Aki kicsit fantáziadúsabbnak látta a kormánypártokat, már hetek óta csalódott. Hiszen Medgyessy Péter kijelentésére, miszerint „csak akkor képzelhető el adócsökkentés, ha az SZDSZ megtalálja a fedezetét az így kieső 150 milliárd forintnak”, a kisebbik kormánypárt, „a liberalizmus koponyáinak hazai élcsapata” kisiskolásokat megszégyenítő egyszerű válaszokat talált. Az első variáció szerint visszahozták volna a választás után eltörölt televízió-előfizetési díjakat. Az arcátlan javaslat tökéletesen együgyűnek gondolta a társadalmat, hiszen csak a vak nem látta volna: amit a kormány az egyik zsebbe tesz, rögtön vissza is veszi a másikból. Ám vélhetően mégsem emiatt, hanem a „választási ígéretek sérthetetlensége”, no és a televízió kézben tartásának okán nem nyerte el az ötlet a nagyobbik kormánypárt tetszését. Hiszen a Fodor Gábor által felvetett nyertes változat nem kevésbé cinikus: az áfa emelése ugyanúgy azonnal visszaveszi a társadalomtól a jövedelemadó-csökkentésben megnyert forintokat. Hogy ez a pont mégsem keresztezi a száznapos ígérgetés mézesmadzagát, csupán annak köszönhető, hogy a (világon amúgy is legmagasabb) áfakulcsok emelése még a rémálmokban sem merült fel a választási kampány időszakában.

S a helyzet még rosszabb. Ha alaposabban megvizsgáljuk a számokat, kiderül, hogy az áfaemelés nem is a jövedelemadó-csökkentést korrigálja. Hiszen ténylegesen jövedelemadó-csökkentés sem lesz. Az szja-körre vonatkozó kedvezmények megvonásával és az egészségügyi járulék emelésével ugyanis a Pénzügyminisztérium egyszer már visszaveszi az SZDSZ által elért engedményeket. Az áfaemelést tehát azért hajtják végre, hogy azokat a többletbevételeket is beszedhessék a lakosságtól, amelyeket az eredeti adóemelési elképzelésekben terveztek (Demokrata, 2003/31.). Ezt igazolja az adótörvényekhez előterjesztett pénzügyminisztériumi indoklás is: „az államháztartási hiány csökkentése a kiadások csökkentése mellett is csak akkor biztosítható, ha az adószerkezet 2004-ben a bevételek növelése irányába mozdul”. De hivatalos sajtónyilatkozataiban akkor miért beszél minden kormánytag az adók csökkenéséről?

Szja: nullában a többség

Erről szól a Pénzügyminisztérium által a hét végén nyilvánosságra hozott hatástanulmány, amely kimutatja: minden adódöntés eredőjeként az átlagpolgárnak 2004-ben 1 százalékkal nőni fog a nettó fizetése. Igaz, ez jóval kevesebb annál, amit az SZDSZ diadalhíradásaiból sejthetnénk. Hiszen a szabad demokraták most azt érték el, hogy 40-ről 38 százalékra csökkenjen a legmagasabb adókulcs, 30-ról 26 százalékra a középső, és 20-ról 18 százalékra a legalsó, ráadásul az adósávok jelentős növelésével, aminek eredményeként legalább 3 százalékkal kellene nőniük a nettó jövedelmeknek (egyébként erről is volt szó az Érdekegyeztető Tanács tavalyi ülésén). A 3 százalékból azonban úgy lesz 1, hogy az szja-csökkentéssel egy időben megszüntetik a nyugdíjpénztári befizetések adómentességét (ez a gyakorlatban 2,1 százalékos adóemeléssel egyenértékű), és 3-ról 4 százalékra emelik a fizetésből levonandó egészségügyi hozzájárulást. Egyik kézzel tehát adnak 3 százalékot, a másikkal pedig elvonnak ugyanennyit. Azt, hogy ebből a Pénzügyminisztérium szerint hogy marad mégis 1 százalék, egy apró trükk magyarázza. A minisztérium ugyanis a jövő évi kereseteket már felszorozta a várhatóan 8 százalékos bérnövekedéssel. Vagyis az „adócsökkentés” csak akkor vastagítja (minimálisan) a zsebeket, ha ehhez a munkáltatók is hozzáadják a maguk 8 százalékos bértöbbletét. Amiből az is következik, hogy akinek a fizetésemelése nem éri el a 8 százalékot, vagy egyáltalán nem kap emelést, az az „adócsökkentés” ellenére jövőre kevesebb nettó fizetést visz haza.

