Szégyen

Többször fakad ki egy-egy balliberális közéleti szereplő (legutóbb Niedermüller Péter vagy egy Herczeg Zoltán nevű „divattervező”), miszerint szégyelli, hogy magyar.

Visszatérő szófordulat ez, amikor saját identitásunk zavarossá válik.

„Szégyellem, hogy az apád vagyok!”; ezzel lényegében meg- és kitagadja a gyermekét, vagyis megszűnik közöttük a kötelék, ettől kezdve nem nevezhető apának.

„Szégyellem, hogy férfi vagyok.” Aki ilyet mond, az megtagadja a sorsközösséget a többi férfival, nem tartja magát közülük valónak (különbnek tartja?), vagyis nem nevezhető férfinak.

Vagyis, aki azt állítja, hogy szégyelli a magyarságát, az megtagadja ehhez a nemzethez való kötődését, lenézi, megveti azokat, akik magyarok, lényegében tehát deklarálja, hogy nem magyar. Ettől kezdve nem is szégyenkezhet miatta. (Miattunk.)