Egyetlen forinttal sem gyengült az elmúlt hetek zavarosabb időszakában nemzeti valutánk árfolyama. Pedig a kormány komoly vádakkal illette mind a tüntetőket, mind a parlamenti ellenzéket. Kóka János szerint a tiltakozók Magyarország tekintélyével játszanak, Veres János pedig a pénzügyi összeomlás veszélyére figyelmeztetett. Csakhogy valójában nemzeti valutánk árfolyama épp Gyurcsány Ferenc országlása alatt gyengült 25 forinttal, a nemzetközi tekintélyt pedig a rendszeresen valótlan adatokat közlő költségvetési mesékkel veszítettük el. Akkor mintha nem lett volna annyira fontos a külföldi megítélés.

Már fel sem tűnik, hogy a pénzváltóknál 275-280 forintot kell fizetnünk egyetlen euróért. Pedig a tavaszi hónapokban még a 260 forint fölötti árfolyamot is tragédiaként éltük meg, nyáron pedig a 270 forintos szint okozott riadalmat. Azóta azonban volt időnk megszokni a rosszat. A nemzetközi hitelintézetektől kapott újabb és újabb kritikák következtében rohamosan romlott hazánk pénzügyi megítélése, és júliusra valutánk néhány napra 283 forintos szintre is gyengült. Jelenleg az euró középárfolyama 271-275 forint között ingadozik.

2005: eljátszott bizalom Pedig amikor Gyurcsány Ferenc 2004 szeptemberében hatalomra került, mindössze 249 forintba került az euró. A befektetőket nem sajnálták a korábbi miniszterelnök hirtelen leváltását. Nemzeti valutánk erősödő pályán volt, az euró hónapról hónapra olcsóbb lett 1 forinttal, és ez a miniszterelnök-csere után is így maradt. Sőt, Gyurcsány Ferencnek bizalmat szavaztak a piacok, abban bízva, hogy talán gátat vet a túlzó állami költekezésnek – így az év utolsó hónapjában már 245 forint alá is benézett az árfolyam. A 2004-es költségvetési deficit természetesen megint közel duplája lett az előzetesen ígértnek. Ráadásul meglehetősen viszszás módon, a kormány ugyanis menet közben kétszer puhított a célkitűzésen, majd év végén még számszaki trükközésre is kényszerült az áfa-visszatérítések, a 13. havi fizetések, és az uniós támogatások visszatartásával. A piac azonban ennek nem tulajdonított jelentőséget, hiszen a bűnöst, Medgyessyt leváltották. 2005 első felében az árfolyam kitartóan 245 forint körül mozgott. Mindössze nyár elején kellett elszenvednünk 7 forintos gyengülést, amikor kiderült, hogy az előző évi hiány még az év végén bevallottnál is mintegy tizedével magasabb. A forró évszak végére azonban megnyugodtak a kedélyek, és valutánk hajszálpontosan a tavaszi szintre erősödött vissza. Külföldről nézve minden ideálisnak tűnt. Bár a költségvetés nyárra elhasználta az egész évre tervezett hiány közel 100 százalékát, kormányzati részről sorra jöttek a megnyugtató üzenetek. A Pénzügyminisztérium azonban mindenféle kivételes indokokkal magyarázta a vártnál jóval nagyobb hiányt, és nem átallotta kijelenteni, hogy év végére pont annyi lesz a deficit, mint amennyit előzetesen terveztek. Sőt, a következő éveket illetően ma már mosolyogtató prognózisokat engedtek meg maguknak politikusaink. Alig egy éve, hogy Veres János ki merte jelenteni: Magyarországon 2006-ban már csak 2,9, 2007-ben 2,4 százalék lesz a költségvetési hiány, és akár a tervezettnél egy évvel korábban, 2009-ben be lehet vezetni a közös európai valutát. Ráadásul mindezt úgy, hogy közben a koalíció széles körű adócsökkentést hajt végre. Ennek fedezetét – ahogy Gyurcsány Ferenc többször hangoztatta – az állam működésének hatékonyabb alapokra helyezése adta volna. A pofátlanság csúcsát év végén érte el a kormány, amikor törvénybe iktatták az ötéves adócsökkentési programot. Ennek nagy előnye, mondták, hogy hosszú távon teszi kiszámíthatóvá a gazdasági szereplők számára a jogszabályi környezetet. A mesevilágnak Joaquín Almunia, az unió pénzügyi biztosának tavaly szeptemberi látogatása vetett véget. Brüsszelben már hónapok óta gyanakvással nézték a magyar költségvetésről érkező, gyakran változó számokat, s a helyszíni ellenőrzés a legsúlyosabb gyanúkat igazolta. Sajtótájékoztatóján a pénzügyi biztos a magyar kormány szemére hányta: – Meg kell mondani az embereknek az igazságot, soha semmi jóra nem vezet, ha egy kormány a valóságtól eltérőnek állítja be a költségvetés állapotát. A kormány ugyanis trükközni próbált az autópálya-kiadásokkal, ezek költségeit kiemelve a költségvetés keretei közül. A pénzügyi biztos egyúttal nyilvánvalóvá tette, hogy az államháztartás hiánya jóval magasabb lesz a kormányzati ígéreteknél (Demokrata, 2005/38). A látogatás után megjelenő külföldi elemzések akár kétszer akkora hiányt is elképzelhetőnek tartottak. Ez volt az a pont, amikor befektetői körökben végképp megingott a bizalom, s a forint megindult a lejtőn, amelynek, félő, mai napig sem ért az aljára.