De még 8 százalékos fizetésemelés mellett sem igaz mindenkire az 1 százalékos többlet. A Pénzügyminisztérium tízezer forintokra lebontott összegzése is elismeri: az 50 ezer forintot keresők például 1 százalékkal kevesebb pénzt visznek majd haza. Hatvanezer forintnál 0,5, hetvenezernél 1 százalékos a nettó fizetés növekedése, ami százezer forintnál már másfél százalékra nő. Száztíz és százötvenezer forint között azonban (és pont ide esik a 130 ezer forintos magyarországi bruttó átlagfizetés) a keresetnövekedés meredeken visszaesik: mindössze 0,1-0,4 százalék. Az ennél többet keresők már jobban járnak: 150 ezer forintnál a nettó keresetnövekedés hirtelen 2 százalékra nő, s havi 800 ezer forintnál már közelíti a 3 százalékot. Ennek oka, hogy a nyugdíjjárulékot csak 330 ezer forintos fizetésig vonják, vagyis az efölötti rész már mentes ettől az adótól. Ezúttal tehát a szocialistákra igaz az előző kormányra szórt vád: az adókönnyítés valójában a gazdagokat hozza kedvezőbb helyzetbe, s a szegényeket sújtja. Bár László Csaba erre azt mondta: a szegényeket a támogatások növelése fogja kompenzálni.

Áfa: indul a henger

Aligha kompenzálja viszont az áfaemelést és a kormányzat többi központi áremelését. Hiszen egy sor terméknek drasztikusan emelkedik az ára. Idén 9 százalékkal lett drágább a tömegközlekedés, 19 százalékkal a villamos energia (Demokrata, 2003/34.), és a jövő évi költségvetés szűkösségét tekintve vélhetően nem kerülhetők el a további áremelések. De ha csak azt tekintjük, ami már biztos: a nullaszázalékos, legkedvezőbb kulcs alá tartozó gyógyszerek és tankönyvek áfáját 5 százalékra emeli a kormány. Bár a receptre kiváltott gyógyszerek adóját a társadalombiztosítás átvállalja, egyéb esetekben ez színtisztán 5 százalékos áremelést jelent. Tizenkettőről 15-re nő a kedvezményes kulcs alá tartozó termékek áfája: idetartoznak az élelmiszerek, a gáz, a távfűtés, a kulturális termékek, amelyek ára 2,7 százalékkal nő az adóemelés miatt. Mindezért cserébe László Csaba nyár elején még a 25 százalékos felső kulcs 23 százalékra csökkentését ígérte, Fodor Gábor ötletének köszönhetően azonban ez elmarad. Továbbra is tehát a világ legmagasabb áfakulcsát fizetjük a tartós fogyasztási cikkek, a ruhaféleségek, az italok után. A legnagyobb érvágást azonban néhány kedvezményes termék legmagasabb kulcsba történő átminősítése adja. A villamos energia, a szén és a tűzifa áfája 12-ről 25 százalékra nő, vagyis csak az adóemelés miatt jövőre 11,6 százalékkal fizetünk többet értük. A villamos áram ára egyébként ezzel egy év alatt 32,6 százalékkal emelkedik.

