A magyar kazettás mennyezetképek a reformáció elterjedésével születtek meg, hiszen ekkor a puritánság jegyében száműzték a pompás díszeket a templomokból, így a szentképeket és szobrokat is. De a népművészet kitartónak bizonyult, kifejezetten a nép érezte szükségét, hogy a csupasz falak feletti mennyezet gerendáira színek és képek kerüljenek. A munkát valóban "népművészek", azaz asztalos-festő mesterek végezték, akiket később "mennyező" mestereknek neveztek. Tavasszal álltak neki festeni és őszre fel is szegezték a kész kazettákat. A művészettörténelem hetven ilyen mennyező családot tart számon, akik faluról falura járván dolgoztak, hol a földesúr, hol pedig a "reformata ecclesia" megbízásából. Mivel valóban hatott a falu, a környezet világa a mesterekre, valóban népművészek voltak, nem alakult ki saját, minden kétséget kizáróan beazonosítható szín- vagy motívumviláguk, stílusuk. Például a Tomcsányiné Szemere Sarolta által is felhasznált tákosi és csetfalvai templom kazettadíszítését hiába készítette ugyanaz a festő, Asztalos Lándor Ferenc, teljesen eltérő a két ornamentikavilág. Míg a tákosi kazetták motívumai színesek, tarkák és játékosan vidámak, addig Csetfalván a kazetták sakktáblaszerűen, sötét-világos alapúak.

Ezt a gazdag formavilágot fedezte fel magának a kézművesmester asszony, egyben megmentette a mai kor világának. – Gépi hímzéseimmel minden évben részt veszek a kézműves-kisiparosok kiállításán – meséli Sarolta -, s a Rákóczi Ferenc-évben a fejedelemhez kapcsolódó munkával kellett jelentkezni. Mivel én nem vállalkozom figurális ábrázolásra, azaz ötletem támadt, hogy a Mikes Kelemen egykori birtokán, Zabolán lévő református templom kazetta motívumait hímzem meg. Az elkészült bársonyterítőre és -párnára így húsz különböző mandala jellegű kazettaképet használtam fel. Az Iparművészeti Múzeum könyvtárában rengeteg anyagot találtam e témával kapcsolatban, s csakhamar ráébredtem, hogy népművészetünk ezen ága kimeríthetetlen motívumkincseket rejteget.

A kiállításon 14 erdélyi, kárpátaljai és kelet-magyarországi templom mennyezetképeinek feldolgozása tekinthető meg, nemcsak hímzéseken, hanem üvegtáblákon, poharakon és vázákon is. Az egyes templomok felirata alatt magáról az épületről is láthatunk rajzot, illetve leírást, akárcsak az ornamentikák sajátosságairól. A hímzések ipari tambur géppel készülnek. A perzsa eredetű szó jelentése egyrészt pengetős hangszer, másrészt dob, a gép ugyanis egyfajta doboló hangot ad ki működés közben. Egy kazettamotívum egy délelőtt alatt készül el. A vonalvezetés előrajzolás nélkül történik – mert a rajzot kiverné a gép -, így nagyfokú kézi ügyességet kíván. A kézimunka sajátosságai a kész hímzéseken is felfedezhetőek, mert az azonos motívumok nem teljesen egyformák.

– Az elkészült műveket nem eladásra szántam – mondja a művésznő -, egy vándorkiállítás keretében szeretném az emberek figyelmét felhívni a magyar motívumvilág ezen kincseire. Szeretném hinni, hogy ha elvetődnek Erdélybe, Kárpátaljára, Beregbe, Borsodba, vagy akárhova a Kárpát-medencében, nagyobb érdeklődéssel fogják megtekinteni a templomok mennyezeteit. S lássák meg a szépséget a "mennyező" festők munkáiban, akik annak idején a mennyezetre magyar mennyet varázsoltak.