Csipesz, fogó, spatula

A Jász Múzeumhoz köthető Közösségi Régészeti Csoport tagjai, Kerékgyártó Gyula, Steuer István és Kubon Péter fedezték fel egyik műszeres felderítésük során a lelőhelyet. A területen kerámia- és fémleletekre bukkantak, és bevitték őket a Jász Múzeumba. A múzeumi szakemberek úgy találták, a tárgyak alapján a térségben egy különleges, VII–VIII. századi, illetve egy középső rézkori temető valószínűsíthető.

Mivel a leletek ígéretesnek tűntek, a Jász Múzeum régészei felkeresték az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának (ELTE BTK) Régészettudományi Intézetét egy közös kutatás reményében, amelyhez a későbbiekben csatlakozott az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának Régészeti Intézete is. A műszeres lelőhely-felderítést és a szisztematikus terepbejárást 2022 februárjában a három intézmény összefogásban végezte, kiegészülve a leleteket fellelő közösségi régészeti csoporttal. Az ELKH BTK Régészeti Intézete magnetométerrel felmérte a lelőhelyet, ennek eredményeként sikerült az avar temető szerkezetéről, valamint a sírok helyzetéről is pontos adatokat szerezni.

Két évezred nyugalom

Az ásatás során mégis meglepetésben volt részük a szakembereknek, ugyanis a nagyjából két méter mélyen húzódó avar sírok között, mindössze hatvan centiméteren, tehát igen sekély mélységben egy I. századi sírra bukkantak. A meglepetést nem csupán a sír elhelyezkedése okozta, hanem az is, hogy a temetkezés érintetlen volt, nem látszott benne a későbbi korok fosztogatásainak nyoma: a sírba temetett férfi tehát majd kétezer éven át feküdhetett háborítatlan nyugalomban.

– Valószínűleg azért nem rabolták ki az I. századi sírt, mivel az avar kori sírsorok között bújt meg, és az avar kori temető kiásásának idején, illetve azok későbbi bolygatásakor nem látszott a felszínen a nyoma, hiszen 600-700 év is eltelt az I. századi és az avar temetkezések között. Nagy szerencsénk volt, hogy egy ilyen bolygatatlan sír maradt érintetlen két évezreden keresztül – mondja dr. Samu Levente régész, az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének munkatársa.

A körülbelül ötven-hatvan éves korában elhunyt, háton fekve eltemetett férfi maradványai mellett jobb és bal lábfejénél, a külső oldalon egy-egy kis méretű faládikát találtak. Ezekből római kori orvosi eszközök kerültek elő.

– Az egyikben szikék, csontemelők, fúró/kés – ez utóbbinak csak a nyele maradt ránk a korrózió miatt – maradványaira bukkantunk, a másikban orvosi csipesz, fogászati fogó, spatula és csontvéső volt. A halott jobb térdénél egy dörzskő is feküdt, amit vélhetően a gyógynövények és a gyógyszerek elkészítésekor az anyagok összezúzására, morzsolására használhattak – sorolja Samu Levente, majd hozzáteszi, az orvosi eszközökön kívül csak egyetlen, egyelőre kérdéses funkciójú salakdarabot találtak, aminek rendeltetését még kutatják.

Orvos a múltból

A római kori orvostudomány az ókori görögök tudására épült. Számos írott forrás és ábrázolás, illetve jó néhány egykori római településről előkerült orvosi eszköz segít a szakembereknek, hogy viszonylag részletes képet alkothassanak arról, mi mindenre voltak képesek a korszak orvosai. Kérdés csupán az, hogy a most feltárt lelet hogyan illeszkedik az eddigi ismeretek közé.

– A Jászberényhez közel fellelt sír tárgyai, így a szikék kimagaslóan jó minőségűek voltak, ezüstbetéttel látták el őket, vagyis tausírozták ezeket az eszközöket, ráadásul cserélhető volt a pengéjük is. Az egyik csontemelő eszközhöz találtunk is egy cserepengét. Más ilyen jellegű együttesekkel összehasonlítva, az itteni leletanyag esetében teljes orvosi szettről beszélhetünk, amit a korai keltezés még különlegesebbé tesz: a csontmaradványok kora radiokarbonos vizsgálatuk alapján kilencvenöt százalékos valószínűséggel Kr. e. 26 és Kr. u. 125 közé esik. A legtöbb ismert orvosi sír ennél későbbi – magyarázza Samu Levente, majd hozzáfűzi, ilyen például a korszak leggazdagabb orvossírja Bingenből (Rajna-vidék-Pfalz), amelyet a Kr. u. I. század végére, II. század első felére tesznek, és amely egy egészen rendkívüli leletegyüttest őrzött meg a Római Birodalom területéről.

A jánoshidai leletegyüttes egyik különlegességét tehát rendkívüli régisége adja, ám akad még két fontos tényező. Az eszközök a korszakban kimondottan minőséginek számító ezüstbetétes nyéllel vannak ellátva, és igen fontos szempont, hogy nem csupán egy-egy tárgy került a sírba, hanem egy teljesnek tekinthető orvosi készlet. Ezekkel az eszközökkel fogászati beavatkozásokat, csontsérülések gyógyítását, sőt, akár amputálást is lehetett végezni. A szakember hangsúlyozza, a leletegyüttes nem a Római Birodalom területén került elő, hanem az úgynevezett Barbaricumban, ahol ráadásul egészen ritkák az ilyen jellegű leletek – ez pedig számos új kérdést vet föl.

Rejtélyes évszázad

A sír környékén néhány kilométeres körzetben több római császárkori lelőhelyről is tudni, ám pontos koruk rejtély. A felszínen talált kerámiatöredékek alapján ugyanis nem lehet évszázadot meghatározni, egy azonban biztos: a Jászságban a római császárkorban nagyon sűrű volt a településhálózat.

– Az első század azonban pont az a korszak, amikor még sötétben tapogatózunk a Jászság lakosságát illetően: ekkorra már eltűntek a kelták, a szarmaták pedig körülbelül ebben az időszakban foglalták el a területet – magyarázza Gulyás András, a Jász Múzeum régész-muzeológusa.

Amennyiben össze tudják gyűjteni a szükséges anyagi forrásokat, a feltárásokat idén is folytatják, remélve, hogy kerül még elő az I. századhoz köthető temetkezés, vagy bármilyen más tárgy. Emellett szeretnék, ha a VII–VIII. századból is találnának érintetlen sírokat, de foglalkoztatja a szakembereket a helyi őskori temetkezések jellege, előfordulása is.

Az orvosi eszközöket Döbröntey-David Szilvia restaurálta, hamarosan visszakerülnek a jászberényi Jász Múzeumba, ahol az érdeklődők kiállításon tekinthetik majd meg a szenzációs felfedezést.