Hit, egység, öntudat – a lélekerősítő hun örökség
A nap a fény forrása, egyben jelképe a keleti és gyökereivel onnan táplálkozó kultúrákban. Dr. Cey-Bert Róbert Gyula író, történetkutató, a Magyarságkutató Intézet külkapcsolati tanácsadója Fenn az égen hun nap ragyog – az ázsiai hun birodalom felemelkedése, az összefogás diadala című új történelmi regénye a fény, a nemzeti ragyogás módszertanát tárja elénk.
A szerző hun-trilógiájának első kötete, amely a Püski Kiadó gondozásában jelent meg, önmagában is élvezetes, izgalmas történelmi regény, de mint minden igazán jó ilyen műfajú munka, a jelen magyarságának is megfontolandó tanulságokkal szolgál. Krisztus előtt 200-ban Liu Bang császár elhatározta, hogy egyesíti Kínát és igába hajtja a hunokat – pontosabban szólva, Cey-Bert Róbert találó és figyelmeztető kifejezésével, huntalanítja birodalmát.
Ennek érdekében igyekezett magához édesgetni, pontosabban a ma puha erőnek nevezett láthatatlan háborúval őseinket kívánatosnak tetsző életformát, könnyű életet kínálva.
Emellett a cselszövés és a megosztás jól ismert fegyverét is bevetette, igyekezett viszályt szítani, különféle erkölcsi bűnökkel megvádolva a hun elöljárókat, igyekezve aláásni a tekintélyt.
Amint a híres kínai agyagkatona-szobrok bizonyítják, akadtak is hunok, akik Liu Bang szolgálatába szegődtek. Az elsöprő többség azonban megvetette az árulókat, nem akart kínaivá válni, hanem minden áron megvédte önazonosságát. Az ázsiai hunok pozsonyi csatájának nevezhető pingcsengi ütközetben végül a lovasíjász harcmodorral küzdő hunok tönkreverték az ellenük törő hadakat.
A diadal Cey-Bert Róbert Gyula szerint három tényezőnek volt köszönhető: a kínai többistenhittel szemben az egy Istenbe vetett hitnek (ami nélkül „a hun harcos vakon, tört íjjal, kicsorbult karddal és sánta lovon megy a csatába”), az összetartozás-tudat és az összefogás, amivel az íjfeszítő népeket egyesítő nagy ázsiai hun uralkodó, Bátor tengrikut (a sztyeppei népek istenétől, Tengritől eredeztetett hatalmú elöljárói cím) nagy nemzetté kovácsolta a hunokat, valamint a szilárd önazonosság. a diadal után a hunokat megsemmisíteni akaró kínaiak mintegy 100 évig adót fizettek eleinknek.
Cselszövés, tekintélyrombolás, vádaskodás, a könnyű élet délibábos csalétke az ellenfél önazonosságának és az egység megsemmisítésének szándékával – úgy tűnik, a szkíta népek elleni gyűlölet és a fegyvertár soha nem változik. Ám a hunok csodát tettek, amikor a látszólag erősebb birodalom támadását visszaverték.
A több mint kétezer éves történet akár ma is játszódhatna. Ha egyes szereplők nevét behelyettesítjük mai politikusokéval, Cey-Bert Róbert Gyula regénye kortárs tudósításként is megállja a helyét. A tanulság megszívlelendő: ragaszkodnunk kell gyökereinkhez, sziklaszilárd öntudattal, megtörhetetlen egységben harcolva meg kell maradnunk, újabb évezredet építve szkíta őseink örökében itt, a Kárpát-medencében.