Befejeződött a Sümegi vár rekonstrukciója
Középkori időutazás
Három éven át tartó felújítási munkálatokat követően megújult terekkel és kibővített kiállítással nyitotta meg kapuit az ország egyik legszebb középkori erődje, a sümegi vár. A Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram keretében zajló rekonstrukciónak köszönhetően újjáépült a keleti szárny, a Csabi-torony és a hozzájuk kapcsolódó gyilokjáró, interaktív vártörténeti kiállítás nyílt, miközben középkori enteriőrökkel éledt újjá a várkonyha, a sütőház, a bognár- és a kovácsműhely.
A Balaton-felvidék irányából Sümeg városa felé közeledve már messziről látszik a csaknem 90 méteres magasságba emelkedő, magányos sziklát uraló középkori erődítmény, melynek építéséről a szájhagyomány több legendát is megőrzött. Ezek egyike szerint – a templomos lovagoknak köszönhetően – már Koppány vezér idejében is állt itt egy vár, amely később a tatárok elől menekülő IV. Béla királynak nyújtott menedéket. Bár a legújabb kutatások a vár korát ennél azért egy kicsit fiatalabbra becsülik, ez mit sem von le annak a ténynek a jelentőségéből, hogy máig ez az ország egyik legszebb, viszonylag épen megmaradt középkori erődítése.
Püspökök lakóhelye
Sümeg történelmének főszereplői a mindenkori veszprémi püspökök voltak, akik megépítették, bővítették, később pedig lakták is a várat. A történet feltehetően Rád nembéli Benedek püspökkel kezdődött valamikor az 1290-es éveket követően, amikor is a vár csupán birtokközpontként, nem pedig püspöki szálláshelyként működött. Valódi fénykora a török hódoltság idejére tehető: 1552-ben a török elfoglalta Veszprém városát, így az addig ott székelő püspök menekülni kényszerült, új központ után kellett néznie.
– Kövessy András püspök választása Sümegre esett, hiszen a település még viszonylag biztonságos helynek számított, messze a török hódoltságtól. Így ez a nagy méretű, jól védhető vár alkalmasnak látszott arra, hogy a püspök és az udvartartása ideköltözzön. Kövessy kezdte el azt az építkezést, amelynek köszönhetően később a vár reneszánsz palotává alakult. Az 1590-es évekre készült el a püspöki palota és a keleti szárny, benne többek között a konyhával és sütőházzal, illetve a katonaság és a várkapitány szállásával. A vár legsötétebb korszaka azonban éppen ezen újjáépítés után következett el: a török hódoltság évtizedeinek szüntelen ostromaiban az épület folyamatosan pusztult egészen a XVII. századig, amelynek békésebb éveiben a püspökök aztán újra hozzáláttak helyreállításához, csinosításához, illetve korszerűsítéséhez – meséli az újjáépített keleti szárny vártörténeti makettjei között Buzás Gergely régész-művészettörténész, a kiállítás kurátora.
A kora barokk rezidenciává átalakított vár a Rákóczi-szabadságharcban kapott újra katonai szerepet, majd az azt lezáró béke egyben a pusztulását is jelentette. Mivel a nyugalmi időszakban a püspöknek nem volt szüksége erődített lakóhelyre, visszaköltözött Veszprémbe. Az elhagyott vár köveit építőanyagaként hordták szét, és csak jóval később, a XIX. századi romantika korában ébredt fel újra iránta az érdeklődés.
A vár és kapitánya
A valódi helyreállítási munkálatok azonban csak 1954-ben – Koppány Tibor építész és Kozák Károly régész irányításával – kezdődtek meg, akkor is leginkább azért, mert a várból kiomló kődarabok a település házait is megrongálták, veszélyeztették. Sajnos a rekonstrukció 1965 nyarán pénzügyi okok miatt végül abbamaradt.