Az összesített forintadatok pontosan mutatják az adódöntések valós tendenciáját. Az szja-kulcsok csökkentése 153 milliárd forinttal rövidíti meg a költségvetést. A nyugdíjjárulék adómentességének eltörlése ebből rögtön visszavesz 91 milliárdot, amit további 53 milliárddal növel az egészségügyi járulék emelése. Az áfa emelése eredetileg 85 milliárd forinttal növelte volna a lakosság terheit, Fodor Gábor ámokfutása nyomán azonban ez 150 milliárd forintra nőtt. Vagyis a kormány a lakosságnál hagy 153 milliárd forintot, s eközben elvesz 294 milliárdot. És ezek még csak a mindenkit érintő tételek. Nem szóltunk ugyanis a cigaretta jövedéki adójának emeléséről (20 százalékról 23 százalékra, 8 milliárd forintnyi többletbevétel), a lakáshitelek adókedvezményének harmadolásáról-negyedeléséről, a befektetési adóhitel eltörléséről (14 milliárd forintnyi többletbevétel), a lakáseladás, lakáskiadás, osztalék, árfolyamnyereség után szerzett jövedelmek adóemeléséről (20-ról 25 százalékra, 14 milliárd forintnyi többletbevétel). Így néz ki tehát az adócsökkentés szociálliberális módra.

Nyugdíjak: mínusz egy hónap

Igaz, ez még mindig jobb a Pénzügyminisztérium nyár elején megszellőztetett elképzeléseinél. Az akkori elképzelések évi 78 960 forinttal rövidítették volna meg az átlagpolgárt, most 15-28 ezer forint veszteséggel megússzuk. A Fidesz honlapján olvasható számítások szerint például egy fizikai dolgozó havi 1311 (évi 15 732) forintot veszít az „adócsökkentésen”. Az ebben a kategóriában átlagosnak nevezhető, 88 039 forintos bruttó fizetésből jelenleg 20 995 forint a jövedelemadó, ez az adócsökkentés miatt 17 556 forintra csökken. Csakhogy az egészségbiztosítási járulék emelése (880 forint), és a nyugdíjjárulék adókötelessé tétele (1870 forint) már lényegesen megcsappantja a 3439 forintos nyereséget, az áfaemelés havi 1800 forintos többletterhe pedig végképp mínuszba fordítja az egyenleget. Ráadásul ha az illetőnek autója is van, további 200 forint többletkiadást kell elszenvednie a súlyadó emelése miatt.

A szellemi foglalkozásúak havi 2298 (évi 27 576) forinttal fizetnek több adót. Az szja-csökkentés számukra havi 7322 forintot hoz, ebből azonban a kormány egyből vissza is vesz 5720 forintot. Az áfaemelés ezt a kört már havi 3700 forinttal sújtja, s ennél a körnél már biztosan jelentkezik a súlyadó emelése is. S akkor még egyik példa sem vette figyelembe a lakáshitelek kedvezményének megnyirbálását: a bonyolult rendszerben aki szerencsés, csak az eddigi támogatás felét veszíti el, akinek viszont magas a jövedelme, magas a hitelösszege, vagy négy évnél régebben vette fel a kölcsönt, a teljes támogatásnak búcsút mondhat. Vagyis a veszteség itt további havi 10-20 ezer (évi 120-240 ezer) forint, s mivel immár közel kétszázezer szerződés van, ez minden huszadik családot érint.

Az SZDSZ az igazságosabb közteherviseléssel indokolta, hogy az szja-csökkentés árát az áfa növelésével fizettették meg. Való igaz, az áfa az egyetlen adónem, amely alól senki nem bújhat ki: a feketén szerzett jövedelmek tulajdonosai nem fizetnek szja-t, a pénz elköltésekor viszont kénytelenek az áruval együtt az áfát is kifizetni. A tetszetős elmélet a magyar társadalom egynegyedét kitevő nyugdíjasok létezésén bukik meg. Őket ugyanis száz százalékban sújtja az áfa emelése, miközben az szja-csökkentés pozitív hatásából nem kaphatnak semmit. A számítások szerint a különböző központi áremelések havi 3710 (évi 44 520) forintot vesznek el a nyugdíjasoktól, vagyis kis híján egy teljes havi nyugdíjjal rövidítik meg az időseket. Igaz, közben a nyugdíj is emelkedik, várhatóan 7 százalékkal, csakhogy ne felejtsük el: a nyugdíjemelés döntő részét már elviszi a 6 százalékosra ígért infláció. Furcsán teljesül tehát a 13. havi nyugdíjról szóló választási ígéret: miközben ennek teljes kifizetését az MSZP 2006-ra halasztotta, az összeget (az áfaemelés miatt) immár jövő januártól visszaveszi az érintettektől.

