Bár már sokadszor járnak Magyarországon, az igen jelentős tagcserét követő új felállásban először lépnek a fővárosi színpadra. A dobos személyének változásánál nem kisebb meglepetés, hogy a visszajelzések alapján az eddigi gyakorlattól eltérően a zenekar élő megszólalása is olyan kedvezően módosult, hogy végre nemcsak látni, hanem hallani is lehet a japán származású John Myungot. Ennek azért van igen nagy jelentősége, mert a zenészek szerkesztette rangos, világhálós Music Radar szerint 2010-ben őt választották minden idők legjobb basszusgitárosának.

A változások közvetlen előzménye, hogy ugyancsak 2010-ben, az alapító és vezetőnek számító dobos, Mike Portnoy meglepő bejelentést tett. Ennek lényege, hogy a Dream Theater mellett felvállalt szólótevékenységében az őt segítő zenészekkel már sokkal jobban érzi magát, mint megszokott társaival. Hozzátette, hogy viszonyuk javítása érdekében szükségét érzi egy átmeneti szünetnek és mivel ezen javaslatát a csapat nem fogadta el, a továbbiakban nem akar az útjukban állni.

A bejelentés azért is okozott megdöbbenést, mivel még a Dream Theater nevet is Portnoy édesapja adta annak idején egy lebontott kaliforniai mozi emlékére. A zenekar rövid válaszközleményben méltatta a dobos addigi szerepét hírnevük megalapozásában, barátjuknak nevezték és sikeres új életet kívántak neki.

Hogy valamit mindkét fél elhallgatott a színlelet barátság mellett, annak ékes bizonyítéka, hogy az együttes döntését nem tagjai, hanem jogászuk közölte Portnoyjal. Még jobban rávilágít a mögöttes okokra az azóta megjelent, sokat sejtető című A Dramatic Turn of Events (Az események drámai fordulata) albumuk megszólalása.

Valóban drámai zenei fordulatról van szó, hiszen az 1992-es Images And Words lemezük dallamos progresszív műfaját fokozatosan felváltották a pusztán hangszeres tudásra épülő, az emberi érzéseket alapjaiban mellőző szerzemények. Ez az iránytévesztés mindenképp Portnoyhoz volt köthető, nem véletlen, hogy az új lemezen nélküle sokkal jobban érvényesül Jordan Rudess orgonista klasszikus zenei képzettsége, felbukkannak James LaBrie énekében az évek óta hiányolt lírai elemek és mint fentebb említettük, John Myung is megkaphatta az őt megillető helyet.

A dobok mögé a hét meghallgatott közül Mike Manginit választották, amiben vitathatatlan tudásán kívül nyilván szerepet játszott az is, hogy LaBrie szólólemezének vendégzenészeként már korábban szoros zenei kapcsolatba került az énekessel. Meghívásokban persze addig sem szenvedett hiányt, játszott az Annihilator és az Extreme nevű sikercsapatokban, valamint a gitáros csoda, Steve Vai mellett. Ennek ismeretében nem véletlen, hogy dolgozott a neves Berklee College dobtanáraként is, az viszont már kevésbé köztudott, hogy fiatalabb korábban számítógépes szakemberként többek között a Patriot rakéták szoftverfejlesztésével foglalkozott.

A Dream Theater zenészeinek széles körben elismert tudása ellenére sem szállt fejébe a dicsőség. Példaképeik felvételei közül rendszeresen válogatnak koncertjeiken, de az is előfordult, hogy saját műsoruk után ráadásként eljátszották a Metallica Masters Of Puppet, máskor az Iron Maiden The Number Of The Beast című teljes albumait. 2006-ban osakai és tokiói barátaiknak a Deep Purple 1972-ben ezeken a helyszíneken élőben felvett és Made In Japan elnevezéssel megjelent lemezét is bemutatták.

Ezzel a tisztelettel áll szöges ellentétben az a jogos megvetés, amellyel az adók egyre sekélyesedő zenei műsorait illetik. 1997-ben megjelent Just Let Me Breathe című felvételük „empTv”, angol kiejtéssel emtívi szójátékával (az empty=üres és a Music Television összevonásával) figurázták ki a valaha szebb napokat látott zenei képcsatornát, amely LaBrie szavaival az üres kvízjátékok és szerelmi történetek szintjére süllyedt.

Tegyük hozzá, azóta a helyzet még rosszabb lett. Aki tehát ennek az ellenkezőjéről szeretne megbizonyosodni, a budapesti koncerten megteheti, ahol a Dream Theater vendége a Periphery együttes lesz.

Szakács Gábor