Itt, a ma élő magyarok – helyiek és a helyhez kötődőek – hajtottak fejet a 800 évvel ezelőtt élt magyarok előtt. A megemlékezéshez nem volt szükség évfordulóra, kiemelkedő történelmi személyiségre és eseményre. Kellett azonban néhány ember krisztusi hite ahhoz, hogy a valamikori szőlőtermesztő és bortermelő magyar Kána ne merüljön feledésbe, s hogy a mai emberek „találkozhassanak” a régiekkel. Mint látható tehát, ebben a kánai történetben is megjelenik Krisztus és a bor, s bizony ide kell írni azok nevét is, akik nélkül ez a csoda nincs: Terei György régész, Mozgay Balázs lélek és motor s Dinyés László szobrászművész, de Újbuda önkormányzatának neve is szépen csillog ebben a krónikában.

Feloldunk 2 dl édes fehérborban 4 ek. zselatint, langyosítjuk, majd belekeverjük 25 dkg áttört tehéntúróba. Kemény habbá verünk 2 ek. cukorral és 1 cs. vaníliás cukorral kevert 2 dl tejszínt, és beleforgatjuk a túróba. Szögletes fonott kalács alját levágjuk, majd alulról újabb 1 cm-nyi kalácsot nyesünk. Azonos alapméretű folpackbetétes formába tesszük. Ráöntjük a túró felét, amire 1 nagy szőlőfürt szemeit rakjuk. Erre újabb héj nélküli kalács kerül, arra a maradék túró, és arra is szőlő, majd hűtőben pihentetjük 2 órát. Közben 1 cs. tortazselét lábasba rakunk, 1,5 dl borral és fél dl vízzel felöntjük, felforraljuk és lehűtjük. Mindezt ráöntjük a hűtőből elővett tortára és a hűtőben kocsonyásítjuk. Felszeletelve mézes szőlőmártással tálaljuk.