– Eddig három koreai kosztümös, történelmi filmsorozatot mutatott be a Magyar Televízió m1 csatornája. Az ázsiai ország erre műfajra helyezi a hangsúlyt?

– A képcsatornás filmsorozatok valóban zászlóshajói annak a hullámnak, amelyek a koreai populáris kultúrát először Ázsiában, majd a világ más részein népszerűsítik, hiszen ez jut el napi szinten a legtöbb emberhez. Nem kevésbé fontos a fiatalok körében a popzene, hiszen koreai együttesek koncerteznek Japánban, Kínában, harmadsorban pedig meg kell említenünk a játékfilmeket, amelyek rendezőit már nemzetközi szinten jegyzik. A főszereplőket hazájukban sztárként ünneplik, A palota ékköve főszereplőnője, Lee Yang-ae viszont már Ázsia-szerte is jól ismert név. Emellett például 2007-ben a legjobb színésznőnek járó elismerést egy koreai művész (Jeon Do-yeon) vehette át a Cannes-i filmfesztiválon. A nagyjátékfilmek jelentőségét mutatja, hogy Koreában többen nézik meg a hazai alkotásokat, mint az amerikai produkciókat. Az elmúlt tíz évből hatban a koreai filmek piaci részesedése túllépte az 50 százalékot, de ez a szám még a maradék négyben is csak pár százalékkal maradt el az 50-től.

– Mindhárom sorozatnak női főhőse volt, ami elég sajátos.

– Pontosan. 2008-ban sugároztak először koreai sorozatot Európában és éppen Magyarországon. Ez volt A palota ékköve, amelyet négyszer ismételték meg, majd A Silla királyság ékköve következett 2010-ben, végül A királyi ház titkai 2011-ben. Mindhárom női főszereplőkkel forgatott történelmi melodráma, ami azért különleges, mert Korea társadalma konfuciánus alapokon nyugszik, ekként férfiközpontú és hierarchikus, ahol a nők igen ritkán jutnak vezető szerephez. Az említett filmekben olyan erős és aktív női jellemeket mutattak be, amelyekhez még inkább hozzá tud kapcsolódni a kortárs koreai női nézőközönsége. Ezek a filmsorozatok, különösen A palota ékköve külföldön is, különösen az arab országokban rendkívül népszerűek voltak, hiszen a nők azonosulni tudtak a főhősnővel.

– Tervezik, hogy további sorozatok is képernyőre kerülnek?

– Az m2 egy húszrészes, jelenkorban játszódó, romantikus komédia vetítését tervezi augusztusban Pasta címmel. Fiatal szakácsokról szól, akik egy olasz étteremben dolgoznak, versengenek egymással, de persze szerelmek is szövődnek. Ugyancsak augusztustól az m1 csatornán folytatódik a történelmi, kosztümös vonal Yi San címmel, ezúttal férfi főszereplővel. A Joseon-dinasztia egyik királyának az életét mutatja be, és ahogyan az eddigi sorozatok esetében, ez is valós történelmi személyiséget vesz alapul, az ő életét dúsítja fel képzelt elemekkel. A palota ékköve főszereplője, az orvos Jang Geum, akárcsak A Silla királyság ékköve királynője, Deokman, létező történelmi személyiségek voltak. A Magyar Televízió nagy sikerrel vetítette ezeket a sorozatokat, amelyek komoly rajongóbázist építettek ki maguknak.

– Milyen fajtái vannak a koreai sorozatoknak?

– A három legnépszerűbb: a kosztümös történelmi, a romantikus komédia és a melodráma, utóbbi játszódhat múltbeli és jelenkori környezetben is. Ezek a sorozatok előbb Kelet- és Délkelet-Ázsiában lettek nagyon népszerűek az 1990-es évek végétől, majd eljutottak Dél-Amerikába, az USA-ba, az arab országokba, Európába, de még néhány afrikai országba is. A legismertebb sorozatok között említhetjük például A palota ékkövét.

– A Silla királyság ékköve főszereplőjének fő célja a három koreai királyság egyesítése. Ennek hangsúlyozása aligha lehet véletlen a kettéosztott Koreában.

– Egységes Koreáról a VII. század végétől beszélhetünk, amikor a Silla királyság egyesítette a félszigetet; ez az egység 1910-ig létezett. 1910 és 1945 között a japán gyarmatbirodalom részévé vált Korea, a II. világháború után pedig az USA és a Szovjetunió osztotta meg az országot a ?38. szélességi foknál. Ettől északra a szovjet befolyás érvényesült, délen pedig az amerikai. Noha ezt a határt csupán ideiglenes szándékkal hozták létre, a hidegháborús viszonyok következtében konzerválódott a határ és a két országrész közti ideológiai ellentét (lásd az 1950 és 1953 közötti koreai háborút). A megosztottság egy hatalmas nemzeti trauma, és a mai napig egy megoldatlan kérdés. Természetesen nem véletlen, hogy a koreai populáris kultúrában gyakran jelenik meg ez a mindenkit foglalkoztató, súlyos probléma.

– Ezek a filmsorozatok állami megrendelések, vagy egyszerűen rábízzák a piacra?

