– A kormány arra számított, hogy a februári 9 százalékos áramáremelés elég lesz a Magyar Villamos Művek (MVM) helyzetének stabilizálására. Azóta azonban az iraki háború miatt megugrottak a nemzetközi energiaárak, aminek hatását a paksi meghibásodás tovább erősítette – magyarázkodott Hatvani György, a Gazdasági Minisztérium energiaügyekért felelős helyettes államtitkára az újabb 9 százalékos áremelés bejelentésekor. A választási ígéreteken túl még arról is megfeledkezve, hogy négy hónapja, a Paksi II. blokk leállásánál minden illetékes arról beszélt: az olcsó import és a jelentős hazai többletkapacitások miatt a paksi üzemzavar nem fogja növelni a villamos energia árát.

Túlfeszített energiarendszer

Mégis idén másodszor nő a villanyáram ára, mégpedig ismét a tervezett infláció duplájával. Februárban 22 forintról 23,70 forintra (7,7 százalékkal) emelkedett a nappali áram ára, most 25,50 forint lett (+8,4%). Az (csak külön órával mérhető) éjszakai áram 10,20 forintról 11,60 forintra, majd most 13 forintra drágult. S az illetékesek februárban is, most is elmondták, hogy az egyes áremelések csak 350-400 forinttal növelik az átlagcsaládok havi villanyszámláját.

A döntés nyertese az MVM, amely régóta kiált a többletbevétel után. A nagykereskedői pozícióban levő állami vállalat az erőművektől vásárolja fel az áramot, majd továbbítja a lakosságot (és az üzemek többségét) ellátó öt áramszolgáltató felé. Tavaly előfordult, hogy a kötött árszabályozás miatt az MVM 50 fillérrel drágábban vette az áramot, mint amennyiért továbbadta. Varró László, a Magyar Energia Hivatal vezető közgazdásza így fogalmaz:

– 1999 és 2002 között láthatatlan támogatás működött. Az alacsony villanyszámlákra törekvő kormány nem engedte beépíteni az árba a költségek növekedését, de például 2001-ben 32 milliárdot utalt át a költségvetésből az MVM támogatására. 2002-ben viszont ez elmaradt, s – az 5 százalékos áremelés ellenére – az MVM 30 milliárdos vesztesége fedezte a „szociális árképzést”.

Az áremelés nagyobbik hányada ugyanis az áramszolgáltatók zsebébe került, akiknek még az 1995-ös privatizációnál 8 százalékos nyereséget garantált a Horn-kormány. Az eredmény: leamortizálódó vezetékhálózatok, a villamosenergia-rendszer fejlesztésének teljes hanyagolása. Hatvani György szerint a februári áremelés 20, a jelenlegi további 15 milliárd forinttal csökkenti az MVM veszteségét, amely így talán már nullszaldó körüli eredményt érhet el.

Ezt az MVM-nél is megerősítik, bár – mint mondják – még sok a bizonytalanság.

– Nem tudjuk kiszámítani a nemzetközi energiaárak esetleges újabb megugrását, a forint árfolyamának változásait. Ha semmi rendkívüli nem történik, az új árral néhány tízfilléres nyereséget tudunk elérni minden eladott kWh áramon, s talán év végéig ledolgozzuk az idén felhalmozott veszteséget. Természetesen ez a korábbi évek veszteségeit nem érinti – fogalmaz Müller Mihály szóvivő.