2006: gyorsuló zuhanás Az uniótól kapott fejmosás eredményeként azonnal 6 forinttal gyengült nemzeti valutánk árfolyama. De immár a 252 forintos szint sem bizonyult tarthatónak. 2005 őszétől szinte minden hónapban kapott az árfolyam egy-egy megrendítő ütést a magyar kormány hiteltelensége miatt. November végén az Európai Bizottság megintette Magyarországot a komolytalan költségvetési politika miatt. Már a hazánkkal foglalkozó jelentés címe is beszédes volt: „Ismételten elhibázott deficitcél”. Joaquín Almunia pedig kertelés nélkül kimondta: Brüsszel befagyasztja a hazánknak szóló infrastrukturális támogatásokat, amennyiben a magyar kormány továbbra is szándékosan figyelmen kívül hagyja az uniós ajánlásokat (Demokrata, 2005/48). Egyúttal a pénzügyi biztos elképedését fejezte ki, hogy a kritikus költségvetési helyzet ellenére a magyar kormány kitart a választási évre tervezett adócsökkentések mellett. Decemberben a Fitch leminősítése jelentette az újabb pofont. Tíz év után először fordult elő, hogy egy hitelminősítő A kategóriából a közepes adósoknak járó B kategóriába sorolja vissza hazánkat. Gyurcsány Ferenc cinikusan fogadta a híreket: „a leminősítés bátorítás és ösztökélés a megkezdett változtatások átfogóbb és mélyebb bevezetéséhez” (Demokrata, 2005/50). Ugyanebben a hónapban Brüsszel visszadobta Magyarország konvergencia (eurózóna-csatlakozási) programját, azzal az indokkal, hogy megalapozatlan számsorokat tartalmaz. Az év utolsó hónapjában már 256 forintos szintet is megkóstolta az euró. Januárban a Standard & Poor, februárban a Moody’s hitelminősítő rontott hazánk besorolásán – vagyis három hónap alatt mindhárom jelentős hitelminősítő óvatosabb kategóriába sorolta Magyarországot. A pénzpiacok azonban ezúttal csupán a Moody’s leminősítésére reagáltak. A befektetési alapok márciusban váratlan átcsoportosítást hajtottak végre az időközben jelentősen megemelt kamatú amerikai államkötvények javára. A pénzkivonás az egész közép-európai térséget sújtotta, hazánkat azonban a többi országnál sokkal erőteljesebben. Ahogy elemzők fejtegették: valójában ennek már sokkal hamarabb meg kellett volna történnie, ám az amerikai, svájci és eurózónás kamatok anynyira alacsonyak voltak, hogy a befektetőknek nem volt értelme máshová vinniük a pénzt. A márciusi tőkekivonás után az euró már 265 forintba került. Áprilisban az MSZP megnyerte a parlamenti választásokat, a külföld azonban nem díjazta a „nagyotmondó kormány” hatalomban maradását. A forint árfolyama 263-265 forintos szintre süllyedt. Aztán májusban némileg megnyugodtak a kedélyek, ám nemzeti valutánk ekkor sem tudott tovább erősödni a 262 forintos árfolyamnál. Júniusban a kormány bejelentette megszorító csomagját, ám a várt pozitív reakció helyett éppen megrémítette a külföldi befektetőket. A csomag indoklásából ugyanis kiderült, hogy a magyar költségvetés hiánya – az egy évvel korábban tervezett 2,9 százalékkal, és a nemzetközi elemzők által várt 6-8 százalékkal szemben – meghaladja a 10 százalékot. Veres János ezt nemes egyszerűséggel így igyekezett elütni: – Eddig azt kérték rajtunk számon, miért nem az igazat mondjuk, hát ezek most azok a számok, amelyek a valóságot tükrözik. A nemzetközi pénzvilág azonban nem díjazta a kényszerű önkritikát. A Standard & Poor egy éven