Októbertől az egyszerűsített vállalkozói adó kulcsa 15-ről 25 százalékra emelkedik, vagyis az evások is tényleges adóbefizetők lesznek. Bár az adónemet sokáig sikertörténetként emlegették a Pénzügyminisztériumban, valójában minden tényezőt számba véve kevésbé derűs a kép. Mert igaz, az evabevételek minden évben jócskán felülmúlták a tervezett összeget, az eva eredményeként azonban csökkennie kellett az áfa- és a társasági adó befizetéseknek. A negatív mérleg nem is csoda, hiszen az evás cégek nettó bevételéhez még most is 3 százalékot pakol hozzá az állami költségvetés. Az adóemelés ellenére továbbra is az eva lesz a legkedvezőbb adónem, a vállalkozások még mindig csupán nettó árbevételük 10 százalékát fogják leadózni.

Az elmúlt négy évben az eva volt a költségvetés egyetlen sikertörténete. A Pénzügyminisztérium legalábbis így értékelte, hogy az adónemből minden évben jóval többet fizettek be a vállalkozások, mint amit a költségvetésben terveztek. Rögtön az indulás évében, 2003-ban például a tervezett összeg dupláját, 16 milliárd helyett 31 milliárd forintot kasszírozott a költségvetés. Ha nem is ilyen mértékben, de a terveket a következő években is felülmúlta a valóság: 10-15 százalékkal rendre nagyobb összeg érkezett, mint ami a költségvetési tervekben szerepelt.

Robbanó népszerűség Az eva bevezetése egyike volt azoknak a választási ígéreteknek, amelyek 2002-ben hatalomra segítették Medgyessy Péter csapatát. Az MSZP „Jóléti rendszerváltás” programjában ez olvasható az új adónemről: „az eva bevezetésének célja a költségvetés hatékonyságának és átláthatóságának növelése, a kisvállalkozások számára pedig a versenyképesség javítása az adminisztrációs terhek egyszerűsítésén és az adóterhek csökkentésén keresztül”. Ennek megfelelően az új kormány lehetővé tette, hogy 15 százalék eva befizetésével a kisvállalkozások letudhassák áfa-, társaságiadó- és osztalékadó-kötelezettségeiket, amelyek egyébként – költségelszámolás nélkül – bruttó bevételük 48 százalékát elvitték volna. A csábítás bevált. A vállalkozók felhagytak a költségek mesterséges kreálásával, a kétes számlák vásárlásával, az adóeltitkolással, ehelyett becsületesen elkezdték fizetni a 15 százalékos adót. Már az első évben 59 ezren döntöttek a kedvezményes adónem mellett, s ez a szám az idei évre 106 ezerre nőtt. Kormányzati illetékesek akkor így vontak tanulságot: lám, az emberek hajlandók adót fizetni, ha kellően vonzó lehetőséget ajánlanak fel számukra. Szavaikat igazolták az APEH-ellenőrzések megállapításai is, amelyek az evásoknál jóval kevesebb visszaélést találtak, mint az egyéb adózók körében. Az APEH 2004-es évzáró összegzésében szó szerint is olvasható: a kisebb adóterhelés javítja az adómorált. Pedig az első figyelmeztetést pont ekkor kapta a magyar kormány eva-ügyben. Az Európai Bizottság belső ügyekért felelős biztosa, Frits Bolkenstein vizsgálatot indított az eva ellen. Kritikája szerint „az adónem nem áll összhangban az adózásról szóló közösségi irányelvekkel, mivel a vállalkozás bruttó – áfával növelt – bevétele képezi alapját, és így adókiesést okoz”. A biztos egész pontosan arra célzott, hogy az akkor 25 százalék áfa és a 15 százalékos eva különbözetén 10 százaléknyi adót elnyelnek a vállalkozások (lásd később). A kifogást azonban visszaverte a magyar kormány, nem kis részben annak köszönhetően, hogy az egyik kormánytagot, Kovács Lászlót épp az unió adóügyi biztosává nevezték ki. Ahogy nevük elhallgatását kérő bizottsági tagok fogalmaztak: „rezgett a léc”, de Brüsszelben kimondták a határozatot: „az eva az adórendszer egyszerűsítését és az adókerülés visszaszorítását szolgálja, vagyis egyezik az unió adópolitikai céljaival”. Ennek tükrében 2005 végén már-már meglepőnek hangzott, amikor a legújabb pénzügyminiszter, Veres János elővezetésében ismét előkerültek a brüsszeli érvek: „az eva a költségvetés megcsapolására szolgál, az adónemre ugyanis rámozdultak olyan ügyeskedők, akik nyerészkedni kezdtek a beérkezett számlák áfatartalma és a kifizetendő eva közötti különbségen”. Vagyis a költségvetésnek mégsem annyira jó üzlet az eva.