Az MVM egyébként 10-11 forintos átlagáron veszi, és körülbelül 11-12 forintért adja tovább az áramot a szolgáltatóknak. Valójában az átvételi és értékesítési ár rendkívül széles skálából átlagolódik ki. A legolcsóbb pontot az ország energiaellátásának 40 százalékát (most csak 30 százalékát) biztosító Paksi Atomerőmű jelenti, ahol 1 kWh áram már 7 forintból előállítható. A legdrágább pedig a Bakonyi Erőmű, amelyik 43 forintért termeli az áramot. Müller Mihály szerint azonban gyakorlatilag minden erőmű termelésére szükség van, tehát csak nagyon korlátozottan lehet az olcsóbb áramot termelő erőműveket a drágábbak rovására igénybe venni. Egyrészt az ország energiaellátásának biztonsága miatt, másrészt mert az erőművek 1995-ös privatizációjakor az állami tulajdonú MVM legtöbbjükkel több évtizedes, hosszú távú áramvásárlási szerződést kötött. Ma az ország energiaellátásának négyötödét ilyen hosszú távú szerződések alapján biztosítják. A privatizált erőműveknél ebbe az árba a 8 százalékos tőkearányos nyereség is beleértendő, amelyet – az áramszolgáltatókhoz hasonlóan – szintén a magánosítási szerződésben garantált az állam.

A paksi meghibásodás időszakában minden vezető illetékes azzal nyugtatott: nincs gond, hiszen a kieső áram olcsó szlovák exporttal pótolható. S valóban, a szlovák áram 6-7 forintos árával még a legolcsóbb paksi energiánál is olcsóbb. Csakhogy azóta kiderült: hiába van Szlovákia közel, mindez elérhetetlen, ha nincs mivel szállítani. Az évtizedes leépülés ára: a vezetékrendszer áteresztőképessége korlátozott.

– Korábban a hazai fogyasztás 8 százalékát fedezte a közvetlen áramimport, a piacnyitás után ez valamivel 10 százalék fölé emelkedett – mondja Tombor Antal, a MaViR (Magyar Villamos-ipari Rendszerirányító Rt.) elnök-vezérigazgatója. – Nem lehet a nemzetközi elosztóhálózatot tovább terhelni.

Így bizonyos napokon a magyar energiarendszer teljesítőképességének határán dolgozik. Hazánkban a fogyasztói teljesítményigény ugyanis – sorolja az elnök-vezérigazgató – egy forró nyári napon meghaladja az 5200 MW-ot, az előírt tartalék 15-20 százalék (kb. 1200 MW-nyi). Ez a tartalék azonban nem áll mindig rendelkezésre, karbantartások vagy meghibásodások miatt kiesik a turbinák egy része. A paksi meghibásodás önmagában napi 470 MW elvesztését jelenti. Januárban – amikor néhány gyár és lakótelep áramellátását ki kellett kapcsolni – egy órára 1500 MW hiányzott a rendszerből. Most viszont már volt olyan nyári nap, amikor 1800 MW is hiányzott, amelyet a MaViR Rt. sikeresen kiszabályozott.

Az erőmuűvekben megerősítik: Paks meghibásodása óta feszített a hazai energiarendszer. A villanyáram ötödét termelő Dunamenti Erőmű például korábban kihasználatlan kapacitásokkal dolgozott, most viszont rendre a csúcsteljesítmény fölött termel. S így tesznek a többiek is. A MaViR néhány hónapja levélben kérte fel az MVM Rt.-t, hogy ütemezzék át a karbantartásokat. Ahogy Tombor Antal fogalmaz: „az 1200 MW-nyi tartalékkapacitás az az ésszerű többlet, amit még meg szabad fizettetni a fogyasztóval, de természetesen ennek a szintnek megvan a velejáró kockázata”. Ugyanakkor az elnök-vezérigazgató arra is felhívja a figyelmet, hogy a jövőben építésre kerülő új erőművek már nagyobb költségen állítják elő a villamos energiát, mint a jelenlegi termelők, ami az árnövekedés irányába hat.

Tervgazdasági versenyfeltételek

A szakma véleménye tehát: a kétszeri áremelés ellenére a magyar áram még mindig olcsó, hiszen az MVM-nek még mindig nem képződik tartaléka fejlesztésekre, s lassan feléljük a korábban felépített berendezéseket. Erre céloz Hatvani György is, amikor azt mondja: 21 európai ország háztartási áramárait összehasonlítva Magyarország még mindig csak a 19. helyen áll, s az első tíz országban alkalmazott ár több mint duplájával múlja felül a hazait.