További sikerek?

S akkor még nem is beszéltünk az Európai Uniónak küldött előcsatlakozási tervezetről, amelyben az szerepelt, hogy Magyarország rövid időn belül 20 százalékra csökkenti az áfa fölső kulcsát, a 12 százalékos kedvezményes kulcs meghagyása mellett.

Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke egyébként elégedetten konstatálta az „adócsökkentésről” hozott kormányzati döntést. Mint mondta, az SZDSZ már a 2005-ös személyi jövedelemadó-táblán gondolkodik, pártja ugyanis további lehetőségeket lát az adókulcs ismételt csökkentésére. Erre mondják: még néhány ilyen siker, és jó pár háztartás lehúzhatja a rolót.

* * *

Vitakronológia

Nyár közepén villámcsapásként jött a kormánybejelentés, miszerint mégsem lesz adócsökkentés 2004-ben. Kuncze Gábor, a szabad demokraták elnöke a koalícióból való kilépéssel fenyegetőzött. Hosszú koalíciós vita következett, aminek eredményeképp a kormány végül is végrehajtja a tavaly törvényileg elfogadott szja- csökkentést, cserében viszont emeli az áfát, az egészségügyi járulékot, a jövedéki adót és elvesz számos adókedvezményt.

Júl. 16. László Csaba bejelenti, nem lesz szja-csökkentés jövőre.

Júl. 17. Kuncze Gábor közli, "az SZDSZ nem tud eltekinteni adócsökkentő programjától", és hozzáteszi azt is, hogy ellenkező esetben nincs értelme az SZDSZ koalícióban maradásának.

Júl. 21. Kovács László nem lát lehetőséget a 2004-es adócsökkentésre.

Aug. 25. Medgyessy Péter bejelenti, háromfős munkacsoport jön létre a koalíciós pártok és a Pénzügyminisztérium szakértőiből, hogy megtalálja a jövő évi adócsökkentések fedezetét.

Aug. 29. Veres János, a PM államtitkára bejelenti, mégiscsak lesz adócsökkentés 2004-ben.

Szept. 13. Csillag István szerint „az adócsökkentési vita üzenete az, hogy az SZDSZ az adózók pártján áll, az adózók pártja”.

Szept. 17. László Csaba közli a kormánydöntést: lesz szja-csökkentés. Majd ismerteti a jövő évi megszorító intézkedéseket: az áfaemelést, az egészségügyi járulék, a jövedéki adó és a forrásadó emelését, valamint a lakáshitelek után járó adókedvezmények csökkenését. Hozzáteszi: a költségvetési intézményekben 10 százalékos leépítés lesz.

Az elhúzódó koalíciós adóvitát folyamatosan többen bírálták az ellenzéki oldalról. Halász János, a Fidesz-frakció szóvivője megdöbbent, hogy az egyeztetések során az adóemeléseket adócsökkentésnek próbálta beállítani a kormányzat. Az áfa, amely minden terméket érint, és amit mindannyian fizetünk, drasztikusan emelkedik jövőre. – „Amit az egyik kezükkel elvesznek, azt több kézzel veszik vissza” – hangsúlyozta Halász. Szerinte a legnagyobb baj az, hogy a szocialisták és a szabad demokraták úgy politizálnak, hogy csak a népszerűségi mutatók érdeklik őket, és nem az ország, az emberek érdekei. Tény azonban, hogy az előző évekhez képest ez az első év, amikor nő az infláció, és ez az első év, hogy sokkal több tőke megy ki az országból, mint amennyi befektetés érkezik. Míg a polgári kormány alatt gyarapodott, most szegényedik az ország, és ezt már az emberek is saját bőrükön érzik, hiszen egyre rosszabbul élnek. „A kormányzat a különböző hangzatos, de hazug tájékoztatóival erről, no meg saját korrupciós ügyeiről akarja elterelni a figyelmet” – fűzte hozzá a szóvivő.

