Tapasztaljuk, hogy lokális karakterű helytörténeti kiadványok fontos művészettörténeti feladatnak is eleget tesznek. Így van ez a lassan a feledés homályába vesző Keviczky Hugó szobrászművész (1879–1946) életművével is, akiről most egy igazán hiánypótló kiadvány jelent meg két jeles balassagyarmati lokálpatrióta szerző tollából. Nagyné Nemes Györgyi pedagógusként kutatott fel sok fontos információt, Zonda Tamás pedig ismert pszichiáterként, neurológusként lett elkötelezettje (más, Balassagyarmathoz kötődő fontos témái mellett) a Keviczky-kutatásnak. A szobrász Nógrádban született, iskoláit Balassagyarmaton végezte, végül a budapesti Iparművészeti Iskola növendéke lett. Több mint harminc évig, a budapesti Százados úti művésztelep egyik alkotójaként, a két világháború között főleg első világháborús emlékművek, portrék, síremlékek, feliratos, táblák, domborművek alkotója volt. Munkái legnagyobb részét Balassagyarmaton, Szarvason helyezték el. Kitűnő manualitású, sok anyaghoz értő mesterember volt. A kiadvány igyekszik összegyűjteni életműve értékeit, és bár vannak hiányosságai (képanyaga például jóval igényesebb lehetne), mégis üdvözölnünk kell a megjelenését.
