Életre ítélve

– Ha annak idején egy elcsatolt területen élő embert megkérdeztünk volna, vajon száz évvel később élnek-e még magyarok errefelé, valószínűleg a fejét rázza. A történelmi visszaemlékezések szerint mindenki a megcsonkítás áldozatául esett régiók halálát vizionálta, már csupán gazdasági szempontból is. És mégis létezünk. Életre és jövőre vagyunk ítélve. Istennek dolga van a nemzetünkkel, nekünk pedig a világgal – fogalmazta meg Vidnyánszky Attila azt a jelennek szóló üzenetet, amelyet a Nemzeti társulatának tagjai a Trianon-emlékévében a múltidézés mellett át szeretnének adni.

Ennek jegyében a színház idei évadjának legnagyszabásúbb bemutatója a Tizenhárom almafa című darab lesz, amely Wass Albert azonos című regényének átdolgozása. Az erdélyi származású író művein keresztül mindig hálás feladat mesélni, indokolta Vidnyánszky Attila igazgató-rendező, miért éppen erre esett a választásuk. A másik ok, hogy az alapanyagként szolgáló könyvet izgalmas kettősség jellemzi: jelen van benne a tragédia, a fájdalom, de kisugárzik belőle a hit is a magyarság megmaradásában.

Az előadás szövegkönyvével már elkészültek, de ez csak képlékeny kiinduló alap. Az igazgató azt kérte alkotótársaitól, hogy mindannyian ássák bele magukat a következő két és fél hónapban a tárgyalt történelmi időszakba, és tegyék hozzá a forgatókönyvhöz a saját gondolataikat. Ő maga már egy tengernyi egyéb műből származó Wass Albert-idézetet írt össze, amelyekre szükség lehet a próbafolyamat alatt. A szabadság ez esetben adott, és a készítőknek már gyakorlata is van benne: az Egri csillagok, a Molnár Ferenc regényéből készült Fekete ég vagy a Don Quijote adaptációjakor is ezzel a módszerrel dolgoztak.

A mások mellett Szarvas József, Tóth Auguszta és Bodrogi Gyula főszereplésével készülő Tizenhárom almafa a tervek szerint letisztult díszletek közt, különböző idősíkokban játszódik: 1940-ben, a bécsi döntés öröm- és reményteli pillanataiban kezdődik, majd visszaugrunk 1920-ba, amikor a magyar küldöttség még bizakodva indul Franciaországba, később pedig Trianon igazságtalanságának a következményeit érezhetjük.

Utóbbi a darabban rádióbemondót és újságárust alakító Rácz Józsefnek az életét is végigkísérte. Egy Beregszász melletti faluban, Benében nőtt fel, pályáját a beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színháznál kezdte, és noha nagymamája nem hagyta el élete során a települést, mégis öt különböző országnak volt az állampolgára. Felmenői a sok szenvedés és megkülönböztetés ellenére sem veszették el méltóságukat, és sok tízezer sorstársukkal együtt tisztességesen, magyarságukat őrizve éltek. A sebek sajnos a rendszerváltás után sem hegedtek be, Rácz József a mai napig nehezen viseli, hogy amikor ünnepek alkalmával hazalátogat, öt-hat órán keresztül is várakoznia kell a határátkelésnél.

A Nemzeti Színház tematikus Trianon-évadjának másik darabja, Zelei Miklós Zoltán Újratemetve című műve a beregszászi színházból érkezik majd. A történet egy abszurd helyzetet jár körül: a vasfüggöny felhúzása után egy falu két részre szakadt, és miután meghal a szintén Rácz József alakította szovjet állampolgárságú címszereplő, rokonai szeretnék, ha csehszlovák földben, néhai menyasszonya mellett találna végső nyughelyet.

A két premier mellett számtalan egyéb programmal készül a Nemzeti Színház a Trianon 100 jegyében: lesz könyvbemutató, verskoncert, zenés irodalmi műsor, fotópályázat. Az 1920-as évek kulturális intézményeinek makettjeit is megépítik annak érzékeltetésére, milyen intenzív színházi légkör uralkodott egész Magyarországon a Trianon előtti időkben – a határon túl a mai napig pezseg a szellemi élet. A Wass Albert-darab kapcsán emlékfák ültetésére is sor kerül, és külön büszkeség a Nemzeti számára a nagyszínpad készülő új függönye: Kustán Melinda textilművész munkáján, a nemzeti összetartozást szimbólumaként, a Kárpát-medence mind a hatvan néprajzi tájegységének motívumkincse megjelenik majd.