A népi megfigyeléseket szinte mindenki kívülről fújja. Mindegyiknek valóságos – légköri, biológiai és más természeti – alapja van. Február második napja Gyertyaszentelő Boldogasszony.

A legismertebb hagyomány a medvepróba. A népi megfigyelés szerint ezen a napon a medve előbújik az odújából, és ha napsütéses idő van, akkor megijed az árnyékától, visszamegy a rejtekhelyére, és még negyven napig nem jön elő, mert hideg lesz.

Néhány vidéken a borz kibújását figyelik, főleg azokon a területeken, ahol soha nem élt medve. Hazánkban már csak a borzot lehet „kikérdezni” a tavasz jövetelét illetően, mert a medve a Kárpátokkal együtt elhagyta hazánkat. A Kárpátokban pedig ismét elszaporodott a medveállomány, élelem után kutatva rákaptak a lakótelepek szeméthalmaira, és a házak körüli kukákra, nem kis riadalmat okozva.

Általános megfigyelés szerint, hogyha a hónap második felében jó idő van, akkor későn tavaszodik. A Mura-vidéken rigmusba szedték az időjóslást: „Gyertyaszentelőkor, ha esik a hó, fúj a szél, / Nem tart sokáig a tél.”

Akkor most kinek szurkoljunk? A medvének vagy az időjárásnak?

(hankó)