén, ám az esőerdők irtása miatt napjaik meg vannak számlálva. Mégsem ez okozza vesztüket, hanem az AIDS. Először Hapci immunrendszere mondja fel a szolgálatot, tőle kapják el ilyen-olyan úton a többiek. Az utolsó törpe örökbe fogad egy afrikai menekült kislányt (Szénfeketécskét), aki azonban szemet vet a szépen berendezett házikóra, és testi erejét kihasználva kirakja otthonából a törpét. Szegény Kuka betegen, lesoványodva, hajléktalanként bolyong Budapest aluljáróiban, mígnem momentumos fiatalok fel nem figyelnek rá. Felkarolják, és miniszterelnök-jelöltet csinálnak belőle a 2022-es választásokra. Kuka népszerűsége töretlenül emelkedik, a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a fővárosban már 63 százalék szavazna rá.

Eddig a mese, arra kérem a pályázat kiíróit, osszák meg a közösségi oldalakon, mert én ahhoz a sorsüldözött kisebbséghez tartozom, akik nincsenek fent a Facebookon.