– Rendszeresen koncertezik templomokban, mint most Pakson, amit Makovecz Imre tervezett. Csak sajátos hangulatukért teszi?

– Valóban nagyon szeretem a templomokat, ahol pedig ma zongoráztam, egyenesen elképesztő. Még soha nem voltam ilyen csodás helyen. Ugyanakkor elengedhetetlenül fontosnak tartom, hogy az ember higgyen valamiben, de hogy ez muszlim, hindu vagy más legfelsőbb hatalom, számomra mindegy. Kevés szomorúbb dolgot tudok elképzelni, mint amikor valaki azt mondja, ő semmiben nem hisz.

– Ön ötévesen kezdett zongorázni. Gondolja, hogy a zenetanulás jobbá teszi az embert vagy ez is csak egy foglalkozás?

– Az élet szerencsejáték. Azt tartom, hogy mindenkiben rejtőzik valamilyen készség, ennek ellenére rengetegen halnak meg úgy, hogy nem is tudják, milyen jelentős művész, festő, zongorista, író, építész lehetett volna belőlük. Csak nagyon kevesek élhetnek ezzel az adottságukkal, én viszont szerencsés vagyok, mivel muzikális családba születtem. Minden másként alakul, ha apámnak nem lett volna otthon egy régi zongorája, ha nem lett volna egy jó zenetanárom, mert akkor lehet, hogy ma buszvezető lennék. Valaki egyszer azt mondta, számomra három lehetőséget tud elképzelni az életben: zenész, miniszterelnök vagy fegyenc.

– Klasszikusan képzett zenészként pophírességek, közöttük David Bowie, Cat Stevens, Cilla Black mintegy kétezer dalában játszott 1969 és ’71 között. Volt ajánlat, amit visszautasított?

– Nem, mindent elvállaltam, ezért teljesen vacak dalokon is hallható vagyok. Ez azonban nem a pénz miatt történt. Ha már lehetőséget kap az ember, még a legrosszabb dalokból és producerektől is tapasztalatokat szerezhet. David Bowie viszont a jó példa, akitől annak idején a legtöbbet tanultam, ahogy a stúdióban dolgozott a Honky Dory című albumán.

– Az állandó tanulás fontosságát hangsúlyozza. VIII. Henrik hat feleségéről és az Arthur királyról szóló zeneművei előtt is tanulmányozta a történelmi hátteret?

– Imádom a történelmet, az ilyen könyveket, írókat, ezt a hagyatékot, a kastélyokat. Amikor például Szlovákiában jártam, a fellépés két helyszíne között alig száz kilométer volt a távolság, mégis kilenc órát tartott az út. Ugyanis minden kastélynál megálltam, és elképzeltem, milyen lehetett ott az élet, amikor építették.

– Két fia híres orgonista lett. Mint apa és zenész milyen nevelési módszert ajánl?

– Ugyanazt, amellyel apám engem is nevelt, azaz soha nem tett semmit kötelezővé. 13-14 éves lehettem, a fiúk ekkor már fociznak és felfigyelnek a szomszédjukban élő lányokra, ehelyett én naponta három órát gyakoroltam. Egyszer meg is mondtam apámnak, hogy ebből elegem van. Nem csinált belőle ügyet, vállat vont, mire én természetesen tovább gyakoroltam. Ha az ellenkezőjét teszi, ma biztosan nem vagyok zenész. Oliver és Adam fiaimmal ugyanez történt, több évre abbahagyták a zenetanulást, majd az én késztetésem nélkül ismét maguktól folytatták.

– 63 éves, világhírű zenész. Mit szeretne még elérni az életben?

– Fel sem tudom sorolni, hiszen ha zenész vagy, soha nem tudod befejezni, amit elkezdtél. Többek között új dalokat szeretnék írni és különféle zenészekkel különféle elképzeléseket megvalósítani.

Szakács Gábor