Ugyanekkor a piac többi szereplőjét nem szorongatja a feszített pénzügyi helyzet. Hiszen a privatizált szolgáltatók és erőművek német és francia tulajdonosainak 8 százalékos nyereséget garantált a Horn-kormány.

– Magyarország esettanulmány a nemzetközi konferenciákon. A sikeres privatizáció érdekében ugyanis hosszú távú szerződésekkel, és a nyereség garantálásával próbálták vonzóvá tenni az ágazatot, csakhogy a garanciák annyira erősek lettek, hogy alig érvényesül a verseny jótékony hatása – fejti ki Varró László, a Magyar Energiahivatal vezető közgazdásza. – 1995-ben lényegében tervgazdasági struktúrában történt meg a privatizáció, az MVM 400-500 milliárdos éves energiarendeléséből 300 milliárd forintot hosszú távú szerződések alapján fizet ki.

A szakértő szerint a rendszerben még komoly hatékonysági tartalékok lehetnek, melyek azonban így, verseny híján nem kerülnek felszínre. A kormányok egyébként újabban próbálják újratárgyalni a hátrányos feltételeket, a törvény szerint azonban a hosszú távú szerződések megváltoztatására csak a felek önkéntes egyezsége teremtene lehetőséget, a 2020-ig védett erőművek viszont elzárkóznak a változtatástól. De nem volt ez másképp az Egyesült Államokban vagy Kanadában sem, rámenős ügyvédi munkával ott mégis sikerült kikényszeríteni e szerződések megváltoztatását.

– Mindez azért gond, mert így nem érvényesülhet igazán a liberalizáció kedvező hatása sem – folytatja Varró László. – 2007-től ugyanis Magyarországon is minden háztartás maga választhatja meg, kitől vásárolja az áramot. Ez Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban 30 százalékos áresést is jelentett, nálunk azonban nem igazán látom, hogy a szerződésekkel védett erőműveket mi kényszerítené áraik csökkentésére.

Járosi Márton, az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke viszont még magát a liberalizációt is megkérdőjelezi. Szerinte a hazai energiapolitikát az utóbbi évtizedben csak a külföldi profitérdekek kiszolgálása jellemezte.

– Látszik, hogy a kormány nem ura a helyzetnek, hiszen a januári emeléskor azt mondták, idén már nem lesz áremelés. A közjó, a társadalmi szolidaritás helyébe azonban ismét a nyers profitérdekek kerültek, amit súlyosbít, hogy januárban a megroggyant költségvetés hiányát próbálják az áram áfaemelésével foltozgatni. Hozzáértők előtt eddig sem volt kétséges, hogy ide vezet a legfontosabb energia-közszolgáltatások privatizálása és liberalizálása, ami most egy év alatt több mint 30 százalékkal növeli a lakossági fogyasztói villanyárakat.

Az elmúlt években az MVM valóban a privatizálásnak és a liberális árpolitikájának nagy vesztese volt, mivel a nagyrészt indokolatlan áremelések hasznát a privatizált termelő és áramszolgáltató társaságok kapták. Az MVM helyzetét azonban nem a lakosság kárára kell rendezni, hanem az extraprofitot realizáló termelő és szolgáltató társaságok rovására kell javítani. A jelenlegi árszínvonalat figyelembe véve még árcsökkentés esetén is reális lehetőség van a termelés-elosztás-szolgáltatás vertikumának teljes nyereségét igazságosabban elosztani.

