Székhelyi Edith és Balogh Géza Nyíregyházán élő képzőművészek pályájának alakulásában sok közös vonás van, és hosszú évek óta állítanak ki együttesen. Mindketten kiemelkedő művészetpedagógusok, miközben egyedi életművek megvalósítói. Székhelyi Edith organikus kötődésű festészete természethez és emberi környezethez egyaránt kapcsolódóan a látványfestészet és az elvont képvilág átmeneteiben is különlegessé válik. Most sorozatokat is látunk tőle, amelyek színritmusai, térközelítései erős hatásúak. Mindezt megtetézi a természetből kiragadott matériákból készített – nevezzük így – objektjeivel. Balogh Géza felvillantja erős festői vonzalmait, elsősorban kitűnő akvarelljeivel, de immár szobrászként tartjuk számon. Bravúros öntésű, tömör térkezelésű kisplasztikái e tárlaton is kitűnnek, miközben jó számba venni, hogy a kiállítás helyszíne közelében három köztéri műve is látható itt: egy robusztus Aba Sámuel-, egy kiegyensúlyozott Nagy Imre-portré, illetve egy, a kommunizmus áldozataira emlékező domborműves térplasztika. Külön öröm, hogy a közelmúltban jelent meg Egri Mária nagy ívű írásával a művészről szóló monográfia, amelynek a borítójára épp az encsi Aba Sámuel-szobor képe került.