– A koreai kulturális minisztérium már csak az elkészült produkció külföldi terjesztését támogatja. Ezzel olyan országképet kívánnak kialakítani, hogy az emberek elkezdjenek koreaiul tanulni, Koreáról olvasni és azt turistaként felkeressék. A soft power (puha hatalom), vagyis a diplomácia és a kultúra lényege, hogy nem kényszerrel érik el a kívánt eredményt, hanem egy előnyös kép kialakításával magukhoz vonzzák az embereket. Mivel a nézőket érdeklik ezek a kosztümös, történelmi filmsorozatok, készítésükre nem sajnálják a pénzt, jóllehet maga a műfaj igen költségigényes. Drága díszletekkel, jelmezekkel és rengeteg statisztával dolgoznak, akiket harcművészetekben jártas koreográfusok készítenek fel, de a nagy nézettség folytán megtérül a befektetett pénz.

– A filmsorozatokhoz hagyományos koreai palotát építettek és abban forgatták a jelenetek nagy részét. Ez a látványos filmgyári díszlet megtekinthető?

– A Magyarországon bemutatott összes koreai történelmi sorozatot az MBC tévétársaság sugározta, ők építették meg a történelmi díszleteket. Ezek megtekinthetőek még a forgatások idején is. A leghíresebb sorozatok esetében, mint A palota ékköve, még külön parkot is kialakítottak a díszleteiből. A koreai idegenforgalmi irodákban hallyu-térképeket osztogatnak, amelyek a híres koreai filmek és filmsorozatok forgatási helyszíneire kalauzolják az érdeklődőket.

– Van viszonosság a koreai–magyar kulturális kapcsolatban?

– A zenében Kodály és Bartók ismert, ők az első számú exportcikkeink. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanuló koreaiak magyar szerzők műveiből adnak koncerteket, legutóbb a Vígszínház társulata járt a Koreai Nemzeti Színházban. Magyar filmhét még nem volt Koreában, de esetenként vetítenek magyar filmeket a koreai művészmozikban. Legutóbb Pécsett jártam egy koreai filmes konferencián, ahol a Koreából érkezett szakemberek ismerték Tarr Bélát és Jancsó Miklóst. A szöuli Hankuk Idegennyelvű Egyetemen működik a legnagyobb magyar szak Ázsiában, egyes professzorok fordítanak is magyarról, igaz, csak csekély számban. Tény, hogy a kultúra exportja igen költséges és ehhez előbb meg kell teremteni egy biztos gazdasági alapot, de Korea ezt már az 1980-as évekre megvalósította, napjainkban pedig már számtalan olyan koreai kormányzati szerv létezik, amely a koreai kultúra terjesztésével foglalkozik.

– Mi lehet vonzó a koreaiak számára Magyarországon?

– Erről az ide érkező ösztöndíjas diákokat és turistákat szoktam megkérdezni és ennek alapján a gasztronómia, zene, népzene, néptánc iránt érdeklődnek. Ismerek is olyan hölgyet, aki táncházba is járt.

– A Silla királyság ékköve egyes fejezeteiben rendszeresen mutatnak ősi koreai írást. Mennyit változott ez napjainkig, el tudják-e olvasni ma is?

– Teljesen megváltozott, hiszen akkoriban még kínai írást használtak, a koreai ábécét (hangeul) csak 1446-ban alkotta meg a koreaiak Mátyás királya, Sejong uralkodó. Ez a kínainál sokkal egyszerűbb és kimondottan azzal a szándékkal alkották meg, hogy az iskolázatlan emberek is meg tudják tanulni, ezért az ázsiai nyelvek közül messze a legegyszerűbb és legésszerűbb. Huszonnégy betűből álló, hangjelölő betűírás, amit több mértékadó nyelvész is a világ leglogikusabb ábécéjének nevez. A mai koreai írásban a kínai írásjelek, az ún. hanják csaknem teljesen visszaszorultak, csupán a földrajzi neveknél használják, illetve névjegykártyákon jelenik meg. De nemcsak az ábécé változott, hanem természetesen maga a nyelv is: a régi és új szóhasználat közötti szakadékot időnként feliratokkal hidalják át, hogy mindenki számára érthető legyen az archaikus nyelv.

– Ha valaki egyetlen nyelvet sem beszél és koreaiul kezd tanulni, nehézségi fokát tekintve melyikhez hasonlítható?

– Európai embernek az indoeurópai nyelvcsaládot áttörni rendkívül nehéz. Ázsiában a kínai kultúrkör volt az az alap, mint Európában a latin, ezért ha valaki tud kínaiul, könnyebben kezdi a tanulást, mivel a koreai nyelv kb. 60 százaléka kínai eredetű szavakból áll. Európában, ha valaki ismeri az egyik újlatin nyelvet, már könnyebben tanulja meg a következőt ugyanabból a nyelvcsaládból. Ezt az ismeretet azonban a koreai tanulásánál nem tudja kamatoztatni, ezért hatalmas nehézséget jelent a szótanulás, és persze a nyelvtana is más. Az európai embernek nincs semmi fogódzó, ami segíthetné a tanulást.

– A hunokról hallottak Koreában?

– Van egy olyan nézet, mely szerint testvérek vagyunk és ősi barátság fűz minket egymáshoz, egyes nyelvészek pedig az uralaltáji nyelvcsaládba sorolják a koreait és a magyart. Amikor a két ország képviselői találkoznak, a távoli rokonságot előszeretettel szokták is hangsúlyozni.

Szakács Gábor