„Áldott nagy tölgyfa”

A Kő Pál alkotta szobor „olyan plasztikai jelenés, amelyben a valószerűség az álomittassággal vívja küzdelmét, s amelyben a szeretetet áhító és a szeretetet sugárzó szándékok és emóciók csillapíthatatlan hevességgel hadakoznak egymással. Kő Pál szobrászata totális magyar szobrászat” – írta róla könyvében Wehner Tibor művészettörténész. Egyik legismertebb műve az I. kerületi Szent György téren található kolduskapu, amit az építész Vadász Györggyel és Vadász Bencével, illetve a vasművész Lehoczky Jánossal közösen készített. Szintén híres műve az 1976-ban felállított mohácsi nemzeti emlékhelyen található huszonkilenc darab hatalmas, festett fém- és csontberakásokkal díszített kopjafaszobor, a csata legjelentősebb alakjainak emlékére. Sokan ismerik Szent István-szobrát is a Gellért-hegyen, a Sziklakápolna előtt vagy a vatikáni Magyarok Nagyasszonya-kápolnában a magyar szenteket ábrázoló kő domborműveit.

Eredetileg festőnek készült, de tanára, Csebi Pogány István a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban bemutatta Somogyi József szobrászművésznek azzal, hogy „olyan drótosak a rajzai, talán szobrásznak jó lesz”. Ő lett a mestere ez­után a Képzőművészeti Főiskolán is, és az ő hatására készült el 1968-ban a Bárányos című műve, amit annyi év után nemrég állítottak fel az Epreskertben. Később Kő Pál maga is mester lett, közel négy évtizedig tanított a Képzőművészeti Egyetemen, amelynek 1990-től tanszékvezetője, 1992–1995 között rektorhelyettese volt.

Az 1970-es évek közepéig főleg színesen festett pop-art faszobrokat készített, majd egyre inkább visszanyúlt a magyar fafaragás hagyományaihoz. Művészetének jellemzője egy ízes, érzékeny, néha groteszkbe hajló, kézműves szürrealizmus. Szobrai mintha mesefigurák lennének, mint az Ünnep menyecske-öregasszony párosa vagy a Kossuthról mintázott diófa szobra, a kormányzót sujtásos filcmentébe, tollas posztókalapba öltöztetve. Művei sokszor sűrített metaforák, Balázs János cigány festőt egy madárkalitkába ültette, feje fölött organikus-nonfiguratív formák lebegnek: a Szárnykészítő sok egyéb munkájával együtt megtekinthető a Hevesi Helytörténeti Gyűjtemény állandó Kő Pál-kiállításán.

A nyolcvanas évektől tudatosan kereste azokat a feladatokat, amelyekben újra megformálhatja az ország királyait, szentjeit és hőseit, ezen indíttatásból született szobrai megtalálhatók szerte az országban, sőt azon túl is, többek közt a Vatikánban, az Egyesült Államokban, Ausztriában, Erdélyben, Felvidéken és Kárpátalján. A középkori magyar szobrászat szellemében faragta meg Géza fejedelem és István király veszprémi kő domborművét, királyszobrai közül kiemelkedik a bronzköntös dús díszítésével, a kard, a korona, a királyi jelvények megmintázásával Károly Róbert gyöngyösi oszlopszobra – mintha egy mesebeli királyfi elevenedne meg.

Grafikusművész és játszótérépítő fia, Kő Boldizsár így köszöntötte édesapját néhány nappal ezelőtt, a születésnapján: „Próbálom, mostanában képzeletben, újra végigjárni az ő Jádekő palotáját, felidézni a kincsekkel borított, napfényes folyosókat, az égig érő báltermeket, ahol mindig zene szól, ének és citera. Milyen sokat vittél itt körbe, a nyakadban, Apácska! Mutattad, hogy kell élni, mekkora szerelemmel, mennyi szenvedéllyel, lobogással! És szeretni tanítottál, miként lehet elfogadni, és magadhoz ölelni a világ sokféleségét, egy gorombaságot hogyan kell megszelídíteni, hogyan lehet az emberi szomorúságot megnevettetni, belekeverni a keserűbe az édeset. Mutattad, miként lehet örülni a füstölt sonka ízének, hogyan kell énekelni, mulatozni, és közben lankadatlanul dolgozni. Életemben talán nincs is olyan pont, amit nem neked köszönhetek, talán, én is, te vagyok! Köszönöm neked, áldott nagy tölgyfa, hogy felneveltél, perzselő naptól, ártó viharoktól megóvtál, mégsem takartad el soha előlem a napot!”