Venezuela hazahozza külföldi bankokban tartott, 200 tonnányi, 11 milliárd dollárt érő aranykészletét. Dél-Korea 25, Thaiföld 18 tonna aranyat vásárolt az elmúlt hónapokban. A mexikói jegybank pedig idén 100 tonna arannyal gyarapította az ország tartalékait. Néhány hír, amelyik mutatja, hogy immár a kormányok szintjén is mennyire felértékelődnek az aranybefektetések. A bizonytalan világgazdasági helyzetben, a globális válságtól való félelem erősíti az utolsó menedéknek gondolt nemesfém iránti keresletet.

Augusztusi száguldás

25 százalékkal nőtt az idei év első nyolc hónapjában az arany ára. A januárban még 1400 dollár körüli unciánkénti szintről májusra 1500, július végére 1600 dollárra nőtt a nemesfém ára. Augusztusban pedig hihetetlen száguldásra váltva, néhány hét alatt áttörte az 1700, az 1800, majd az 1900 dolláros határt is, hogy a hónap második felére 1913 dolláron tetőzzön. Innen ugyan egy hét alatt 1780 dollárig visszaesett, de elemzők egyetértenek abban, hogy az aranypiaci rally csak megpihen. Ahogy a német Commerzbank elemzése fogalmaz: amíg a piacokra a globális bizonytalanság lesz jellemző, addig borítékolni lehet az arany erősödését.

Hogy mennyire összefügg a válság és az arany felértékelődése, épp a legutóbbi hetek bizonyítják. Az augusztusi aranyrally ugyanis hajszálpontosan akkor kezdődött, amikor a Standard & Poor’s leminősítette az Egyesült Államokat. A tőzsdék esni kezdtek, a dollár és az euró iránti bizalom mélypontra zuhant, miközben az arany száguldásba váltott. Ám a lendület csak néhány hétig tartott. Miután a világ felismerte, hogy Amerika leminősítése nem jelenti a világgazdaság összeomlását, beindult a korrekció. Egyetlen hét alatt 7,5 százalékkal esett az arany árfolyama. Az esésben ugyanakkor az is szerepet játszott, hogy a világ aranytőzsdéinek két jelentős szereplője, a shanghaji és a chicagói börze (utóbbi idén már másodszor) emelte az aranyhatáridős ügyletek letéti követelményeit. Így a spekulánsoknak a korábbinál több pénzt (Chicagóban az év eleji összeg másfélszeresét) kellett egy-egy ügylethez felmutatni, amihez többen készleteik részbeni eladásával teremtették meg a fedezetet.

Az elmúlt évtizedek történetében ugyanakkor nem először fordult elő, hogy világgazdasági vagy világpolitikai válsághelyzetben meredeken nőtt az arany ára. 1979–80-ban például, Afganisztán szovjet csapatok által történt megszállásánál néhány hónap alatt 400-ról 850 dollárra ugrott az aranyár. De szintén 30 százalékkal ugrott 2002–2003-ban, amikor a világ tőzsdéit végigtarolta a távközlési cégek részvényárfolyamainak kipukkadása.

Nem is beszélve 2008–2009-ről, amikor a világban tudatosodott a napjainkig ható gazdasági válság: 2009-től meglódult az aranyár, év elejétől év végéig 820 dollárról 1120 dollárra emelkedett. A világban támadt keresletet az üzletek csak többhetes előjegyzéssel tudták kielégíteni.

Az arany a növekvő inflációval, de az úgynevezett deflációval járó válságnál is a befektetők végső menedéke marad. Előbbire a hetvenes évek, utóbbira – ilyenre a második világháborútól egészen napjainkig nem volt példa – a 2008-tól kirobban válság szolgáltat példát. Deflációs válság akkor áll elő, amikor a gazdaság lassulása, a munkanélküliség nagyfokú növekedése miatt erősen csökken a kereslet, s emiatt mérséklődnek az árak. Az arany iránti felfokozott érdeklődést mutatja, hogy idén már nemcsak a nemesfémet veszik, de az aranybánya-vállalatok részvényesei közé is elkezdték magukat bevásárolni a befektetők.

Hosszú távú érvek

A megtakarítások aranyba fektetése első látásra irreleváns viselkedésnek látszik a háztartások részéről. Hiszen az arany – a pénzzel szemben – nem fizet kamatot, a befektetők csupán az árfolyam-emelkedésből számíthatnak haszonra. Ez az elmúlt három évben, amióta folyamatosan emelkedik az arany ára, működik, de például a kilencvenes évek nyugodt gazdasági környezetében folyamatosan 400 dollár körül stagnált a nyersanyag ára, sőt az évtized végére 300 dollár alá esett.

Az aranyba fektetőknek további veszteséget okozhat, hogy az aranytömbök vételi és eladási ára között 10-15 százalékos különbséget számítanak fel a kereskedők.

Kitűnő döntés ellenben aranyba fektetni rendkívül súlyossá eszkalálódó válságok, háborúk, hiperinfláció stb. időszakában, amikor a papíralapú fizetőeszközök értékállóságát nem tudja garantálni az állam. Ilyenkor az arany alkalmas lehet a felhalmozott megtakarítások értékállóságának biztosítására. Elméletileg tehát amikor valaki aranyvásárlásra adja a fejét, azt kéne megfontolnia, hogy valóban esély van-e a gazdasági rendszer összeomlására. Minél nagyobb ez az esély, befektetéseinek annál nagyobb hányadát célszerű aranyba fektetni.