– A tíz éven át zajló folyamatos munkának köszönhetően azonban ekkoriban a sümegi vár az ország egyik legszebb, legjobban helyreállított műemléke volt, melynek üzemeltetésével a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatalt bízták meg. Ám a hivatal figyelme a középkori műemlék helyett sokkal inkább a Balaton-parti kempingekre irányult, így a várat gyakorlatilag sorsára hagyták, aminek következtében hamarosan újra életveszélyessé vált. Mivel felújítására a hivatalnak nem volt pénze, fenntartása Sümeg városának kezébe került. A város akkori vezetése a várat bezárta, üzemeltetésére, karbantartására magánvállalkozót keresett – idézi fel a várral való közös történetének kezdetét Papp Imre sümegi várkapitány, aki családjával végül 1989-ben jelentkezett az üzemeltetésre.
A karbantartási és felújítási munkálatok azonban jóval több pénzt emésztettek fel, mint amire számítottak, ezért az egyetlen megoldást a turizmus fellendítésében látták. Vagyis előremenekülve megszervezték a sümegi várjátékokat és a lovagi tornákat, majd a vár körül kiépítették a lovardából, lovas színházból, lovagtermekből, várcsárdából, egy 160 szobás, négycsillagos szállodából és egy mintagazdaságból álló várbirtokot. Miközben a várat megmentették a teljes pusztulástól, azt is bebizonyították, hogy az idegenforgalom és a műemlékek egymást gazdaságilag is remekül kiegészíthetik.
– A férfit és a harcost arról lehet megismerni, hogy akkor sem ijed meg, ha egyébként volna rá oka. Így mi sem ijednénk meg, ha családunk lehetőséget kapna rá, hogy még ebben az évtizedben, akár kormányzati segítséggel, akár magántőke bevonásával, de a XVI. századi pompájának megfelelően teljesen felépítsük a várat. Készen állunk rá – mondja elszántan a várkapitány.
Középkori nosztalgia
Papp Imre és családja az elmúlt évtizedekben már így is rengeteget tett a vár megmentéséért: a tornyok új tetőket kaptak, megújultak a gyilokjárók, a lépcsők és a faszerkezetek, a fedett helyiségekben pedig színvonalas kiállításokat rendeztek be. Ugyanakkor a folyamatos karbantartást és felújítást önerőből lehetetlen lett volna tovább finanszírozniuk. Az állam azonban nem hagyta magára sem a várat, sem pedig a várkapitányt. A sümegi vár kiemelt műemlékként bekerült a NÖF – Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. koordinálta Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogramba, így 2020-ban megkezdődhetett az a több mint egymilliárd forintos rekonstrukció, amelynek során újjáépült az egész keleti szárny, a kápolnától egészen a Köves-bástyáig.
A három éven át tartó munkálatok során új tartalommal töltötték meg a várnagyi házat, a kaszárnyát, ahol izgalmas és interaktív elemekkel teletűzdelt vártörténeti kiállítás nyílt, középkori enteriőrökkel éledt újjá a várkonyha, a sütőház, a bognár- és a kovácsműhely, a várudvar pedig várjátékok, lovagi tornák és színházi előadások színterévé vált. Az új termek kitűnő helyszínei lehetnek az élő történelemóráknak, melyek keretében a diákok az ólomkatona-öntést, a kő- és fafaragást, illetve a kovácsmesterséget is kipróbálhatják. Feladatok persze még vannak bőven, de a fejlesztéseknek és a gazdag idegenforgalmi programoknak köszönhetően évről évre egyre többen keresik fel Veszprém vármegye egyik legfontosabb műemlékét, amelyről talán dr. Hőgyész László ír a legérzékletesebben Sümeg évszázadai című, 1989-ben megjelent könyvében:
„A vár messziről, a körkörös irányból érkezőnek megmutatta magát, megmutatta erejét. Magabiztosan, egyértelműen… Naponta többször láthatom. Szükségem van rá, hogy lássam. Nemcsak azért, mert szépségével erőt, bátorítást ad a diákévek eleven emlékével, hanem főképpen azért, mert jelkép. Az emberi teljesítmény, az emberi jelenlét folyamatosságának, történelmi léptékének megjelenítője. Magam, magunk fölé emel. A szó szoros értelmében magasan tartja a mércét.”
