Apa csak egy van

Véssey Miklós nevét elsősorban a Képmás magazinból ismerheti az olvasó, de publikált verseket és novellákat az Élet és Irodalomban is. Előbbibe néhány évvel ezelőtt kezdett el rövid, néhány oldalas novellákat írni az apává válás folyamatáról, öröméről és küzdelmeiről. Ezeket a személyes hangú írásait gyűjtötte most össze egy kötetbe azért, hogy a saját élményeiből kiindulva tükröt tartson elénk, szembesítsen bennünket saját gyarlóságainkkal. Teszi ezt bravúros könnyedséggel, hiszen számára nem okoz problémát belehelyezkedni egyik vagy másik nézőpontba sem. Ha a helyzet úgy kívánja, kilép az apai szerepkörből, és az anya vagy éppen a gyermek szemszögéből láttatja és elemzi az éppen aktuális problémát. Részletes leírást kapunk például arról, hogy milyen apatípusokkal találkozhatunk a játszótéren, hogyan érdemes kezelni a náthát, illetve hogyan is működik a „ruhamaffia”. A legfontosabb tanulság minden szülő, így minden apa számára azonban mégiscsak az, hogy „létezik valami, amiben pótolhatatlan vagyok: a munkahelyemen, a focicsapatban, adófizetőként és családfenntartóként is át tudná venni a helyemet egy arra alkalmas személy, sőt, akár ügyesebben végezné ezeket a feladatokat, apja viszont mindenkinek csak egyetlenegy van”.