belül másodszor is leminősítette a magyar államadósságot – sőt minden magyarországi befektetés kategóriáján rontott. Az intézet azzal indokolta az újabb pofont, hogy a tervezett megszorítások nem látszanak elegendőnek a váratlanul nagy mértékű hiány kiegyensúlyozására. Nemzeti valutánk árfolyama már a leértékelés napján 272 forintos szintre süllyedt, másnap 274 forintra, s a mélyrepülés júliusban is folytatódott. A nyár második hónapjában átlagosan 278 forintért adtak egyetlen eurót, az árfolyam azonban rendkívül idegesen – sokszor egy nap alatt 5 forintot – ugrált, és a mélyponton a 283 forintos szintet is elérte. Hogy a negatív rekordok megálltak ezen a szinten, immár a jegybank közbeavatkozásának köszönhető. A magyarországi befektetések vonzóbbá tétele érdekében a Nemzeti Bank június végétől folyamatosan emelni kényszerült a kamatszintet. Júniusban 6,25, júliusban 6,75 százalékra emelték a jegybanki alapkamatot. Ennek köszönhetően augusztusra a forint némileg visszakapaszkodott a lejtőn. A 274 forintos árfolyam azonban 25 forinttal (10 százalékkal) gyengébb annál, mint amikor Gyurcsány Ferenc hatalomra került.

Elmúlt hetek: stagnálás Bár az elmúlt hetek eseményei nyomán Magyarország lejáratásáról beszélnek kormányzati politikusok, valójában az azóta bekövetkezett árfolyammozgások jelentéktelenek az év megelőző részéhez képest. Mintha a nemzetközi pénzvilágot immár semmi sem lepné meg, ami Magyarországon történik. Gyurcsány Ferenc „végighazudtuk az elmúlt két évet” hangvételű beszédének nyilvánosságra kerülése után például meg sem moccant a forint árfolyama – az eurót éppúgy 270 forintért vehettük, mint a megelőző napokban. Meglepő módon a befektetők jól viselték a Magyar Televízió ostromát is, az eseményt követő napon csupán 2 forinttal gyengült valutánk. Másnap azonban ehhez újabb 3 forint jött hozzá, amikor a Fitch – a megszorítócsomag felpuhulásának veszélyére hivatkozva – megint leminősítette a hosszú távú magyar államadósságot. Miután a zavargások a következő napokban is folytatódtak, hét végéig újabb 2 forinttal, 277 forintra gyengült valutánk árfolyama. Miután azonban a tiltakozás békés síkra terelődött, a forint is gyorsan visszakapaszkodott a 275 forintos szintre. Aztán az unió elfogadta a magyar konvergenciaprogramot, ráadásul az MNB ismét kamatot emelt, s az árfolyam máris 272 forintnál járt. A helyhatósági választásokig a forint nagyjából tartotta pozícióját. A kormányzati állításokkal ellentétben a befektetők nem riadtak meg a Fidesz tervezett nagygyűlésétől, mint ahogy az sem befolyásolta az árfolyamot, amikor a legnagyobb ellenzéki párt lemondta azt. Gyengült viszont az árfolyam 3 forinttal az önkormányzati választások után. Ennek azonban vélhetően nem a földindulásszerű fideszes győzelem az oka, inkább az, hogy a köztársasági elnök lemondásra szólította fel a miniszterelnököt. A 275 forint körüli árfolyamot aztán a múlt héten a legújabb nemzetközi kudarc, a japán hitelbíráló intézet leminősítése sem tudta tovább rontani – sőt, a leminősítés napján, és az azt követő napon is 1-1 forinttal erősödött az árfolyam. A híresztelésekkel ellentétben nem ártott a forintnak a békés utcai demonstrációkra felszólító Fidesz-kampány sem. A forint múlt kedd óta folyamatosan erősödik, és a pénteki Fidesz-nagygyűlés napján 274,1 forintos heti rekordon zárt. Sőt, a hétvégi további gyűlések után hétfőn még 2 forinttal tovább erősödött valutánk. Így az árfolyam már erősebb, mint ahol augusztusban, a „hazugság-beszéd” nyilvánosságra kerülése előtt állt. Vagyis az elmúlt hetek eseményei – némi hullámzást leszámítva – egyelőre semmilyen káros hatással nem voltak a forint árfolyamára. Nem úgy, mint az azt megelőző másfél év…

