– Miért fordultak az Alkotmánybírósághoz?

– Azért kértük a kamarai törvény megsemmisítését, mert az előkészítése során az Egészségügyi Minisztérium négy törvénynek a jogalkotásra vonatkozó konkrét előírását vette semmibe, és az érintettekkel előírt kötelező egyeztetéseket mellőzve terjesztette az Országgyűlés elé a tervezetet, amit aztán a képviselők meg is szavaztak. Az Ab meg is állapította a törvénysértést, sőt úgy fogalmazott, hogy a megsértett törvények által közhatalminak minősített, tehát meg nem kerülhető kamarák hátrányára a törvényalkotási eljárásban olyan súlyos szabálytalanságok történtek, amelyek, idézem: „alapul szolgálhatnak a közjogi érvénytelenség megállapításához”.

– Az Alkotmánybíróságról szóló törvény pedig kimondja, „ha az Alkotmánybíróság a jogszabály, illetőleg az állami irányítás egyéb jogi eszközének alkotmányellenességét állapítja meg, a jogszabályt vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközét teljesen vagy részben megsemmisíti”.

– Így van, sőt az alkotmány is kimondja, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesség megállapítása esetén megsemmisíti a törvényeket, és más jogszabályokat. Az alkotmány nem feltételes, hanem kijelentő módban fogalmaz, és ez a jog nyelvén azt jelenti, hogy mérlegelésnek nincs helye. Azonban mégis mérlegeltek, és továbbra is hatályban tartották a törvényt.

– Mire hivatkoztak?

– Arra, hogy a hatálytalanítás a kamarák helyzetét és működését kiszámíthatatlanná tenné, s ez a jogbiztonság súlyos sérelmét okozná. De lehet-e annál nagyobb jogbizonytalanság, ha közjogilag érvénytelen törvények születnek, hatályban maradnak, és ezekhez kell igazítani az életünket?

– Mivel járt volna, ha az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezi a kamarai törvényt?

– Az Országgyűlésnek minden bizonnyal belátható időn belül új törvényt kellett volna alkotni. Az Alkotmánybíróság azonban úgy érvelt, hogy ez esetben nem lett volna kötelező a kamarák véleményét kikérni, tehát azok jogsérelmét úgysem tudná orvosolni. Ugyanis azokat a törvényeket, amelyeket korábban Molnár Lajos megsértett, pont a vitatott törvénnyel helyezték hatályon kívül, amelyek így automatikusan nem léphettek volna ismét életbe. Egy új törvény megalkotása során így a nulláról kellett volna indulni. Én ezt másként látom. A jogszabály megsemmisítése ugyanis a súlyos politikai következmények miatt rákényszerítette volna a jogalkotót a szabályozás újragondolására, és a jogalkotásról szóló törvény betartására. A jogállami normák érvényesítéséhez pedig az is hozzá tartozik, hogy a kamarák véleményét legalább a saját működésük szabályozásáról meghallgassák.

– Milyen következtetéseket vonna le a történtekből?

– Az Alkotmánybíróság ezzel a rossz döntésével, amire két alkotmánybíró is felhívja a figyelmet a különvéleményében, szerintem komoly szolgálatot tett a kormánynak. A kamarák ellehetetlenítése ugyanis fundamentális része az egészségügyi rendszer megváltoztatásának. Másrészt az Ab még ebben a felemás határozatában is megállapította a törvény közjogi érvénytelenségét, így kimondható, hogy hibát követett el Sólyom László köztársasági elnök úr akkor, amikor tavaly novemberben aláírta a törvényt. Pedig kértük, hogy az Országgyűlésnek küldje vissza megfontolásra vagy kérjen előzetes normakontrollt. Mi jöhet ez után? Miként lesz képes az Alkotmánybíróság a jogállamiság védelmében közbelépni, amikor a gyakorlat szerint a korábbi döntéseit figyelembe véve hozza meg az éppen aktuális határozatait.

– A gyógyszerészkamara a gyógyszergazdaságossági törvény kapcsán szintén a közjogi érvénytelenség kimondását kérte az Alkotmánybíróságtól.

– A törvényt, amellyel a gyógyszerpiacot liberalizálták, az egészségügyi tárca a kamarai törvénnyel párhuzamosan, ugyanolyan módon készítette elő. Ha tehát az Ab következetes marad a mostani okfejtéséhez, ebben az esetben is ki kell mondani, hogy közjogi érvénytelenség megállapítására okot adó módon született meg a törvény. Elvileg ebből ugyanaz következne, hogy hatálytalanítani fogja a gyógyszer-gazdaságossági törvényt, ám a kamarákkal kapcsolatos határozat üzenete számomra az, hogy ezt is hatályban kell tartania. Ha ez megtörténik, tovább gyengülnek a jogállami normák. A gyógyszer-gazdaságossági törvény rendelkezéseinek sok kárvallottja van. Ne feledjük, hogy sok gyógyszertár éppen ennek a törvénynek a következtében került szinte kilátástalan helyzetbe, de a gyártók és a nagykereskedők pozíciója sem rózsás. Ráadásul ma már tudjuk, hogy azok a várakozások, amelyeket a politika a patikaliberalizációhoz fűzött, nem váltak valóra. Nem a kistelepüléseken nyílnak az új gyógyszertárak, hanem a plázákban. Nem a fiatal gyógyszerészek számára nyílik ezzel új lehetőség, hanem az off-shore cégeknek, és a politika gazdasági holdudvarának. A profit lett az elsődleges, és nem a beteg érdekeinek az érvényesülése. A betegek is rosszul jártak, mert a korábbinál is többet kell fizetniük a gyógyszereikért, annak ellenére, hogy a kormány ezzel ellentétes propagandát folytat. Tehát több szereplő vetheti fel a kártérítés iránti igényét, hiszen mégiscsak egy törvénysértő törvény rendelkezéseinek köszönhetik a veszteségeiket. A kamara néhány héttel ezelőtti küldött közgyűlése ezért azt kérte az Ab-tól, hogy minél hamarabb hozzon határozatot.

– A helyzet tehát kaotikus…

– Igen, és szerintem a kormány és a politika morálisan rendkívül kínos helyzetbe került. A törvénysértést ugyanis kimondta az Alkotmánybíróság, ennek összes következményét viszont nekünk kell elszenvednünk. És ez az a pont, ahol mindenképpen meg kell állni. Egy jogállamban ugyanis olyan gyakorlatnak kell érvényesülnie, hogy senkinek, még a jogalkotónak se érje meg törvényt sérteni. A törvénytelenség elkövetője viselje normasértésének következményeit, az erre hivatott intézmények pedig tegyenek meg mindent a sértett jogainak védelméért. Ha viszont nemcsak a kormányzati gyakorlat, hanem az alkotmánybírósági ítélkezés is ezzel ellentétes irányt vesz, itt az ideje komolyan elgondolkodni ennek az okairól és a jogállami normák gyengülésének a várható következményeiről.

R. Papp Ágnes