Fotó: Vermes Tibor/Demokrata
Hirdetés

– Honnan jött az ihlet, mi késztette arra, hogy tizenkét tételes műben dolgozza fel Jézus életének történetét?

– Annak, aki a mi kultúrkörünkben él, Jézus története esszenciális tudást kell hogy jelentsen. Még azok is találkoznak vele, ha másutt nem, hát az általános iskolában, akik felnőttként elfordulnak a vallástól, elkerülik a templomot. Nekem zongoristaként és zeneszerzőként ugyanakkor fontos, hogy a darabommal őket is visszacsalogassam az európai kereszténység világába, a keresztény–zsidó kultúrkörbe.

– Mert sokan elfordultak a kereszténységtől napjainkban?

– Hiába vannak szép templomaink, emelkedett atmoszférájú szakrális tereink, úgy látom, hogy a tömegkultúra egészen más irányba tereli az emberek figyelmét. Ráadásul igen szétszórttá is teszi őket. Nagyon sok koncertet adtam az elmúlt két évben, 2021-ben az Emmi támogatásával országos turnékörútra vittem a Jézus történetét, így még a legkisebb településekre is eljutottam. Azt tapasztaltam, ha a hangversenyemmel egy időben valamilyen népszerű műsort sugárzott valamelyik kereskedelmi tévécsatorna, akkor az emberek azt választották.

Korábban írtuk

– Van olyan vallásos témájú felvétel, amely inspirációul szolgált Jézus történetének megírásához?

– A vallásos zenét számomra egyértelműen Bach művei jelentik. Mindennap hallgatok valamit Bachtól, az ő zenéje szól még az autómban is.

– A darabban – az egyes tételek között – idézeteket hallunk az evangélium szövegéből. Hogyan fogadja a közönség ezt a narrációt?

– Az a célja, hogy követhetőbbé és még átélhetőbbé tegye az adott tételeket. A közönségnek tetszett, egyáltalán nem idegenkedett ettől a formától, függetlenül attól, hogy hol, milyen közegben hangzott el a darab. Amúgy a koncertekre többnyire templomokban került sor, a mű ősbemutatója a budapesti Hermina-kápolnában zajlott, de bejártam Szatmár összes Árpád-kori kegyhelyét is, miközben játszottam művelődési házakban és „világi” koncerttermekben is, például a MOMKultban. A zene és a bibliai idézetek egysége a szakrális és a világi terekben ugyan egyaránt megragadja a közönséget, ám templomban szükségszerűen emelkedettebb az előadás.

– Fiatalok vagy inkább idősebbek érdeklődtek a mű iránt?

– Vegyes a kép, de a fiataloktól kapott visszajelzések arra utalnak, hogy felfedeztek valamiféle rokonságot a Jézus története és a sok mai, modern filmes zene között. Ez azért fontos, mert a legtöbb ember megijed a kortárs zene szótól, ilyenkor a túlzottan is elvont zenei passzusokra gondol. A Jézus történetét viszont könnyen befogadható, érthető és jól követhető műnek szántam, és örülök, hogy sikerült vele a fiatalokat is megszólítani.

– Benda Gábor sokoldalú zenész. Játssza saját műveit, játszik átiratokat, de van egy dzsessztriója is Horváth Plútó József bőgőssel és Bordás József dobossal, és amikor ez a trió kiegészül még Alapi István gitárossal, az a formáció már a Benda Band nevet viseli. Mennyi improvizatív passzus tarkítja a Jézus történetét?

– Adottak a témák, valamint az alapvető struktúrák és keretrendszer, de ezeken belül sok a rögtönzött rész, amit egyrészt az előadás atmoszférája, másrészt a spontán ötleteim határoznak meg. Változhat ez a zene, sőt, sokat változott is eredeti formájához képest. A felvétel, amit most kiadott a Hunnia, az már egy nagyon összefogott, koncentrált, kiforrott darab, hiszen megelőzte egy kétéves koncertsorozat.