A jövő: folytatódó mellébeszélés A kormány azonban mintha egész más valóságban élt volna az elmúlt hetekben. Kóka János az utcai tüntetésekre reagálva kijelentette: Magyarország nemzetközi tekintélye forog kockán. S rögtönzött számítással is előállt, amely szerint a külföldi befektetők 1615 milliárd forintot tartottak vissza az elmúlt hetekben, amelyből több mint 30 ezer munkahelyet lehetne teremteni. A turisták kétezer szálláshelyet mondtak viszsza, konferenciák maradtak el, a kár értéke mintegy egymilliárd euró. Veres János még ennél is tovább ment. Szerinte a tüntetések időszakában elszenvedett két leminősítésnek üzenetértéke van: Magyarországban akkor bíznak a külföldiek, ha a konvergenciaprogramban foglalt intézkedések megvalósulását tapasztalják. Ennek pedig – Veres szerint – a jelenlegi kormányban látják az egyedüli zálogát. A nagyobb meggyőző erő kedvéért a pénzügyminiszter még kijelentette: Magyarországot évi 3 milliárd euró értékű államkötvénnyel finanszírozza a külföld, amennyiben elriasztjuk a befektetőket, összeomlik a költségvetés. Tény, hogy a Moody’s hitelminősítő valóban megpróbálta befolyásolni a belpolitikai eseményeket, amikor bejelentette: a másik két intézethez hasonlóan ők is felülvizsgálják Magyarország besorolását, mivel kétségeik vannak, hogy a jelenlegi kormányfő leváltása esetén utódja képes lenne továbbvinni a reformokat. Valójában azonban az elmúlt hetek árfolyammozgása világosan megmutatta: a külföldi befektetők messze nem állnak olyan mértékben Gyurcsány Ferenc mellett, mint ahogy kormányzati körökben elhitetni igyekeznek – ahogy Medgyessy Péter külföldi támogatottsága is hamisnak bizonyult utólag. Mint ahogy kormányválságok, tüntetések, időről időre zavargások is előfordulnak az európai demokráciákban – mégsem omlanak össze az országok. Ahogy a tavalyi párizsi tüntetések, a tízezer felgyújtott gépjárművel sem lehetetlenítették el a francia gazdaságot, de még a Franciaországba irányuló turizmust sem. A távirati irodának adott nyilatkozatában ellenben érdekes összefüggésre hívja fel a figyelmet Barcza György, az ING Bank vezető elemzője. Eszerint az elmúlt hetek eseményei éppen erősítik a kormány pozícióit, ugyanis egységbe forrasztják a kormánypártokat, aminek eredményeként a miniszterelnök nagyobb támogatottsággal vághat neki a jövő évi költségvetés parlamenti vitájának. Ráadásul az események a média figyelmét is elterelik a megszorítások részletezésétől, csökkentve így a társadalmi ellenállást. Ami a forint árfolyamát illeti, a Bank of America egyik elemzője így vélekedett a Gyurcsány-beszéd nyilvánosságra kerülése után: a hazugság beismerése azért nem rengette meg az árfolyamot, mert mindenki tudta, hogy a kormány nyilatkozatai a költségvetésről nem feleltek meg a valóságnak. A forint jövője tehát kizárólag a kormány kezében van. Eddig ez eurónként 25 forintunkba került. Kárász Andor