Madaras József idén augusztusban lesz 66 éves. Oroszlán. Nehezen tagadhatná. Bár a korábbi baleset miatt fizikai állapota sokat romlott, továbbra is ellentmondást nem tűrő, öntörvényű, kemény, remek humorral megáldott ember.

Egy távoli, erdélyi kisfaluban, a Maros megyei Rigmányban született. Tizennégy testvére volt, akik közül még nyolcan élnek. Szülei sokat dolgoztak, de ahogy mondja, akkoriban még megfizették a jó munkát, így családjuk a gazdagok közé tartozott. Talán éppen ez a sok munka okozta szülei korai halálát.

A későbbi színművész még alig múlt 10 éves, amikor családjuk Magyarországra költözött. Először a trianoni határ közelében, de már a magyar oldalon találtak szállást, majd Angyalföldre kerültek. A gyermekeknek fontos feladatokat osztottak ki a családban, így lett a kis József tüzelőfelelős. 14 évesen már hivatalosan is dolgozott: marós-vésős lett. Ebből az időszakból arra emlékszik leginkább, milyen hatalmas gépekkel kellett gyalulnia.

– Nem volt túl szórakoztató munka, mert a torkom nem bírta a port – emlékszik vissza a korai munkásévekre. Erős, jó munkabírással rendelkező gyerek volt, ezért nem sokkal később visszakerült abba az iskolába, ahol őt is betanították, most már azonban ő okította a szakmunkásjelölteket.

Később elszegődött egy kertész mellé egyetlen növendéknek, ám egy évvel később, 1955-ben innen is továbbállt.

– Dolgoztam, dolgoztam, dolgoztam – jellemzi azt az időszakot, amikor talán valódi férfi vált belőle.

Nem tér ki arra, hogyan jutott eszébe még ebben az évben a Színház- és Filmművészeti Főiskolára jelentkezni, s láthatóan nem is készült gőzerővel a feladatra: állítása szerint egyetlen verset tudott csak kívülről, s ezt szavalta el Básti Lajosnak. Felvették, pedig akkor még hatalmas túljelentkezés, verseny folyt a színészjelöltek közt. Bástinak mást is köszönhet: ő hívta fel a figyelmét József Attila verseire.

Aki hallotta már, amint a művész József Attila verseit szavalja, annak nem kell bemutatni; aki azonban nem, annak talán leírhatatlan. Hiszen valójában nem is szavalja a költeményeket. Nem is mondja. Nem is egyszerűen beleéli magát a művekbe. Mintha megnyílna a szíve, s az azon keresztül előbuggyanó szavak lávaként perzselnék a hallgatót. Döbbent csodálkozás, ártatlan odaadás telepedett a Magyar Ház Klub vendégeire, erős férfiak küzdöttek könnyeikkel, miközben a költő szólt hozzánk Madaras Józsefen keresztül.

Hosszú időn át kutatta is a költő életét, ötrészes tévéfilmsorozatot készített róla, amelyet maga írt és forgatott. Így került kapcsolatba Flóra asszonnyal, József Attila szerelmével, aki jóváhagyta a filmet, mert szerinte abban „minden szó igaz”. Kiderül belőle az is, amelyben Madaras József oly mélyen hisz: a költőóriás nem lett öngyilkos.

– József Attila verseskötete az én Bibliám – mondja büszkén. Elmesélte, hogy amikor Erdélyből Magyarországra utaztak családjával, a hosszú, fárasztó út során egyszer véletlenül elaludt a síneken, s csak a jószerencse mentette meg attól, hogy ugyanúgy lelje halálát, mint József Attila, akinek a műveivel mind a mai nap fekszik és kel. Balesete után, amikor még nem emlékezett a saját nevére, a József Attila-verseket már újra felmondta.

Egy évtizeddel ezelőtt ugyanis szörnyű baleset érte. Otthonában úgy esett le a lépcsőn, hogy majdnem meghalt. Hosszú időn át kómában volt, elmondása szerint számos kórház nem akarta fogadni, mert már lemondtak róla. Ő mind a mai napig nem hajlandó elhinni, hogy valóban egy szerencsétlen baleset történt tíz éve; úgy gondolja, meg akarták ölni. Nem hajlandó elhinni, hogy egy olyan életerős ember, mint ő, majdnem belehalhat egy rossz lépésbe. Mivel rendőrségi nyomozásról nem tudunk, több mint valószínű, hogy az igazság már soha nem derül ki. Akkoriban azonban terjengtek olyan pletykák is, mely szerint öngyilkosságra készült. Ám szinte felesleges is mondania, mégiscsak megerősíthet minket elképzelésünkben, amikor ezt cáfolja, s kijelenti, hogy az életben a cselekvést szereti, nem érdekli a halál.

Múlt évben tért vissza a színpadra, amikor a budapesti Városi Színházban az 1982-ben szintén egy szörnyű tragédia áldozatául esett Monyók Ildikóval és számtalan süketnéma szereplővel együtt Molnár Ferenc egyik darabjában játszhatott.

És láthatóan szereti az életet. Egy Budapest melletti faluban lakik. Hatalmas kertje és egy hatalmas kutyája van. Maradt néhány hű jóbarátja, ők rendszeresen meglátogatják, vagy a színművész bukkan fel náluk. Nem vágyik már arra, hogy nyüzsgés legyen körülötte.

– Annyi minden történt velem, s ez mind-mind itt van a fejemben. Nyüzsög ez eleget.

Sokan a Jancsó Miklós és Kovács András filmjeiben megformált, erőteljes figurákról, esetleg Kántor, a rendőrkutya gazdájaként emlékeznek Madaras Józsefre. Akinek azonban lehetősége nyílik arra, hogy most is találkozzon vele, ennél sokkal többet láthat: egy csillogó tekintetű, humoros, optimista embert, aki az életet önmagáért szereti.