A szakértő komolytalannak érzi az áremelés indoklását. A nemzetközi energiaárak ugyan valóban emelkedtek, de korábban, amikor lefelé szálltak, az sohasem gyűrűzött be a hazai árszínvonalba. A forint gyengítése pedig kimondottan kormányzati gazdaságpolitikai hiba, aminek következménye az erőműveket fűtő importolaj forintban mért drágulása. Egyébiránt a fűtőolaj részaránya a villamosenergia-termelésben amúgy sem számottevő, csupán hét százalék. Jelentősebb a földgázáremelés hatása, amelyet viszont az év eleji villanyáremeléskor már figyelembe vettek – bár az Energiapolitika 2000 Társulat már év elején kimutatta a gázáremelés szükségtelenségét. Az ármegállapításoknál egyébként tartós tendenciákra kellene építeni, márpedig kőolajipari szakértők most inkább az árak csökkenését valószínűsítik. Átmenetileg a paksi üzemzavar is rontja az MVM helyzetét, de milyen alapon akarják ezt ilyen sürgősen a fogyasztókra áthárítani? A nemzetközi szakértői vélemény szerint az üzemzavarért az illetékes erőművi és hatósági vezetők és a szállító cégek felelősek: a kárt nekik kell megtéríteni.

Takács Gábor, az Energia Klub szakértője egyetért azzal, hogy most lényegében a paksi meghibásodás árát fizettetik meg a fogyasztókkal – a többi csak magyarázkodás. Magyarország egyébként évről évre egyre rosszabb energiapiaci helyzetet örököl. A szocialista energiatermelés drága és környezetszennyező volt, az 1995-ös privatizáció évtizedekre előre súlyos költségeket terhelt az MVM-re, a paksi problémák pedig végképp ellehetetlenítették a társaságot. Ebben a helyzetben valóban meg kellett lépni az áremelést, ennek a helyzetnek viszont nem kellett volna szükségszerűen előállnia. Valójában az ország energiapolitikáját egy felemás, torz rendszer határozza meg, amely már nem teljesen államilag szabályozott, de nem is teljesen piaci – és ez a lehető legszerencsétlenebb mix. Ráadásul ez a rendszer meglehetősen aszimmetrikus: miközben a kormány, a termelők, a kereskedők, a hazai szakemberek vagy a multinacionális befektetők komoly érdekharcokat vívnak egymással, a kisfogyasztóknak vagy például a környezetvédőknek semmi beleszólásuk nincs a döntésekbe.

Ezt erősíti az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület közleménye, amely tiltakozott a kormánynál, hogy csak egy nappal az áremelés bejelentése előtt értesítették őket a tervekről, noha a törvény szerint az energiaárakról a civil szervezetek véleményét is ki kellene kérni.

Kompenzáció a ködben

Az igazi feketeleves azonban januárban jön, amikor a Pénzügyminisztérium tervei szerint 12-ről 23 százalékra nő a villamos áram áfatartalma. A 11 százalékos áremelés immár semmilyen szakmai indokokkal nem magyarázható, az egyetlen cél a költségvetés bevételeinek növelése. Az Energiaklub szakértője nem is érti, hogy egy ilyen horderejű döntés hogy születhet meg egy-két nap alatt, mindenféle háttérszámítások, hatástanulmányok, széles körű egyeztetés nélkül. Nem tudja viszont elfogadni a kormánynak azt a magyarázatát, hogy ezt az EU-csatlakozás miatt kell megtenni. Az energia adótartalmát ugyanis nem írja elő kötelező jelleggel az unió, illetve az országok kérését figyelembe szokta venni.

Az áremelés bejelentése egyébként mintha nem csak az MVM-et, az Energia Hivatalt és az egész szakmát lepte volna meg, de még az illetékes minisztériumot is. A hivatalos bejelentés szerint a kormány a legszegényebb fogyasztók számára kompenzálni készül az áramáremelés többletterheit, de egyelőre még semmilyen konkrétum nem készült arról, hogy mely körök milyen kedvezményre számíthatnak. Pedig már három hete drágábban ketyeg a villanyóra.