A görögdinnye (Citrullus lanatus) neve máris talány, hiszen egyetlen más nyelvben sem hívják így e dél-afrikai géncentrumból származó, tökfélék családjába tartozó gyümölcsöt. Németül Wassermelone, angolul Watermelon, szanszkrit neve: chaya-pula. A görögdinnyének semmi köze sincsen a görögökhöz, hiszen nem onnan származik, így nevének vizsgálatakor meg kell elégednünk régi könyveink magyarázatával: egy nagy dinnye, amely gurul, görög.

Létezik olyan feltevés is, amely szerint a görögdinnyét piacokon együtt árulták a búzával és a kofa azt kiabálta, hogy „törökbúzát, gölodinnyét (gölodiny = gombóc) vegyenek”. Az emberek pedig arra a következtetésre jutottak: ha a búza török, akkor a dinnye biztosan görög.

A dinnye szó szlovák eredetű (dinja, dinje, dünjá) és semmi kapcsolata sem mutatható ki a görögökkel. A szlovákok a görögdinnyét „vörös dinnyének” (Cservená dynya) nevezik.

A gyümölcs korai leírása David Livingstone Afrika-kutatótól származik, aki arról tesz említést, hogy ez a gyümölcs a Kalahári-sivatagban szabadon terem.

Egyiptomból 5000 évvel ezelőtti dinnyeszüretről a hieroglifák tanúskodnak. A görögdinnyét gyakran helyezték a fáraók sírkamrájába élelemként a túlvilágra. Legjelentősebb terjesztői a kínaiak voltak, akik folyadékpótlásra használták. Európa a mór hódítók révén jutott hozzá a XIII. században. Hazánkban Lippay János írt termesztéséről az 1664-ben megjelent „Posoni kert” című könyvében.

Így ír: „A görög dinnye hideg és nedves természetű, ezért igen meg-oltyja a szomjúságot: a forró hideglelésben igen használ…” Valószínűleg az oszmán-török hódoltság is hozzájárult elterjedéséhez és népszerűvé válásához. A XVII. században már nagy mennyiségben termesztették eladásra, elsősorban a bihari erdőirtásokon. Amikor I. Albert király 1439-ben Neszmélyen hirtelen meghalt, azt beszélték, hogy Visegrádon túl sok görögdinnyét evett.

Termesztéséhez megfelelő fény, hőmérséklet, talaj- és víz szükséges. Mindez hazánkban megvan. A korai fajtákat homokban termelik, a későn érőket kötött talajban (Medgyesegyházán, Vajszlón, Sellyén stb.)

A nagybani termesztés hazánkban a XV–XVI. században alakult ki elsősorban Heves megye területén, Csány központtal. Az itt kialakult módszer a gyepkockás palántanevelés; itt nemesítették ki a szinte csak hazánkban ismert és a magyar dinnyére jellemző sötétzöld („fekete”) héjú, sötétvörös hússzínű nagy bogyótermés. Ezt tekintik hagyományos magyar fajtának.

Az ősi nagyméretű, jó minőségű magyar fajtákat (Hevesi, Csányi, Marsovszky) az 1960-as évektől a Szigetcsépi 51 F1, a Hevesi FUTO Tl ugyancsak hazai, jó minőségű, magyar görögdinnye megjelenése fémjelez.

Sajnos az ősi, hagyományos, a magyarok által kedvelt és nálunk kinemesített fajtákat egyre inkább felváltják a silányabb minőségű import, vagy hazai termesztésű, de ugyancsak silányabb minőségű világfajták.

Ma Magyarországon a legfontosabb dinnyekörzetek – Heves megyén kívül – Kecskemét, Baja, Békéscsaba és a Jászság.

A görögdinnye hozzátartozik a magyarság nyári élelméhez. Íze, cukortartalma és a benne levő vitaminok előnyösek a szervezet számára; 90-95 százalékos víztartalma üdítő és vízhajtó hatású, enyhíti az emésztési zavarokat. Magas a kálium-, nátrium-, kálcium-, szelén-, cink-, fluor-, vas- és foszfortartalma; nyersrosttartalma segíti a vastagbél működését. Gazdag A-, C-, és B-vitaminokban.

A görögdinnye fogyasztásakor a citrullin bizonyos enzimek közreműködésével arginné alakul, amely segíti a szív működését, csökkenti az elhízást és jó hatással van a kettes típusú cukorbetegséggel küszködőkre.

Magyarországi fajtái magas likopin-tartalmúak, ami védi a szívet, a bőrt és a prosztatát, valamint segít a daganatos betegségek megelőzésében.

Hogy miért nevezik szinte „hungarikumnak”? Oka a sajátos hazai nemesítésű fajták és a fogyasztás mennyisége. Külföldön jégre téve vékonyka, alig érett görögdinnye-szeletecskéket lát az ember nyáron, amit drága különlegességként árulnak. Nálunk a görögdinnyéket júliustól szeptemberig teherautószámra hordják, nagy kupacokba rakják és a magukat görögdinnye-szakértőknek kinevezett egyének szakszerűen döngetik, kopogtatják, ütögetik, hogy jó, érett példányhoz jussanak.

Magyarországon a görögdinnye a nyár egyik szimbóluma.

Hankó Ildikó