Hazánkban az ismert okoknál fogva a második világháború után nem történt boldoggá vagy szentté avatás. Pedig a kommunizmus évtizedeiben többeket hozzásegítettek a mártíromsághoz. Papok és vallásukat gyakorló hívek közül sokakat meghurcoltak, megkínoztak, megöltek. A mártír görög kifejezés vértanút jelent, de tágabb értelemben is használja a katolikus egyház, nem csak a vér kiontása révén elhunyt – szép magyar kifejezéssel élve megboldogult – híveket sorolják a mártírok közé. Utoljára 1943-ban, Árpád-házi Boldog Margitot avatták szentté, de a háború zaja elnyomta a nagy eseményt.

A diktatúra megtörése után különböző országokban egy sor magyar vértanút avattak boldoggá vagy szentté. Néhány ismert történeti név: Prágai Boldog Ágnes (III. Béla unokája), a három kassai vértanú (a szlovák szentek közé sorolták őket, de magyarok voltak), Boldog Hedvig, Boldog Kinga, Batthyány-Strattmann László, Romzsa Tódor kárpátaljai püspök, Apor Vilmos győri püspök, Salkaházi Sára. Őket vagy Rómában, vagy abban az országban avatták, ahol hitéletük, vértanúságuk kiteljesedett, Lengyelországban, Szlovákiában vagy Magyarországon.

Idén Mindenszentek ünnepének vigiliáján, október 31-én több szempontból is kivételes eseményre került sor Esztergomban: a bazilikában boldoggá avatták Meszlényi Zoltán Lajos sinopei címzetes püspököt, aki a kommunizmus áldozataként 1951-ben halt vértanúhalált.

A boldoggá avatás mint a szentté avatás előfeltétele a XV–XVII. században vált szokásossá, ami a jelölt nyilvános egyházi tiszteletére adott engedélyt, bizonyos korlátok között és meghatározott helyen. A XX. század végéig a vatikáni Szent Péter-bazilikában hirdették ki a pápai döntést egy apostoli levélben. VI. Pál pápa egyszerűsített a szertartáson, és 1971-től közelítette egymáshoz a boldoggá és a szentté avatás ünnepélyességét. Ezt folytatta II. János Pál pápa is, így lassan halványodott a két ceremónia közötti különbség. Még inkább megváltoztatta 2005-ben XVI. Benedek a két esemény szertartását azáltal, hogy nem vett részt személyesen az ünnepségen, az apostoli levelet a döntésről pedig a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa olvassa fel. Egy kanonizációs eljárás két szakaszból áll: a vizsgálat egyházmegyei, majd római részéből. Az eljárás lefolytatására az a püspök jogosult, akinek egyházmegyéjében élt a jelölt. Az egyházmegyei szakaszban összegyűjtenek minden dokumentumot, ami a leendő boldog életére, működésére vonatkozik, tanúkat hallgatnak meg, és ez a dokumentáció kerül a Szenttéavatási Kongregáció elé. Ebből készítenek egy positiót (összefoglaló jelentést), melyet újból átvizsgálnak, végül a végleges állásfoglalást a kongregáció vezetője terjeszti a pápa elé, aki meghozza döntését. Jelenleg mintegy háromezer üggyel foglalkoznak, így az eljárás akár évtizedekig is elhúzódhat. Vértanúk esetében nem kell csodás esemény, ugyanakkor hitvallóknál feltétel egy csodás gyógyulás vagy más, bizonyított csoda.

Ki volt az új magyar boldog, hiszen eddig nem sokat hallottak róla a hívek. Meszlényi Zoltán az első kanonizált boldog, akit a kommunizmus áldozatai közül elismert az egyház. Nem csoda, hogy nem ismerték, hiszen létezését igyekeztek kitörölni a hívek emlékezetéből.

Hatvanban született 1892. január 2-án, 1915-ben szentelték pappá Innsbruckban. Csernoch János püspök rendelte Esztergomba 1917-ben központi irodai szolgálatra, 1920-tól érseki titkár, 1937. október 28-án püspökké szentelték. 1950. június 17-én esztergomi káptalani helynöknek választották, de alig foglalta el hivatalát, amikor június 29-én ismeretlen helyre hurcolták Esztergomból, augusztustól pedig Kistarcsára internálták. Az ok sok más mellett, hogy ellenállt Beresztóczi Miklós helynökké való megválasztásának, akiről később bebizonyosodott, hogy alkalmatlan volt feladata végzésére: ő volt a papi békemozgalom alapítója és első elnöke. Meszlényit a kínzások, az egészségtelen zárkák, a gyenge élelmezés megtörték, de csak a testét, a hitét nem. Haláláról nem sokat tudnak, valószínűleg 1951. március 4-én hunyt el. Titokban földelték el, sírját hosszas kutatás után 1957-ben megtalálták, exhumálták és 1966-ban az esztergomi bazilika kriptájába temették minden feltűnést kerülve.

Mindszenty József esztergomi érsek szándékait támogatta, szolgálatával mellé állt, így Meszlényi Zoltán boldoggá avatása áttörés lehet: követhetik őt Minszenty József, Márton Áron, Brenner János, Bogner Mária Margit és a többiek, akiket a kommunista rendszer meggyilkolt vagy életüket meghagyta ugyan, de lelkipásztori szolgálatukat akadályozta, megtiltotta, büntette. Bár a durvább módszereket elhagyták, a keresztények üldözése, hitéletük gyakorlása ma is akadályokba ütközik; a harc ma is folyik, most már Meszlényi Zoltán égi segítségével.