Harrach Péter, az MKDSZ elnöke úgy vélte, ahányszor szocialista kormány kerül hatalomra, mindig gazdasági problémák, majd azt követően megszorító intézkedések következnek. Így volt ez a Bokros-csomag alatt is, és így van most is. A mostani „jóléti” intézkedéscsomag következtében a családok járnak legrosszabbul, hiszen a különböző adókedvezmények eltörlése és az áfakulcsok emelése őket sújtja leginkább. „Az SZDSZ és az MSZP tárgyalásai csupán arról szóltak, hogy ezentúl az embereknek nem a bal, hanem a jobb zsebükből veszik majd ki a pénzt” – fogalmazott a volt családügyi miniszter. Szerinte a huzavona egyértelműen az SZDSZ kommunikációs előnyeit szolgálta, és a szocialisták örömmel segédkeztek a színjátékhoz. Nyilvánvaló, hogy az esetleges korrekciók árát a polgárok fogják megfizetni. Harrach Péter ezen aggodalmait nyílt levél formájában eljuttatta Medgyessy Péterhez is.

Kántor Yvette

* * *

Jövőre szegényebbek leszünk

Növekvő terhek, romló kilátások: ez az iránya a most megszületett kormánydöntésnek – mondta Varga Mihály, a Fidesz gazdasági kabinetjének vezetője. 2004-ben nőni fognak a polgárokat sújtó terhek, aminek legnagyobb vesztesei a nagycsaládosok és a nyugdíjasok lesznek.

– A kormánynak nincs jövőképe, nincs gazdasági stratégiája és szakmai hibák sorozatát követi el, tegnapi döntése után pedig nyilvánvaló, hogy jövőre komoly áldozatvállalásra kényszeríti a családokat. A kormány nem őszinte az emberekkel: könnyítésről beszél, közben pedig újabb terheket ró a munkaadókra és a munkavállalókra – szögezte le a képviselő. A kormány döntése után a fizikai dolgozók terhei éves szinten 15 ezer forinttal, szellemi dolgozóké éves szinten 28 ezer forinttal nőnek. Azoknak, akik az elmúlt évek során lakáshitelt vettek föl, terhelésük az adókedvezmény megvonása után éves szinten 126 ezer forinttal fog nőni. Egy szellemi foglalkozású esetében ez 150 ezer forintot jelent. A nyugdíjasokat is érintik a tehernövekedések: éves szinten 44 ezer forintot vesz ki a kormány a zsebükből. Varga Mihály hangsúlyozta: a kormány ígéretei arról szóltak, hogy nem lesz gázáremelés, gyógyszeráremelés, nem lesz tandíj: a valóságban e kormányígéretekből semmi nem valósult meg, sőt a kormány arra készül, hogy a nagyfogyasztói és a lakossági gázár tarifáját egybevonja, ami tehernövekedést fog jelenteni. Vállalati versenyképesség tekintetében sem sikerült eredményt elérni, a beruházások ösztönzése pedig igen lanyha: míg a Smart Hungary programra a kormány 5 milliárdot, az iraki szerepvállalásra 6 milliárd forintot fordít, az EU-hitel kihasználtsága pedig csupán 5 százalék a 80 milliárdból. A magyar vállalkozókat sem segíti a kormány: Varga utalt arra, hogy „hosszú mesterkedés után sikerült kizárni az egyetlen magyar tulajdonú céget az autópálya-építésekből”. A külföldi befektetőket az adminisztratív akadályok kedvetlenítik el. Gyakoriak az olyan vélemények, hogy a „hanyagság és az állami szervek alkalmatlansága” miatt akadozik a működő tőke beáramlása, a rossz gazdasági helyzet miatt pedig kétséges lehet az euró 2008-as bevezetése.

Szentei A.