Janus-arcú gabonahelyzet

„Ukrajnából folyamatosan egyre nagyobb mennyiségű gabona, elsősorban búza és kukorica érkezik a keleti határunkon keresztül. Ezzel önmagában nem lenne baj, ha az eredeti ígéreteknek megfelelően ez az áru továbbmenne Európába és Észak-Afrikába. Ezzel szemben az így beérkezett áru döntő többségét a magyar etanol- és izocukorgyárak, takarmánykeverők, illetve a magyar malmok vásárolják meg” – tette közzé panaszát a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) január közepén. Az érintettek hetek óta követelik a kormánytól az ukrán import betiltását. A döntéshozók ezt nem tették meg, ugyanakkor a magyar gazdák érdekében felszabadították a hazai gabona exportját, és szigorú minőségi és élelmiszerlánc-biztonsági ellenőrző folyamatot indítottak el az ukrán gabona jellemzően gyengébb minősége miatt, illetve mert nálunk tiltott növényvédőszer-maradványokat is tartalmazhat (Demokrata, 2023/07). De miért ilyen óvatos a kormány? Vélhetően elsősorban azért, mert 2021 és 2022 decembere között 81,1 százalékkal drágult a kenyér.

Ezerforintos kenyérár fenyegetett

A pékáru drágulása mellett a gabonaárszint a takarmányokra is erősen hat, ezen keresztül pedig a tojást tojó tyúk, a tejelő tehén vagy a vágóhídra szánt sertés előállítási költségeire. A piaci logika kérlelhetetlen; ha nő az előállítás költsége, drágábbak lesznek a termékek a boltokban, ahogy a tojás vagy például a sajt ára is 80 százalék fölötti növekedést mutat. Természetesen nem csak a gabonaárak határozzák meg, mennyiért vesszük a kilós kenyeret vagy a trappistát, elég csak az energiaárakra vagy az euróárfolyamra gondolni, de nyilvánvaló: a kenyér durva drágulása azzal is összefügg, hogy 2020-ban még 52 ezer forintba került a malmi búza, azaz egy tonna gabona, tavaly viszont már 138 ezer forintot kellett kifizetni ugyanezért a mennyiségért. A malmok így emeltek a liszt árán is: míg két éve 100 ezer forintba került egy tonna liszt, most 240 ezer ez a mennyiség.

Tény, hogy a gabona árát elsősorban a világpiaci folyamatok mozgatják, és bár a magyar gabonapiac némi csúszással le is követi ezeket a folyamatokat – a drágulást jellemzően gyorsabban, az áresést lassabban –, van némi mozgástér az árazásban, és ezt kihasználva fel is verték a magyar búza árát. Kiss Péter, a Gabonaszövetség elnöke januárban azt nyilatkozta a Növekedés.hu gazdasági portálnak, hogy nálunk nagyon gyorsan és jobban felmentek az árak, mint a szomszédos országokban vagy a szokásos exportpiacainkon, és emiatt az export jórészt lenullázódott. Mindezek hatására iparági szereplők már tavaly ősszel azt jósolták, hogy 2023 elején 1000 forint fölé ugrik a kenyér ára. Ezt nyeste vissza a váratlan ukrán export konkurenciája, hiszen ahogy azt a MOSZ közleménye is kiemeli, az ukrán kukorica „75-80 000 forinton cserél gazdát tonnánként, és emiatt a korábbi világpiaci árakkal többé-kevésbé szinkronban lévő 120-130 ezer forintos magyar kukorica ára 100 ezer alá csökkent, és ugyanaz figyelhető meg a búzánál, ahol a 140 ezer forinttal szemben 110 ezres tonnánkénti ár” a jellemző.

Lefelé indul az infláció

A folyamatnak az lett az eredménye, hogy aki el akarta adni a terményét, annak 20-25 százalékkal kellett csökkentenie az árain. Azok a gazdák különösen nehéz szívvel tették ezt meg, akik az aratás után nem dobták piacra terményüket, hanem elraktározták, azzal számolva, hogy hamarosan még magasabbra, 160 ezer forintra kúszik fel a búza tonnánkénti ára, és minden bizonnyal be is vált volna a számításuk, ha nem szól közbe az import. Így viszont nemcsak a mostani árcsökkenést, de a raktározás költségét is veszteségként élik meg. Ez a fajta spekuláció persze nem tilos, a gazdák úgy növelik a hasznukat, ahogy jónak látják, viszont benne van a bukás kockázata is.

Nyilvánvaló, hogy a mezőgazdaság helyzete ennél összetettebb kérdés, a hazai termelést meg kell őrizni, de ilyen élelmiszer-infláció mellett érthető, hogy a kormány nem sietett kizárni az ukrán importot, amely végre elkezdte lefelé hajtani a robbanásszerűen növekvő gabonaárakat. Többek között ennek is köszönhető, hogy most az infláció tetőzésénél tartunk, és rövidesen visszarendeződés kezdődhet az árakban.

Brutális hiány kukoricából

Fontos gabona a kukorica is, takarmány készül belőle, ugyanakkor az kevésbé közismert, hogy Európában bioeta­nol-nagyhatalom vagyunk, a kukoricából pedig sehol máshol nem használnak arányaiban annyit etanolgyártásra, mint Magyarországon. Ez eddig szintén felfelé hajtotta az árakat, hiszen túlkeresletet eredményezett, az etanol konkurenciája miatt az állattenyésztők drágán jutottak hozzá a takarmánynak szánt kukoricához. A szűkösséget a kegyetlen aszály okozta, 8 millió tonna kukorica helyett mindössze 2,4 millió termett Magyarországon, így még ezt a kiesést sem tudja teljesen kompenzálni az ukrán import – nyilatkozta Hollósi Dávid. Az MKB Bank és a Takarékbank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletágának ügyvezető igazgatója szerint az importgabona nélkül alapanyaghiány lépett volna fel, számos üzemben kellett volna leállítani a termelést, ami tovább növelte volna az amúgy is magas árakat. Mindez még a jelenleginél is feljebb hajtotta volna a húsárakat.

Ez a sokk ugyanakkor ismétlődhet a következő években, vagyis hasznos rá stratégiát alkotni a gazdáknak. Mint köztudott, az ideológiáktól elvakult uniós vezetők mindenáron be akarják tuszkolni Ukrajnát az EU-ba, annak viszont nincs jele, hogy eközben vasszigorral szeretnének érvényt szerezni az uniós termelési feltételeknek. Vagyis az olcsóbb ukrán búza jövőre és azután is konkurenciát jelenthet, és előállhat olyan helyzet, hogy az árérzékenyebb vásárlók csak a nemzeti ünnepeken fogyasztanak majd hazai alapanyagból készült kenyeret.