A jelenlegi áremelkedési tempóval ugyan spekulációs szempontból is hasznot hozhat az aranyvásárlás, ám nem árt tudni, hogy az arany hullámvasútként is tud viselkedni. 1981 után például, miután lecsengett az afganisztáni háború keltette hisztéria, 850 dollárról alig harmadára esett az arany unciánkénti ára – s csupán 28 évvel később, 2008-ban érte el újra a háborús szintet. Az elmúlt négy és fél évtized tapasztalatai ugyanakkor azt mutatják: hosszú távon az arany értékálló az inflációval szemben, hisz miközben 1968 óta a dollár értéke (az infláció miatt) hetedére esett, az arany – dollárban kifejezett – ára 50-szeresére nőtt. S még akkor is 23-szorosára, ha nem vesszük figyelembe a 2008 óta lezajlott, utólag esetleg buboréknak bizonyuló árfolyamváltozásokat.

Vagyis a kamatozó bankbetétnél – ahol a kamatok általában az inflációnak felelnek meg – lényegesen jobb befektetés volt az arany. Figyelni kell ugyanakkor arra, hogy a nemesfém áremelkedése nem egyenletes, inkább lépcsőzetes. Válságos időszakokban megugrik az ár, nyugodtabb években pedig jellemzően lapos, stagnáló (esetleg átmenetileg csökkenő) vonalat mutatnak a statisztikák. Nem mindegy tehát, hogy mikor vásárolunk, ahogy a nagy befektetési guruk közül Soros György például 1400 dollár fölött már nem szánta magát újabb aranyvásárlásokra.

Bár az egyes valuták aranyra válthatósága 1968 óta végérvényesen megszűnt, az arany árának alakulása azt mutatja: az egykori globális értékalap máig képes volt megőrizni korábbi szerepét. Vagyis a világ pénzügyi vagyona – noha értéke dollárban kifejezve jelentősen növekedett – nagyjából ma is ugyanannyi aranyat ér, mint 1968-ban.

A világban jelenleg 162 ezer tonna aranykészletet tartanak nyilván, ami hosszú történelmi időszak alatt halmozódott fel. Az egy évben kibányászott 2500 tonna ugyanis nem képes érzékelhető mértékben alakítani a kínálatot. Vagyonalapon tehát az arany őrzi azt az értékálló funkciót, amitől 43 évvel ezelőtt megfosztotta a világ.

Hazai helyzet

Bár jelenleg korrigálnak az augusztusban létrejött árfolyamrekordok, az elemzők döntő többsége egyetért abban, hogy rövid időn belül újra növekvő pályára áll az arany ára. Hiszen a világgazdasági válság kiújulásáról szóló félelmek nem csökkennek, sőt nőnek ezekben a hónapokban. S a drágulásnak további muníciót adhatnak az őszi-téli időszak ünnepei, amelyek az aranyékszerek iránt jelentenek komoly keresletet.

Indiában, amely a világ egyik legnagyobb aranyfogyasztója, szeptemberben indul a házasodási időszak. Egyúttal az arab világban ekkorra esik a Ramadán vége, amit ünneplés és ajándékozási hullám követ. Aztán jön a karácsonyi időszak, amire már október-november táján javában készülnek az amerikai és európai kereskedők. Majd ezt követi januárban a világ másik nagy aranyfogyasztója, Kína, ahol a Holdújév ünnepségei zajlanak. Ennek megfelelően az elmúlt 20 évből 16-szor szeptemberben emelkedett az arany ára a nemzetközi piacokon.

A JP Morgan elemzése elképzelhetőnek tartja, hogy jövőre az arany ára eléri a 2500 dollárt. Hosszabb távon ugyanakkor nem biztos, hogy ez tartós marad, ha egyszer majd megnyugszik a gazdaság, akár az is kiderülhet, hogy túlértékeltek a pánikban elért árfolyamok.

A legújabb kori aranyláz Magyarországon is érezteti hatását. Az aranykereskedéssel foglalkozó üzletek forgalma megduplázódott az egy évvel korábbi szinthez képest. A vásárlók leginkább a 10 és 100 gramm, vagyis 120 ezer – 1,2 millió forint értékű aranytömböket keresik. Akik pedig ezt nem engedhetik meg maguknak, azoknak olyan befizetési konstrukciókat indítottak, amelyek számlákon gyűjti az egyes megtakarításokat, s aranytömbre válthatók, amikor elérik a megfelelő összeget. Aki pedig ezt is reménytelennek látja, annak számára az egyik bank elindította az Arany Alapok Alapját, amely különböző, nemesfémbe fektető befektetési társaságok értékpapírjaiból vásárol.

A Magyar Nemzeti Bank ugyanakkor egyelőre nem hajt végre aranyvásárlásokat. Magyarország aranytartaléka minimális, miután a jegybank 1990-ben 62 tonnányi készlet dollárra váltásáról döntött. Akkor unciánként 370 dollárért (a jelenlegi aranyár ötödéért) szabadultunk meg készleteink döntő többségétől – a kincstárban mindössze 3,1 tonnányi aranykészlet marad. Mindez rendkívül kevés összehasonlítva Románia 103 vagy Bulgária 40 tonnányi aranytartalékával.

A következő években az arany árát még tovább feszítheti az úgynevezett „kimerülési pánik”. Becslések szerint ugyanis a világ föld alatti aranykészletei tíz év múlva kimerülhetnek, vagyis azután már csak a korábban kibányászott, esetleg újrahasznosított készleteket oszthatjuk újra.

Kárász Andor