Az ésszerűség ellenében Valójában soha egyetlen számítás nem készült, amely elemezte volna, hogy a költségvetés összességét hogyan érintette az új adónem bevezetése. A kormányzati diadaljelentések az evabevételek túlteljesüléséről ugyanis soha nem vették figyelembe a más adónemben elszenvedett veszteségeket. Pedig a túlfizetés önmagában nem nyújt okot büszkeségre: a nagy csábítás miatt természetes, hogy egyre több vállalkozás jelentkezett be az egyszerűsített adó hatálya alá, innentől azonban ezek a cégek nem fizetnek társasági adót, osztalékadót, áfát, sőt cégautóadót sem. Hogy az eva a kormánynak mégsem volt olyan jó üzlet, könnyen kiszámolható. A brüsszeli kritikusoknak ugyanis igazuk volt. Valójában a magyar állami költségvetés készpénzzel támogatta az összes evás vállalkozást. Bevételeikre ugyanis az evások 2005 végéig 25 százalék áfát tehettek rá, amit kifizetőjük visszaigényelhetett a költségvetésből, miközben az evás mindösszesen csak 15 százalék adót fizetett be. A 10 százalékos (a nettó bevételre vetítve csak 6 százalékos) különbség színtiszta állami támogatásnak fogható fel, hisz az evásnak efölött semmilyen adófizetési kötelezettsége nem maradt. Ez a haszon egyébként az áfa idén januári csökkentésével 3 százalékra olvadt – de még mindig támogatja az állam az evásokat. Jogos a kérdés: lehet-e sikertörténet az az adónem, amelyből a költségvetésnek idén ugyan 107 milliárd forint bevétele származhat, mindez azonban 119 milliárdos (tavaly decemberig pedig arányaiban még nagyobb) veszteséget jelent az áfabevételek terén. Az áfa-eva adókulcs közötti különbség a Veres János által emlegetett módszerrel akár gazdasági tevékenység nélkül is képes pénzt generálni a következő metódus alapján. Alapíts egy evás és egy hagyományos adózás szerint működő céget. A hagyományos cég bízza meg az evásat különböző elvont tevékenységek végzésével, mint tanácsadás, piackutatás, elemezések szolgáltatása, de jó akár a takarítás is, a lényeg, hogy ne lehessen utólag kimutatni, ténylegesen megtörtént-e a munka. Az sem baj, ha a hagyományos cégnek nincs bevétele, de több bevétele ne legyen, mint amit az evásnak kifizet a „szolgáltatásokért”. Ebben az esetben – veszteséges lévén – színtisztán visszaigényelheti a költségvetéstől az evásnak kifizetett 20 – tavaly még 25 – százalék áfát, miközben evaként csupán 15 százalék adót fizet be. A különbözetet jelentő 5 – tavaly még 10 – százalékot (ami ténylegesen csak 3, illetve 6 százalékos nyereség) kizárólag a költségvetés megcsapolásával „termeli” a két cég. Veres János elméletének elvileg ugyan ellentmond, hogy az APEH az evásoknál jóval kevesebb visszaélést talált, mint az egyéb cégeknél, ráadásul fokozottan ellenőrzi azokat, akiknek evás és hagyományos cégben is van tulajdonjoguk. De ha valaki finomítja ezt a módszert, és mondjuk egy ismerősét kéri fel valamelyik cég „tulajdonosának”, már nem szúr szemet a turpisság. Az pedig tisztán látszik az esetből, hogy mindent összevetve a költségvetés adó