– Hogyan születtek a témák? Minden komponista munkamódszerében találni valamilyen furcsaságot, csak rá jellemző sajátosságot. Ön hogyan alkot?

– Bármilyen napszakban, bármilyen helyzetben kipattanhat a fejemből egy téma, és én azonnal lejegyzem. Régóta dédelgettem már a Jézus története ötletét, és amikor úgy éreztem, eljött az ideje, ezeket a témákat is felhasználtam. Úgy nagyjából a fejemben volt már az is, hogy melyikre melyik tételt építeném fel. Ezzel együtt természetesen mindig jönnek újabb és újabb ötletek a darab komponálása közben. Ahogy mondtam, kötött szerkezetről, konkrét témáról van szó minden tételben, de fontosak az állandóan változó passzusok, az improvizációk is.

– Különösen az első tételeket hallhatja nagyon melodikusnak az ember, de aztán jönnek olyan fejezetek is, amelyekben drámai fordulatok, viharszerű futamok, sőt, bizonyos disszonáns elemek is szerepet kapnak annak megfelelően, hogy Jézus életének éppen melyik állomásánál tartunk. Egyáltalán meg lehet rajzolni zenei eszközökkel Isten fiának alakját?

– Például amikor Jézus magányosan elvonul a sivatagba, és megkísérti a Sátán, ott melodikusan kezdődik a tétel, ami aztán átcsap egy dinamikus és disszonáns passzusba, de vannak más lehetőségek is. Vegyük a számmisztikát! Ez a disszonáns rész háromszor jelenik meg a tételben, ahogyan a Sátán is háromszor kísértette meg Jézust. Nos, ez így együtt, egységben a bibliai narrációval élő, átélhető képet ad Jézus alakjáról.

– Családjában mekkora szerepe volt ott a hitnek?

– Másként közelítenék a kérdéshez. Az európaiság a keresztény–zsidó kultúra hagyományrendszerét jelenti. Hogy milyen kapcsolatban van Istennel az ember, az az ő magánügye. De aki itt és ebben a kultúrában nevelkedett, annak kötelessége vigyázni erre a hagyományrendszerre, és nemcsak őriznie kell, de éltetnie, életben tartania is!

– A műből készült videón édesapjának, Benda Ivánnak szép szentföldi fotói láthatók. Ezeknek a koncerteken történő vetítése járható út lenne?

– Sok ilyen elképzelésem volna még, de már így is történtek jelentős változtatások, kísérletek. Például az, amikor nem szólóban játszottam a darabot, hanem Horváth Plútó József basszusgitáros barátommal együtt. Itt már hangszerelni kellett, és óhatatlanul is módosult a mű megszólalása. De a darab színházi környezetben is elbírna nagyon sok mindent. Szereplőket, színészeket, vetített háttereket, montázsokat, díszleteket, gazdag dramaturgiát. Nyitott vagyok mindenre.

– Mennyire figyelt fel a média a Jézus történetére?

– Kellemes meglepetések értek, sokan kerestek, és leadta a darabot pünkösdkor a Duna TV is, tehát jól érzékelhető mozgás keletkezett körülötte. Jelentkezett számos koncertszervező is, aki szívügyének tekinti művet, amelynek a hangfelvételét elküldtem Ferenc pápának is. A szentatya apostoli áldásában részesítette a darabot, és azt ígérte, hogy imáiba is belefoglalja. Tervezzük külföldi bemutatását is, ahol a narrációt a tervek szerint helyi színészre, előadóművészre bíznánk, hogy az adott ország nyelvén szólaljon meg. Napjainkhoz igazodva egyébként a kiadó már csak digitális formában terjeszti a darabot, úgy tűnik, a CD ideje lassan lejár. De ez csak az élet egyik, folyton változó, technikai kérdése a sok közül. Fontos viszont a hitünk, ami örök marad.