Ginger Rogers 25 éve halt meg
Huszonöt éve, 1995. április 25-én halt meg Ginger Rogers amerikai színésznő, Fred Astaire elválaszthatatlan társa a filmvásznon, az egyetlen, akit partnere nem tudott "letáncolni". A legnagyobb hollywoodi sztárok egyike volt, aki azt is elérte, hogy többet lássanak benne a csinos szőkénél: 1940-ben elnyerte az Oscar-díjat. Az MTVA Sajtóadatbankjának portréja.
Virginia Katherine McMath néven jött a világra 1911. július 16-án a Missouri állambeli Independence-ben. Szülei korán elváltak, és szabályszerű harcba keveredtek lányuk felügyeletéért, az apa kétszer el is rabolta őt édesanyjától. Anyja végül másodszor is férjhez ment, a Rogers nevet mostohaapja után vette fel. Keresztnevét családtagjai nehezen ejtették ki, egyik unokatestvére kezdte Gingernek hívni, és így született meg a később világszerte ismertté vált Ginger Rogers művésznév.
Anyja szerint gyermeke lába már a hasában is egyfolytában járt, és előbb tanult meg táncolni, mint járni. Ginger 13 évesen már varietében lépett fel, egy évvel később megnyerte Texas charleston-bajnokságát. Ezután évekig az országot járta egy vándortársulattal, amelynek egyik tagjához 17 évesen férjhez is ment, 18 évesen a Broadway deszkáin ropta, 19 évesen megkapta a Gershwin-testvérek Girl Crazy című musicaljének főszerepét, és végleg befutott.
Természetesen a film is felfedezte, három rövidfilm után a Paramount stúdió ajánlott neki szerződést. A Hollywoodba vezető úton a kor kívánalmainak megfelelően barnából kiszőkült, a hallatlan könnyedség, amellyel a filmvásznon mozgott, kemény munka eredménye volt, szavai szerint „addig gyakoroltam, amíg véres nem lett a lábam”.
Kezdetben a csípős nyelvű, kékszemű szőkeség szerepkörébe skatulyázták be, majd Fred Astaire oldalán ő lett az elbűvölő, csodálatos lábú, karcsú hölgy, aki örömöt és reményt vitt a gazdasági válságot megszenvedő amerikaiak életébe. Először 1933-ban a Riói lányokban (Flying Down to Rio) játszottak együtt: a főszerep nem az övék lett volna, de „ellopták a show-t”.
A legendás páros tíz filmben énekelt és táncolt együtt, a leghíresebb amerikai dalszerzők versengtek, hogy velük dolgozhassanak. Kivétel nélkül civódó szerelmespárt játszottak, a nézők rajongtak a látványért, amint Rogers hosszú, finoman omló ruháiban szinte súlytalanul siklik a parketten, fergeteges táncbetéteket adva elő cilindert viselő partnerével. A valóságban azonban nehezen tudták elviselni egymást, és szigorúan betartották az Astaire féltékeny felesége által elrendelt csóktilalmat is. (A táncospár ihlette Fellini Ginger és Fred című 1985-ös filmjét, Giulietta Masina és Marcello Mastroianni felejthetetlen alakításával.)
Ginger pályafutása csúcsán Hollywood legjobban fizetett sztárja volt, népszerűségére jellemző, hogy 1936-ban a texasi haditengerészet tiszteletbeli admirálisának nevezték ki. Játszott bohózatban és drámai szerepkörben, színpadon és televíziós produkciókban, 1940-ben a Leánysors (Kitty Foyle) című drámai alkotásért megkapta a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat. 1952-ben Golden Globe-díjra jelölték a Gyanús dolog című filmjéért.
1965-ben állt utoljára kamera elé, ezután visszatért a színpadra, a Hello Dollyval indult amerikai körútra. 1969-ben Londonban a Mame című musical címszerepében aratott kirobbanó sikert, ehhez szabatta 250 ezer fontos gázsiját is. A fáradhatatlan Rogers 74 évesen a rendezéssel is megpróbálkozott, egy musicalt (Babes in Arms) állított színpadra, élete utolsó évtizedeiben több tévésorozatban is szerepelt.
A valós életben korántsem boldogult olyan remekül a férfiakkal, mint a filmeken. Öt sikertelen házasságot szenvedett végig, de arra a kérdésre, hogy ismét az oltár elé állna-e, habozás nélkül igennel válaszolt. „Természetesen. Szerintem az egyetlen civilizált életforma a házasság, a többi káosz. A baj az, hogy az én szakmámban biztonságot nyújtó férfira lett volna szükség, ez volt az én problémám” – mondta.
Anyai ágon távoli rokonának tudhatta George Washington elnököt (ő maga a republikánusokra szavazott), és unokatestvére volt Rita Hayworth, a II. világháború utáni női szexideál megtestesítője. 1960 óta csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek sétányát, 1992-ben a Kennedy Center díjával ismerték el.
Halála előtt tizenöt évvel elege lett a „csillogó konfettiéletből”, ahogy nevezte, és egy oregoni farmra költözött. De még ott sem pihent: teniszezett, golfozott, szobrokat készített, festegetett, de ahhoz az egyhez nem volt tehetsége, hogy képeit eladja. Önéletrajza Ginger, My Story címmel 1991-ben jelent meg. Élete végén egy szélütés tolószékbe kényszerítette, ezért látványosan elhízott, hangja reszelőssé vált.
1995. április 25-én, 83 évesen halt meg kaliforniai otthonában. Hamvai filmbéli táncpartnere, Fred Astaire sírja közelében nyugszanak. Utolsó lakhelyén, Rancho Mirage-ban nevét utca őrzi, élete musicalt is ihletett, amelynek bemutatója 2007-ben volt Kaliforniában.