beszedése helyett tulajdonképpen támogatta az evás vállalkozásokat. A költségvetés áfabevételeinek csökkenését 119 milliárd forintban határoztuk meg – ennyit igényeltek vissza az evás cégeket foglalkoztató kifizetők a büdzséből. Bár az elmúlt néhány évben krónikussá váló áfahiányt a Pénzügyminisztérium leginkább a szabaddá váló uniós kereskedelem elszámolási problémáival magyarázza, valójában az eva okozta hiányok is mélyítették a szakadékot. Efölött természetesen a társasági adó és az osztalékadó bevételeknek is csökkenniük kellett az eva térhódításával. Nem véletlen azonban, hogy erről soha nem készült egyetlen kimutatás sem. A magyar viszonyok kuszaságát és az adóhivatal tehetetlenségét jól mutatja, hogy a magyar költségvetés társaságiadó-bevételeiben nem látszik, hogy négy év alatt több mint százezer vállalkozás kivonult az adónem fizetői közül. Az adóbevételek a 2002-es 380 milliárd forintról nagyjából az inflációnak megfelelő tempóban nőttek a 2005-ös 431 milliárd forintra. Ebben a megközelítésben viszont akár igazuk is lehet az eva életre hívóinak. Hiszen ezek szerint az evának köszönhetően idén 106 milliárd forinttal többet szednek be, mintha nem létezne az adónem. Ami viszont teljesen ellentmond a korábban ismertetett számításoknak és érveknek…

Még mindig legkedvezőbb Októbertől 15-ről 25 százalékra nő az eva, megszűnik tehát az adónemet választó cégek állami finanszírozása. Aki túl magasnak találja a megemelt terhet, soron kívül visszaléphet a hagyományosan adózó cégek közé, ezután azonban négy évig nem dönthet ismét az eva mellett. A váltás az adóemelés ellenére sem tűnik kifizetődőnek. A 20 százalékos áfa, a 16 százalékos társasági adó és a 20 százalékos osztalékadó mellett ugyanis a hagyományos cégeket szeptembertől 4 százalékos szolidaritási adó is terheli. Az összességében így a bruttó bevétel 49 százalékára növő adóteherhez képest még mindig kedvező az eva 25 százaléka. Még egyszer érdemes hangsúlyozni: ebben a 25 százalékban benne van a kifizetőktől kapott 20 százalékos áfa is. A nettó – a szerződésben rögzített tényleges – bevételhez viszonyítva a megemelt eva még mindig csak 10 százalékos elvonást jelent (nettó összeg x 1,2 áfa x 0,75 = 0,9) – márpedig ennyire kedvezően adózni még mindig példa nélküli Magyarországon. Számítások szerint legfeljebb azoknak éri meg a váltás, akiknek költséghányada eléri az 50 százalékot – ennél a költséghányadnál pontosan azonos az evás és a hagyományos rendszer szerint fizetendő adó – az evázók azonban jellemzően eddig sem ebből a körből kerültek ki. A kormány évi 50 milliárd forint többletbevételre számít az eva emeléséből. A Magyar Adótanácsadók Szövetsége ugyanakkor megkérdőjelezi, hogy az adóemelés mértékével arányosan nőnek-e majd az adóbevételek. Mert hiába továbbra is az eva a legkedvezőbb adónem, a korábbinál kedvezőtlenebb helyzet mindig a feketegazdaság irányába mozdítja el az adózókat. Vajon most elkezdenek-e eltünedezni az elmúlt években megtalált pénzek? Kárász Andor